Palik Lászlónak sajnálatosan kurtára sikeredett a 28. Dakar-rali: szilveszterkor elkezdte, újév napján pedig már be is fejezte. A Lisszabonból rajtoló verseny második szakaszán autója motorja már Malaga előtt megadta magát, s mivel az erőforrást a szabályok szerint nem lehet cserélni, a kommentátor szomorúan konstatálhatta: az idén ennyi volt. Kis Sándorék sem jártak sokkal jobban, sőt. A hetedik napon Jean Belmondo oldalról beléjük rohant, az abszolút vétlen Kisék hat pördüléssel száz métert repültek a levegőben, de szerencsére megúszták ép bőrrel. S hogy mit mondott a neves filmszínész fia? Csak azt, hogy sorry, azaz bocs. De ezt többször is. A rajtnál felsorakozó tizenhárom magyar egységből mindöszsze négy jutott el a célig, az autósok közül csak Szalay Balázs, aki a 29. helyen zárt. Pedig neki is akadtak gondjai: műszaki hiba már a rajtnál, kéztörés, az utolsó szakasz előtt pedig valaki ellopta a sisakját. Ám navigátora megállított egy szervizkamiont, és az egyik benne ülő fejéről lekönyörögte a fejvédőt. A mezőny egyik legjobb motorosán, az ausztrál Andy Caldecotton korábban a sisakja sem segített, bukott, és belehalt a gerincsérülésébe. De a verseny a nézők közül is szedett áldozatokat. Afrika poros falvaiban nagy esemény, ha megérkezik a mezőny, ilyenkor a helyi biztonsági erők rendszerint még gumibottal sem tudják lezavarni a tömeget a pályáról. A gyerekek szaladnak kéregetni ezt-azt, vagy éppen sportot űznek abból, ki tud még éppen átrohanni az érkező jármű előtt. Ketten nem tudtak… A szervezők ezek után úgy döntöttek, hogy a zárószakaszon, a Rózsaszín-tó partján kijelölt 31 kilométeren, ahol mindig a legnagyobb a tömeg, nem mérnek időt. A végeredmény így már az utolsó előtti napon kialakult. Az autósoknál az egykori alpesi síző világbajnok francia Luc Alphand nyert, de sikeréhez kellett, hogy a címvédő Stéphane Peterhansel a vége felé nekimenjen egy fának.
Bagdatisz menetel. Ki más, mint Roger Federer nyerte az Australian Opent. Az év első Grand Slam-tornájára mégse áll, hogy minden úgy történt, ahogyan azt előre borítékolni lehetett. Mert az odáig rendben van, hogy napjaink első számú teniszezője begyűjtötte a soros trófeáját, ám a döntőben a svájcival szemben olyasvalaki ütögetett, akit senki nem várt oda. Markosz Bagdatiszt Ciprusról akkor még csak a világranglista 54. helyén jegyezték, ami azonban egyáltalán nem gátolta abban, hogy szép sorjában eltakarítsa az útjából Andy Roddickot, Ivan Ljubicicot, majd David Nalbandiant is. Mi több, a döntőben megnyerte az első játszmát, és a másodikban is keményen ellenállt a világelsőnek. Aztán helyreállt a rend, Federer szempontjából 5:7, 7:5, 6:0, 6:2 lett a végeredmény. Bagdatisz nevét mindenesetre megismerte a világ, hazájában pedig az egekig szökött a népszerűsége. Ennek folyományaként többek között egyelőre nem kell mundért öltenie a ciprusi hadseregben, holott hazája törvényei alapján már nagyon kinézne neki a kétéves szolgálat. Mindenesetre a hozzávetőleg ötvenezres melbourne-i ciprusi– görög közösség azonnal jelezte, hogy kész befogadni az új, húszesztendős bálványt, ha nem lenne más mód számára a katonaság elkerülésére.
Az Australian Openről a női döntő is emlékezetes marad, legalábbis jó sokan bosszankodhatnak, hogy a belépőjegyükért keveset kaptak. Amélie Mauresmo 52 percnyi játék után 6:1, 2:0-ra vezetett Justine Henin-Hardenne ellen, amikor a hasfájdalommal küszködő belga feladta a mérkőzést. A körülményekre való tekintettel Mauresmo meglehetősen visszafogottan örült első Grand Slam-győzelmének, de a serleggel járó 923 ezer amerikai dollárról szóló csekk minden bizonnyal segített neki elviselhetővé tenni a történteket.
Huszárosan. És akkor Torino. Időrendben az első negyedéves visszatekintőnk végén, valójában persze a krónika elején lenne a helye a 20. téli olimpiának. Miután kihunyt a láng, az olasz lapok ódákat zengtek a játékokról, a nemzetközi sajtó már kevésbé. A rendezés körül nem volt hiba, az olaszok tényleg beleadtak apait-anyait. Ugyanakkor kétségtelen, hogy most nem akadtak igazán nagy egyéniségek, mint akárcsak négy évvel korábban. Mert hiába nyert rövid pályás gyorskorcsolyázásban három aranyat a dél-koreai An Hjun Szun és Dzsin Szun Ju, velük mégse lehet eladni az olimpiát. Akkor már inkább a harmadik triplázóval, Michael Greis német sílövővel. Már csak azért is, mert rajta is múlt, hogy a 2002-ben négy számban győztes norvég Ole Einar Björndalen most csak két ezüstöt és egy bronzot szerzett. Salt Lake City másik hőse, az ott alpesi síben háromszorosan megkoronázott horvát Janica Kostelic az év elején sokat betegeskedett, és ez erősen kihatott a teljesítményére. Igaz, kombinációban így is megvédte címét, szuperóriás-műlesiklásban pedig második lett a duplázó osztrák Michaela Dorfmeister mögött.
Az éremtáblázat élén Németország (11 arany, 12 ezüst, 6 bronz), Egyesült Államok (9-9-7), Ausztria (9-7-7) lett az első három sorrendje. Az osztrákok ilyen kiváló szereplése nagy meglepetés, mint ahogy a tizenharmadik helyen kikötő norvégok betlije (2-8-9) is. A házigazda olaszok öt arannyal zártak, ez is sokat dobott a lelkesedésükön.
Sajnos doppingbotrány is akadt a játékokon. A biatlon női 15 km-es számában ezüstérmes orosz Olga Piljeva lebukása csak kisebb felhördülést keltett, az egyébként érem nélkül maradt osztrák sílövők esete jóval nagyobbat. Minden azzal kezdődött, hogy csapatot felkereste Walter Mayer edző, aki már Salt Lake Cityben is doppingbotrányba keveredett, és 2010-ig eltiltották az olimpiai részvételtől. Az olasz csendőrök és a doppingellenőrök közös razziája után két versenyző önhatalmúlag hazautazott, amiért az Osztrák Olimpiai Bizottság kizárta őket a válogatottból. (Állítólag egyikük kidobott egy „gyanús” nejlonzacskót az ablakon.) Mayer el akart menekülni a városból, és az egyik ellenőrző pontnál belehajtott a keresztbe fordított rendőrautókba… Később egy klinika pszichiátriáján kötött ki, a homályos ügy azóta sem tisztázódott. Sokak számára ez volt a torinói játékok legnagyobb sztorija…
Nekünk persze nem, hiszen a téli olimpiák történetében huszonhat év után lett újra pontszerzőnk, s mindjárt kettő is: a rövid pályás gyorskorcsolya versenyein előbb egy 16 éves pécsi gimnazista, Knoch Viktor lepte meg a világot, amikor 1500 méteren ötödik lett, aztán Huszár Erika ugyancsak 1500 méteren a negyedik helyen végzett. Jól kezdődött az év.
Lengyelország
A varsói külügy a Vatikánnál tiltakozott két lengyel püspök miatt
