Elhunyt Bene Ferenc

Tegnap délután, életének 62. évében elhunyt Bene Ferenc olimpiai bajnok, 76-szoros válogatott, nyolcszoros bajnok, ötszörös gólkirály labdarúgó. Az Újpest csapatában 17 év alatt 418 bajnoki mérkőzésén 303 gólt ért el, BEK-elődöntőben játszott, az 1964-es tokiói olimpián 12 góllal gólkirály lett, de élete fő műve az 1966-os magyar–brazil. Az akkor kétszeres világbajnok feletti 3-1-es diadal alkalmával a komplett védelmet kicselezve már a harmadik percben vezetést szerzett, a második gól előtt ő rajzolta Farkas János lábára a labdát, végül kiharcolta a végeredményt beállító büntetőt.
Edzői pályája nem vetekedhetett játékos karrierjével, részben azért sem, mert a 60-as, 70-es évek magyar futballja sem mérhető a mostanihoz. Ezért manapság már arra is képtelenek vagyunk, hogy felfogjuk a veszteség valódi nagyságát, ha elmegy Baróti Lajos, Dalnoki Jenő, Bene Ferenc.
Vagy mégis? Legfeljebb külső segítséggel. Felvillan bennem az az évtizedes emlék, amikor a Pelé vezette brazil hakni öregfiúk-válogatott az Üllői úton szerepel, és a társulattal érkezett dél-amerikai újságírók, saját héroszaik mellett rohanva el, üldözőbe veszik a magyar bálványt, és áhítattal sóhajtják utána: senor Bene, senor Bene.
Nem tudom pontosan, hogyan, miért ment el, el kellett-e mennie, csak gyanítom: köztünk lehetne még, ha olyan országban él, ahol virágzik a futball, és halhatatlanok annak legendái.