Új korszak hajnalán a Formula–1

A U T Ó S P O R T Akik már nagyon unták, hogy mindent Michael Schumacher és a Ferrari visz, azoknak most jó évük volt. De legfőképpen persze Fernando Alonsónak, aki 24 évesen minden idők legfiatalabb világbajnoka lett. A „nagy” Schumi pedig kénytelen kicsire összehúzni magát, mert hiszen ki hitte volna, hogy a hétszeres vb-első a szezonban mindössze egyetlen futamot nyer, egy olyan versenyt, amelyben csak hat autó köröz a pályán?! Mert akadt itt gumibotrány, aztán trükkös benzintank is, amivel lebuktak a csalók – 2005 nem volt szokványos év a Forma–1-ben, az egyszer biztos.

Alonso (Renault) és Räikkönen (McLaren) egyaránt hét versenyt nyert, Montoya (McLaren) hármat, M. Schumacher (Ferrari) azt a bizonyos egyet, amiről még esik szó, a melbourne-i idénynyitót pedig Fisichella (Renault) húzta be. A szűk lista mutatja is, miről szólt az évad: a Renault spanyolja és a McLaren finnje közötti huzakodásról. Az oviedói végül 133 pontot szorgoskodott össze, fő ellenlábasa pedig 112-t, és az utolsó két futam az egyéni vb-cím szempontjából már indifferens volt, ám szó sincs arról, hogy Alonsónak könnyen nyert ügye lett volna. Sokan vannak, akik szerint a peches Räikkönen jobban megérdemelte volna a koronázást. Tény, hogy a finn a nürburgringi futamon az utolsó körben esett ki az első helyről, és Hockenheimben is az élen állt, amikor a McLarenből megint előbújt a technika ördöge. Räikkönen kényszerű motorcsere miatt háromszor kapott büntetést, vagyis sorolták tíz hellyel hátrább, de Szuzukában a 17. helyről is nyerni tudott(!), Magny-Coursban a 13. rajtpozícióból indulva lett 2., Silverstone-ban a tizenkettedikből 3. A képlet egyszerű volt: ha a McLaren nem robban le, Räikkönennel aligha lehet mit kezdeni, lásd barcelonai és monte-carlói rajt–cél győzelmét. A szezonban a Hungaroringen is győztes finn haladt a legtöbbet az élen, 374 körön keresztül, Alonsónál ez a számadat csak 334. Ám a McLaren nem mindig bírta a strapát – a konstruktőrök versenyében is lenyomta a Renault –, Alonso pedig hideg fejjel élt a maga lehetőségével. A tizenkilenc futamból tizenötöt dobogós helyezéssel zárt! Vezetői kvalitásait a San Marinó-i Nagydíjon mutatta meg igazán, amikor az egyedül itt régi formáját hozó Schumachert verte meg hoszszú körökön át tartó párharcban.
A Ferrari csak Indianapolisban tudott nyerni, a már említett csonka futamon, amihez az F–1 históriájának egyik legnagyobb botránya társul. Tudniillik a Michelin nem megfelelő, balesetveszélyes abroncsokat szállított partnereinek a hírhedt oválpályára, s miután a lassító beépítésére vonatkozó kérésük süket fülekre talált, az érintett istállók bojkottálták a futamot. Maradt hat autó, a nézők pedig őrjöngtek a pálya szélén. A szezon másik nagy balhéja a San Marinó-i Nagydíjon tört ki, illetve az azt követő ellenőrzésen. Ezen ugyanis bebizonyosodott, hogy a BAR-Honda 007-es modellje igazi James Bond-os szerkezet. Az igazát a nem egyértelmű szabályokra hivatkozva körömszakadtáig védő istálló egy ballasztként funkcionáló beépített pót-üzemanyagtartállyal érte el, hogy az autóinak a verseny után meglegyen szabályok által minimálisan előírt 600 kg-os súlya. S „hivatalosan” persze a verseny közben is. A trükk azonban kitudódott, Buttonnak ugrott a futamon elért harmadik helye, Szato az ötödik helyét sirathatta, s a furmányos csapatot kétversenyes eltiltással is sújtották.
Dióhéjban ez történt tehát a 2005-es szezonban, amely után a világ egy új korszak, az Alonsóval, Räikkönennel fémjelzett nyitányát ízlelgeti. Mindazonáltal 2006-ban is toronymagasan Michael Schumacher kapja majd a legmagasabb alapfizetést, a Bild értesülései szerint 35 millió eurót, Räikkönen a második a sorban 20 millióval, a harmadik pedig Ralf Schumacher (Toyota) 17-tel. Miközben Alonso „rongyos” 5,5-del csak a kilencedik. Ám 2007-től a McLarennél, mert hogy oda megy, a Times szerint 31 milliót tehet zsebre. No igen, a spanyol már nemcsak vezetni tud, hanem szerződést kötni is.

Négy helyett két keréken. Baumgartner Zsolt történelmi jelentőséggel bíró F–1-es próbálkozása után a technikai sportok között érintettség okán idén a gyorsaságimotoros-vb került a célkeresztünkbe. Talmácsi Gábor a 125 kcm-ben végre képességeinek megfelelő kétkerekűre került a KTM-nél, és több mint dicséretesen szerepelt. Kategóriájában az összetett pontverseny harmadik helyén végzett, s nyert Mugellóban, Assenben és a Katari Nagydíjon is. Ez utóbbi sikerének „köszönhetően”, hogy a célegyenesben meg merte előzni a jobban favorizált csapattársát, jövőre már a Hondával törhet a vb-címre.