Szél, árnyék

Tegnap óta immár az Európai Labdarúgó-szövetség irodájában pihen a magyar–horvát közös pályázat ezeroldalas, bőrkötéses anyaga. Az átadás-átvételt ünnepélyessé tevő tízperces prezentáció a helyszíni beszámolók alapján kisebb bökkenők dacára jól sikerült: Ivo Sanader horvát miniszterelnök személyes előadása, valamint magyar kollégája, Gyurcsány Ferenc videoüzenete mindenkit meggyőzött a pályázat komolyságáról, kimunkált tartalmáról, általában a két ország felkészültségéről. A szívünk szerint mi már most, a december 8-i döntésnek elébe menve kihirdetnénk a végeredményt: a 2012. évi Európa-bajnokságot Magyarország és Horvátország rendezi.
Nálunk mindenesetre már ezen új időszámítás szerint peregnek az események. Igazából már csak az Eb számít a futballban, minden egyebet ennek kell alárendelni. Mintha nem a Magyar Labdarúgó-szövetség pályázna az Eb-rendezésre, hanem a szervezetileg alá tartozó pályázati bizottság irányítaná az MLSZ-t is. Ami Gyárfás Tamás, a bizottság elnöke hétfői, az MTI-nek adott nyilatkozatából tökéletesen kiolvasható: „Eddig a hazai futballügyekkel senki nem foglalkozott európai szinten, mert nem vettek komolyan minket. Mostanra a helyzet megváltozott, minden lépésünket árgus szemekkel lesik a vetélytársak és az UEFA illetékesei. Ezért az lenne az ideális, ha az utolsó bajnoki fordulóval véget érne a szezon, nem húzódnának hetekig-hónapokig a fegyelmi ügyek. Nem akarok beleszólni a magyar szövetség munkájába, de a véleményem elmondom: egyetértek azzal, hogy rend, fegyelem, törvényesség nélkül nem lehet komoly eredményeket elérni, ugyanakkor úgy gondolom, a rendcsinálást egy kicsit, legalább az Eb-helyszín kijelöléséig fel kellene függeszteni. Ha ragaszkodunk a szabályok betartásához, akkor talán hét csapat szerepelhetne a következő szezontól az első osztályban. Amennyiben ez bekövetkezik, annak rendkívül negatív következményei lehetnek a rendezésért folyó versenyben. Tehát egyetértek a vasszigorral, mert máshogy nem lehet eredményesen dolgozni, de december 8-ig legyen béke, akár kompromisszumok árán is!”
Az üzenet első számú címzettje természetesen Kisteleki István, az MLSZ elnöke. Aki, miután értesült róla, nyilván nyomban tűzifává aprította fel irodája bútorzatát, s azóta egyfolytában csaló után kiált, miként indulatos természetét megismerhettük még – csak – ligaelnök korából, midőn elődjét, Bozóky Imrét vádolta csillapíthatatlan haraggal. A rend, fegyelem, törvényesség jelmondatot zászlajára tűző elnöktől a másik elképzelhető magatartás, hogy lemond; majd a közgyűlés elé állva kéri Bozóky Imre rehabilitálását, hiszen ő sem akart mást, mint békét, kompromisszumot az Eb-rendezés érdekében.
Kisteleki persze sem ezt, sem azt nem teszi. Hanem azon töri a fejét, miként feleljen meg az alárendeltjéből hirtelen főnökévé előlépett bizottsági elnök kívánalmának. Nem zárhatjuk ki, hogy az Újpest elleni fegyelmi döntés már ennek jegyében született meg, de ez csak a kezdet. Több tíz milliós tartozásokra, manipulált nevezésekre, jogszerűtlenül megadott licencekre borulhat rá az Eb-rendezés árnyékot biztosító leple.
Ugyanakkor Kisteleki Istvánnak sietnie kell, december 8-ig nem lehet bolondítani a teljes magyar labdarúgást. A profikon felkapaszkodva, a liga biztos bástyájából indította támadását az MLSZ korábbi vezetése ellen, ami után gyakorlatilag felszámolta a ligát, magára haragítva a profiklubokat. Most szegény amatőrökre támaszkodik, akik attól amatőrök, hogy mindig késve veszik észre, merről fúj a szél.
Most még Genf felől, viharos erővel. De nem valószínű, hogy a Kárpát-medence felett hirtelen elcsendesedik. A szélnek az a természete, hogy még a renddel, fegyelemmel és törvényességgel is dacol.