A stadion pályáján, a tribün előtt felállított emelvényen az ötkarikás lobogón helyezték el a január 27-én elhunyt, 82 évet élt legendás atléta hamvait, alatta három őt ábrázoló fotó, illetve a római olimpián, az 1500 méteres döntőben viselt trikója volt látható.
A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB), a Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) és a Budapesti Honvéd által rendezett búcsúztatáson Schmitt Pál mellett még két olimpiai bajnok, Török Ferenc öttusázó és Varga János birkózó is lerótta kegyeletét.
Az ünnepségen Szabó Tamás, a MOB alelnöke, Gyulai Miklós, a MASZ elnöke, Molnár Imre, a Budapesti Honvéd első embere és Török Ferenc újságíró, Rózsavölgyi István barátja köszönt el a pályafutása során hét világcsúcsot, több Európa-csúcsot és szinte megszámlálhatatlanul sok magyar rekordot felállított futótól.
„Egy kivételes embert vesztettünk el. Gyászol a magyar sport, gyászol a család, gyászolnak a barátok” – kezdte beszédét Szabó Tamás, aki a futóként elért kiváló eredmények, a legendás váltóval és egyéniben produkált világcsúcsok, az 1956-os játékok kudarca után, a társak elvesztését követően kivételes küzdeni tudásának és elszántságának köszönhetően megszerzett olimpiai bronzérem említése mellett kiemelte, hogy edzőként, nevelőként is kiváló eredmények fűződnek Rózsavölgyi nevéhez, s az atléták mellett az öttusázók is mind a mai napig felnéznek rá, tisztelik. „Mindig azt vallotta, hogy mindenki saját sikereinek a kovácsa, s az akarat a legfontosabb. Élete végén is azt üzente, hogy büszkén tekint vissza az eredményeire, a sikereire. Kérem a Jóistent, hogy fogadja őt kegyeibe!„
Gyulai Miklós a Népstadion nyitóversenyének, a magyar–norvég atlétikai csapattalálkozó második napjának felidézésével kezdte, melyen Rózsavölgyi 1500 méteren győzött. A szövetség elnöke által elmondottakban, csakúgy mint a többi beszédben, kiemelt helyet kapott az 1956-os játékok kudarca, az, hogy a melbourne-i olimpiára világcsúcstartóként utazhatott, ám az események lehetetlenné tették, hogy bajnok lehessen, hetekig nem tudott edzeni, így végül a döntőbe sem jutott be. Ezután csapattársaival, Iharos Sándorral, Tábori Lászlóval és edzőjével, Iglói Mihállyal ellentétben hazajött, s egyedül folytatta, így tudott Rómában a harmadik helyen végezni.
