– Tavaly júliusban, amikor a lánya budapesti WTA-verseny után bejutott a világranglista legjobb 200 játékosa közé, azt nyilatkozta a Magyar Nemzetben, hogy bízik benne, ez csak egy állomás Tímea életében. S abban bízott, hogy hét hónap múlva már az első tornagyőzelemnek, s a 68. helynek örülhetnek? – fordultunk Babos Csabához.
– Ha azt mondanám, bíztam, akkor sokan nagyképűnek tartanának, de én eleve soha nem ranglistában, hanem játékban mértem az előrelépést. Ha az megvan, akkor jön az eredmény is. Ám még én sem számítottam arra, hogy ilyen teljesítményt nyújt Timi. Azt nem mondom, hogy máris világklasszis, de azért két héten belül legyőzte többek között Sara Erranit, aki az idén negyeddöntőzött az Australian Openen, Jaroszlava Svedovát, aki párosban Wimbledont nyert, vagy Sorana Cirsteát, aki a Roland Garroson volt a nyolc között.
– Tavaly még 25 ezer dollár összdíjazású kisebb versenyeken is indultak, egy 220 ezres WTA-torna megnyerése után mennyire lehet megcélozni az igazán nagy viadalokat?
– A tenisznek bonyolult a rendszere, ez nem olyan, mint a Boston Maraton, hogy nyolcvanezren nevezhetnek. Ez a siker többek között arra kellett, hogy jobb rangsorba kerülve ott lehessünk a nagy versenyeken. Eddig azért szerencse is kellett, a bogotai főtáblára például az utolsó, a monterreyire az utolsó utáni pillanatban került fel Timi, miután akadt, aki lemondta a szereplést.
– Hál’ Istennek! Hogyan értékeli szakmai szemmel lánya mostani bravúros szereplését?
– Mivel fizikailag jobb a többségnek, a szélsőséges körülmények között, például a 2500 méter magasan Bogotában is jól teljesített, s ennek hasznát vette Monterreyben is. A jó szerva adottság is, de a végén már kilencven százalékban pontot szerzett az első adogatásai után, ütött tizenegy ászt a döntőben úgy, hogy az ellenfélnek nem volt bréklabdája sem, ez azért nagyszerű.
– Itthonról hogyan követte az eseményeket?
– Szerencsére Timi gyakran játszott a centerpályán, ahonnan volt webkamerás közvetítés, így tévén nézhettem őt. Az utóbbi napokban sokat nem aludtam… Már beszéltem vele, s nagyon boldog vagyok, hogy nincs még tizenkilenc éves, és már WTA-tortát tudott nyerni, ő a top 100 legfiatalabb játékosa. Ám ez csak egy küzdelmes út egyik állomása. Azt persze nem mondom, hogy újabb fél év múlva már az első tízben lesz.
– Bánja, hogy személyesen nem lehetett ott lánya első diadalánál?
– Edzőkollégám, Barátosi Levente ott volt, vele minden meccs után beszéltem és értékeltük a látottakat. Előre felosztottuk magunk között az idényt, én Kínába és Ausztráliába kísértem el Timit, s majd Európában csatlakozom újra hozzájuk. Legalább nem un meg egyikünket sem, ennek is van egy pszichikai hatása.
