Az első Európa-rekord már magával a helyszínváltással megszületett, hiszen 1926, 1958, 2006 és 2010 után ötödször lehet Magyarország a házigazdája a „normál”, azaz nagypályás, 50 méteres medencében zajló Eb-nek. Az egységes Németország (1934, 2002), valamint a kettészakítottság állapotából az NSZK (1989) és az NDK (1962) eddig összesen négy rendezéshez jutott, és bár Berlin 2014-es szerepvállalásával ez a magyar–német „meccs” 5:5-re alakul majd, a kontinens minden további úszó nagyhatalma mögöttünk kullog.
Azért remélhetőleg nemcsak a parton, hanem a vízben is születnek új magyar sikerek. E bizakodást táplálhatja Kiss László szövetségi kapitány azon kijelentése is, mely szerint várhatóan a lehető legerősebb csapattal képviseltetjük magunkat az Eb-n. Ennek a mondatnak látszólag ugyan csekély az információértéke, de az antwerpeni készülődés kapcsán biztosan nem állta volna meg a helyét. Belgium kedvéért ugyanis nem tért volna haza az Egyesült Államokból a Los Angeles-i Southern California Egyetemen tanuló világ- és Európa-bajnok Hosszú Katinka, ám a helyszíncserén felbuzdulva konzultált edzőjével, Dave Salóval, és ennek eredményeként tervei szerint ott lesz Debrecenben.
Ahol 2007 decemberében a rövid pályás Európa-bajnokságon már 4 magyar aranyat, 2 ezüstöt és 3 bronzot ünnepelhetett a hazai publikum. Májusban ugyanitt 40 számban avatnak bajnokot, és mivel már elkészült a program, nem árt rögzíteni, hogy hagyományosnak mondható sikerszámaink közül a nyitónapon, 21-én, hétfőn a 400 női vegyes, szerdán a 200 férfi vegyes, csütörtökön a 200 férfi mell és a 200 férfi pillangó, a vasárnapi záráson pedig a 200 női pillangó és a 400 férfi vegyes fináléja a kínálat.
E pillanatban még nem tudni, a „nagyágyúk” közül ki teszi tiszteletét, hiszen két hónappal az olimpia előtt nem minden vágyak netovábbja egy rangos felvezető viadal. Bár amióta a harmadik évezredben az úszó Eb-t az olimpia évébe kényszerítette bele a nemzetközi versenynaptár sűrűsége, azóta sem pangott 2000-ben Helsinkiben, 2004-ben Madridban vagy 2008-ban Eindhovenben a mezőny.
Sőt, mindmáig utolsó ötkarikás úszó aranyunkhoz, Kovács Ágnes 200 mellen aratott, sydney-i diadalához nem kis mértékben járult hozzá egy helsinki tapasztalat. Történt ugyanis, hogy a finn fővárosban Kovács Ági 50 és 100 mellen is tarolt, és már éppen kezdte azt hinni, hogy 200-on sem kell beosztania az erejét, hanem végigrepesztheti a távot, ám amikor 200-on is ezzel a „durr bele” taktikával próbálkozott, általános meglepetésre legyőzte őt a román Caslaru. Úgyhogy ebből okulva, Sydney-re visszatért a saját stílusához, aminek bajnoki cím lett a hozadéka.
De térjünk vissza a múltból a jelenbe, azaz a közeljövőbe és Debrecenbe, ahol elképzelhető, hogy a megszokott nyolcas döntők helyett, a 0-ás és a 9-es pályát is kiosztva, tízen állhatnak rajthoz a finálékban. E kérdésben a március 10-i, londoni bizottsági ülést követően várható végleges és hivatalos döntés. Attól mindenesetre nem kell tartani, hogy akár a délelőtti időfutamok során is üresen maradna a vízfelület, hiszen már a héten szállingózni kezdtek az előnevezések. Kedden délelőtt Ciprus nyitotta a sort 2 férfi és 2 női úszóval, másodikként a lengyelek (32 fő), harmadikként a csehek (25 fő) jelentkeztek, délután pedig Ausztriából nominálták az eddigi legnagyobb létszámú delegációt: a 14 férfi és 12 női versenyzőt 14 hivatalos személy kíséri Debrecenbe.
Persze aligha kérdés, hogy a magyar csapat lesz a legnépesebb, és onnantól már csak annyi kell, hogy a mennyiség átcsapjon minőségbe.
