Egyéni sportágakban a jó világbajnoki szereplés, még ha sorozatos is, egyáltalán nem garancia az olimpiai győzelemre. Csak a közelmúltból elegendő feleleveníteni Balogh Gábor, Risztov Éva és a női kajak négyes példáját. Haller Ákos és Pető Tibor mélyrepülése azonban még ezt a körülményt figyelembe véve is szinte megmagyarázhatatlan.
A két evezős 1998-ban ült öszsze egy hajóba. Haller akkor már kiforrott versenyzőnek számított, s az ifjú Pető Tiborban nem csupán tehetséges ellenfélre lelt, hanem olyan társra, akivel alkatilag, technikailag tökéletesen összeillett. A sydneyi olimpián elért ötödik helyezésük után mindenki azt jósolta, ez csak a kezdet, az egység fejlődőképes, négy év múlva várható a csúcsforma. Hamarabb jött – a történtek ismeretében hozzátehetjük: sajnos. 2001 és 2002 a bevezetőben taglalt sikerei után 2003 már a viszszaesés éve volt. Igaz, hogy betegség, sérülés hátráltatta a felkészülésüket, a csupán B döntős szereplés így is kudarcként hatott a világbajnokságon, de legalább az olimpiai kvótát kiharcolták.
Amivel Pető már nem is élhetett. Durván egy hónappal az athéni rajt előtt ugyanis kitették a hajóból. Haller azonban a helyére ültetett Bencsik Gáborral sem tudott megújulni; az új egység nem jutott döntőbe az olimpián. A különösen ezen eredmény ismeretében vitatható csere okát érdeklődésünkre Melis Zoltán szövetségi kapitány elevenítette fel:
– Öt héttel az olimpia előtt Haller Ákos kezdeményezte a cserét. Arra hivatkozott, hogy már nem bízik Petőben, s inkább Bencsikkel indulna az olimpián. Ennek hátterében egyrészt az állt, hogy a Haller, Pető egység 2004-ben a Világkupa-versenyeken rosszul szerepelt, épphogy döntőbe került, de ötödik helynél előrébb egyszer sem végzett, másrészt közvetlenül a csere előtt megrendezett országos bajnokságon egypárban Bencsik nyert Haller és Pető előtt. Én ugyan kételkedtem abban, hogy öt hét alatt össze lehet csiszolni két embert, ám Haller Ákos hajthatatlan volt. Ezért értelmetlennek tartottam erővel együtt tartani a két embert, ráadásul örök kétségként ott maradt volna a kérdés: Haller és Bencsik mire lett volna képes?
Az olimpia után – Melis szavaival élve – Haller úgy érezte, Bencsik is méltatlan arra, hogy egy hajóban evezzenek, ezért a három evezős egyaránt szólóban vágott neki az új idénynek. „Úgy döntöttünk, hogy aki közülük a legjobb, az szkiffben indul a világbajnokságon, a másik kettő pedig kétpárban” – ecsetelte az új helyzetet a kapitány. Ez alapján Halleré a dicsőség, ám úgy tűnik, az eredmények és a kényszer mellett a közös sértettség érzete miatt is összekovácsolódott Pető és Bencsik járt jobban. A Világkupa-viadalokon jobban teljesítettek, mint Haller, aki hivatalosan ki sem harcolta az indulás jogát, csak „jól csengő nevének” köszönheti a bizalmat.
Az augusztusi világbajnokság Japánban még hátravan, nagyjából már most megvonható a mérleg: bár egypárban Haller a legjobb, ebben a mezőnyben a döntőbe jutásra is csak halvány reménye van, Pető és Bencsik ugyan bekerülhet a hat közé, az érem azonban tőlük is bravúrszámba menne. Azaz pillanatnyilag elérhetetlen messzeségben van a világbajnoki arany. Melis Zoltán most sem akar erővel közbeavatkozni, de véleménye azért van:
– Alkatilag és technikailag Haller és Pető illik össze a legjobban, ám közöttük most érezhető a feszültség. Ha idén egyikük számítása sem válik be, akkor jövőre talán újra megpróbálják együtt. S a tekintetben még szerencsés is lehet a mostani helyzet, hogy így nem az olimpiai ciklus elejére, hanem a végére kerülnének csúcsformába.
Elméletben ez logikus gondolatmenet, gyakorlatban azonban korántsem valószínű, hogy megvalósul. Ezt a két érintett, bár különböző megközelítésből, szintén így látja.
– Nem tudom megmondani, hogy mit hoz a jövő – kezdte Haller Ákos. – Nem rajtam, pontosabban nem csak rajtam múlik, hogy újra összeülünk-e, bár én is úgy látom, hogy a három variáció közül a Haller, Pető kétpárban van a legtöbb lehetőség. Idén többször is bebizonyítottam, hogy egypárban itthon én vagyok a legjobb. S bár szkiffben iszonyatosan nehéz nemzetközi szinten jó eredményt elérni, mégsem bánom, hogy ez az évem így alakult. Előre léptem, sokat tanultam, amit a későbbiekben, ha úgy alakul, csapathajóban is tudok hasznosítani.
Pető Tibor véleménye annyiban hasonlít korábbi társáéhoz, hogy pillanatnyilag ő sem tartja időszerűnek kettősük újjáélesztését, de mintha ő a jövőt illetően sem lelkesedne ezért az elképzelésért:
– Nincs bennem dac, egyszerűen nem volt más választásom, mint hogy idén Bencsik Gáborral evezzek együtt, hiszen Ákos az olimpia után kijelentette, a jövőben egypárban szeretne versenyezni. Bebizonyítottuk, hogy életképes az új kétpár, két Világkupán indultunk, az egyiken negyedikek, a másikon pedig hetedikek lettünk. S reményeim szerint ez a csak a kezdet, a világbajnokságon is szeretnénk döntőbe jutni, s hát Ákossal is kellett két-három év, mire összecsiszolódtunk. Ha valamiért mégsem lennénk sikeresek, bár erre most nem is gondolok, akkor a sérelmeket félretéve hajlandó vagyok más lehetőséget kipróbálni. De csakis értelmes időpontban, nem úgy, mint tavaly, öt héttel az olimpia előtt.
A barátság tovatűnt, a beszélő viszony megmaradt. Olyan élmények a jövőben már aligha kötik össze a két sportolót, mint amikor az első vb-diadal előtt éhségüket csillapítandó kifogták a díszhalakat a szökőkútból, vagy amikor kő–papír–olló játékban döntötték el, melyiküké legyen az Év csapata serleg, de ettől még belesodródhatnak ugyanabba a folyóba. Alkalmasint egy hajóban.
Hajótörés. Egy holland kamion szerda hajnalban Köln közelében elsodorta a csütörtökön kezdődő amszterdami U23-as evezős világbajnokságra készülő magyar csapat hajóit szállító utánfutót. A hajók összetörtek, a kár 12 millió forint. A Nemzetközi Evezős Szövetség, a szervezőbizottság és az egyik hajógyártó cég azonnal jelezte segítő szándékát: a versenyre megpróbálnak megfelelő minőségű és méretű hajókat biztosítani a magyar válogatott számára.
