Itthon a kutya se ismeri, Belgiumban bajnok lett

Elindult a nagyvilágba, aztán ott is ragadt.

Nem sokat mond a hozni kosárlabda-rajongóknak Kürtösi Katalin neve, pedig a 2013/2014-es belga élvonalbeli bajnokság győztesének centeréről beszélünk. A 193 centis, 34 éves hölgy oroszlánrészt vállalt a Royal Castors Braine aranyérméből, továbbá a Belga Kupa megszerzéséből, ennek ellenére – dacára annak, hogy a belga női kosárlabdázás manapság már színvonalban jócskán felülmúlja a magyart – idehaza szóba sem került a válogatott összeállításánál, sőt, gyakorlatilag ismeretlen, még a vájt fülűek előtt is.

– Miskolci vagyok, s tinédzserkoromban néhányszor játszottam a kadettválogatottban – idézte fel Katalin a csaknem két évtizeddel ezelőtti kezdeteket. – Aztán érettségi után felvételiztem egy kicsike kansasi egyetemre, a Colbyra, ösztöndíjjal felvettek, de egy év után miskolci kosarastársammal, Szávuly Rékával együtt átkerültem New Yorkba, a kosárlabdában magasabbra taksált St. John’s Universityre. Itt négy év után lediplomáztam sportmenedzseri és vendéglátós szakterületen, majd megkezdtem bolyongásomat Európában profi kosarasként.

Egy év Németország, három év Svájc, egy év Franciaország, fél év Belgium, kisebb-nagyobb sérülések, majd újra egy év Franciaország, kiemelkedő sikerek nélkül, mígnem 2012-ben leszerződtette Katalint, immár 32 évesen, a Braine l’Alleud-i Castors, azaz Hódok csapata.

– Itt van a városkánk nem messze a waterlooi csatatértől, sőt, valójában a waterlooi csatát Braine l’Alleud-ben vívták kétszáz évvel ezelőtt, csak Wellington herceg és angoljai képtelenek voltak kiejteni a bonyolult városnevet, s ezért az angolban is könnyen kimondható Waterloo városnév maradt meg a történelemben. Szóval, megnyertük a 2013/2014-es bajnokságot, s ebben nekem is részem volt védekező centerként, elsősorban a lepattanók megszerzésében jeleskedtem – mondta Katalin, aki ma már a szomszédos Fleurus játékosa.

– Igen, mert 34 évesen úgy gondoltam, sok már nekem egy kupacsapatban kosarazni, a Braine az Európa Kupában csoportelső, és csütörtökön éppen a nevelőegyesületemet, a DVTK-t fogadja. Egykori játékostársam, Balogh Gabi a miskolciak másodedzője, kár, hogy nem tudunk találkozni, mert nekünk is meccsünk lesz abban az időpontban. Figyelemmel kísérem a miskolciak játékát, azt is tudom, hogy Gabi kislánya, Dubei Debóra a nyáron az U17-es vb-bronzérmes magyar válogatott sztárja volt, s ő is játszik már a Diósgyőrben.

Miközben a belga kosárlabdázás nívója veri a magyarét, sajátos módon jóval kevesebb ott a profi játékos, mint hazánkban. Olyannyira, hogy a Fleurus együttesében Katalin az egyetlen, aki pénzért kosarazik.

Kürtösi Katiról Braine-l’Alleud-ben mindenki tudja, hogy magyar, még a szurkolói dalba, a csapat indulójába is
belefoglalták: „Ha visszamész Magyarországra, könny szökik a szemünkbe.”

Amikor az idei bajnoki döntő után megkérték Katit (aki tökéletesen beszél angolul és franciául), hogy
mondjon pár szót, a bajnoki kupával a kezében (193 centi magasságból) ezt kiáltotta a mikrofonba: „Éljen Magyarország!”