Kísért a múlt

A Magyar Olimpiai Bizottság tagsága ma éppen úgy politikai töltetű tanácskozásra készül, mint 1984. május 16-án. A testület akkor egy ellenszavazattal határozott úgy, hogy sportolóink nem vesznek részt a Los Angeles-i olimpián, mert – innentől szöveghűen közöljük – „Sajnálattal kell megállapítani, hogy a szocialista országok jó szándékú felhívásai nem találtak kellő megértésre, az Egyesült Államokban tevékenykedő bizonyos szélsőséges politikai körök a versenyek előkészületeit továbbra is a Szovjetunió és a szocialista országok elleni propaganda céljaira használják fel.” Az indokolást azért érdemes felidézni, mert a valósághoz körülbelül annyi köze volt, mint a 2006. szeptember 8-i egyetlen napirendi pont felvezetésének: „a MOB hatékonyabb érdekképviseletének és érdekérvényesítési képességének helyreállítása, valamint biztosítása, és mindezek érdekében a MOB elnökének visszahívása”. Még a megfogalmazás, ez a bikkfanyelv is a meghaladottnak hitt múltat hívja elő.
Huszonkét éve a Szovjetunióból érkezett a diktátum, most csak a mai magyar szocialistáktól. Ezt bizonygatni éppúgy felesleges, mint tagadni, a sport berkein belül úgyis mindenki tudja, különösen az érintettek. Az pedig érthető, ha nyilvánosan nem vallják be, hiszen a sandaságait, a szégyenét senki sem teregeti ki szívesen. Aki viszont legalább önmagához őszinte, annak most forog a gyomra, és a rendkívüli közgyűlés titkos szavazása az egyetlen eszköz, amellyel az émelygést csillapíthatja.
Hiszen nyilvánvaló, hogy politika és sport sehol a világon nem lehet abszolút független egymástól; a különbség annyi, hogy Schmitt Pál kivitte magával a sportot a politikába – ennek tökéletes példája, hogy a magyar válogatott egyenfelsőjében pózolt választási plakáton –, az őt megbuktatni szándékozók ellenben bevitték a politikát a sportba.
A mai döntéssel ezért végképp nem Schmitt Pált kell megvédeni, hanem sokkal inkább a MOB-ot, a magyar sportot, egyáltalán, a civil szférát. Akit csak picit is megérintett valaha a sport, a sportszerűség szelleme, annak ez magától értetődő. (Tegnapi hír, hogy 105 olimpiai arany gazdája állt ki Schmitt mellett.) Nem véletlen, hogy a mai akcióhoz már Gyárfás Tamás exellenjelölt, valamint a MOB-elnökség egyetlen tagja sem adja a nevét. Nem tehetik meg, hogy deklaráltan egy bizonyos szint alá süllyedjenek, de ettől a tagságnak is meg kellene óvnia magát és a testületet.
A kiáltványok, nyílt levelek, aláírásgyűjtések időszakában a helyes és a személyesen hasznosnak ítélt döntés még ellentétben állhatott egymással. A titkos szavazás azonban személytelen: akinek eddig esetleg hiányzott a bátorsága, annak is megszólalhat a lelkiismerete.