Véget ért egy fejezet a kosarasoknál

K o s á r l a b d a November 18-án dönt a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége arról, hogy ki lesz a női, illetve a férfiválogatott szövetségi kapitánya. A kiszivárgott hírek szerint a férfiaknál továbbra is Zsoldos András irányítja a munkát, a nőknél viszont hét esztendő után távozik Rátgéber László. A PVSK mesterének – mint mondja – nincs más választása.

Néhány héttel ezelőtt közölte a szövetség elnökével Rátgéber László, hogy nem szeretné folytatni a munkát a válogatottal. Bartha Ferenc bólintott, majd azt kérte a mesteredzőtől, hogy mindenképpen várják meg november tizennyolcadikát, az elnökség ülését, amelyen – hivatalosan szólva – személyi kérdésekről is döntenek. Erre Rátgéber bólintott rá, ezzel együtt elhatározásának okai a makacs tények közé tartoznak.
– Komolyan gondolom, hogy a válogatottal dolgozni megtiszteltetés és jeles szakmai feladat – kezdi az edző –, ám ez nem változtat azon, hogy esztendőről esztendőre gyengül a csapat. Amikor hét éve nekiláttam a munkának, a válogatott erősebb volt a klubcsapatoknál, igazi dicsőség volt az Európa- és a világbajnokságokon elért siker, nyolc-tízezer néző figyelte a lányokat, fontos volt, amit csinálunk. Ma már a klubok erősebbek, mint a válogatott, köszönhetően természetesen a külföldi klasszisoknak.
A klubok pedig védik, óvják a játékosaikat, a sérülésektől félve nem szívesen engedik el őket a válogatottba. Ha lenne összefogás, ilyesmi fel sem merülhetne, ám az egység soha nem teremthető meg parancsszóra. A válogatott – tetszik, nem tetszik – nem számít ügynek a női kosárlabdában.
– Az edzőkkel jó a viszonyom, elfogadták, mit akarok, de azzal nem tudnak mit kezdeni, ha a játékosuk azt mondja, nem jön a válogatotthoz. Ha pedig nem jön, én mit tehetek? Nincs rá szabály, mi a teendő ilyen esetben – magyarázza Rátgéber, hozzátéve, hogy pontosan érti a lányok indítékait. – Profi kosarasok, a klubtól kapják a fizetésüket, ráadásul a válogatottnál gyakran méltatlanok a körülmények.
Ennek persze anyagi okai vannak. Ha az állam kivonul a sportból, miért éppen a kosárlabdázókat támogatná? Márpedig a válogatottaknak szerelés kell, utazniuk muszáj, van költségük éppen elegendő.
– Hiába teltek-múltak az évek, nem jöttem rá, ki a felelős azért, hogy egyszer csak nem lett presztízse a válogatottnak. Meg nem tudom mondani, mit, kinek kellett volna jobban csinálnia. Az elnöknek? A főtitkárnak? Nekem? – morfondírozik a mester. – Hét év hoszszú idő, eljött az ideje a váltásnak. Már csak azért is, mert annak, akit kiválaszt a kapitány, jó, ha két hét pihenője marad egy-egy bajnoki szezon után. Ennyi idő még nekem is kevés a feltöltődésre, hát még a játékosoknak, akiket sokkal jobban kifacsar egy-egy idény, mint engem.
Rátgéber nem tagadja, érzelmileg is megviselték a történtek, talán azért is, mert Újvidékről érkezett, mást, feltehetőleg többet jelent neki a nemzeti csapat irányítása, mint annak, aki itt született, itt nőtt fel.
– Eszem ágában sem volt, nincs, és nem is lesz meglovagolni ezt az érzést, maradjunk csak a szakmánál. A magammal szemben támasztott elvárások alapján kell távoznom. A klubokban a klasszikus játékosuralom a módi, ha nem lennének a külföldiek, csak messziről szagolhatnánk az európai elitet. Eddig a játékosok mondták, hogy nem akarnak válogatottak lenni, most én gondolkozom ugyanúgy. Ha pedig egyáltalán az eszembe jut az ilyesmi, akkor mennem kell, nincs mese…
Az edző hozzáteszi még: a családja és a barátai örülnek annak, hogy szakít a válogatottal, legalább több ideje lesz rájuk. És persze a kétszeres Euroliga-döntős PVSK-nál sem boldogtalanok, hogy nem oszlik meg Rátgéber körültekintő szakmai figyelme. A nemzeti csapatnál tehát néhány nap múlva feltehetőleg lezárul egy korszak, hogy mit hoz a következő, nem tudható.
Nem vagyok optimista, de ez magánügy.

A női Euroliga B csoportjában tegnap a Pécsi VSK 95-57-re nyert a cseh Trutnov ellen.
Európa-kupa, Középső-főcsoport, 2. forduló: Foton Sopron–USK Praha (cseh) 59-85.
Férfi Európa-kupa, Középső-főcsoport, 2. forduló: Brno (cseh)–Albacomp 105-97.