Az ilyesmi a magyar futballban csupán üres szófordulat lenne, női kézilabdában azonban az ETO az elmúlt két BL-szezon győztese, és hogy mekkora tisztelettel viseltetnek iránta a riválisok, az vasárnap is kiderült. A vendéggyőzelem utáni pillanatokban például Gro Hammerseng, a norvégok emblematikus klasszisa, olimpiai bajnoka áradozott ekképpen: „Mindig azt hittük, hogy Győrben senki sem sérül meg, senki nem szül gyereket, erre most az ETO ugyanazt szenvedi meg, mint mi tavaly. Ha néha elgondolkodom azon, miért kézilabdázom még mindig, akkor az ilyen mérkőzések megadják a választ: mert ilyen hangulatban, ilyen remek játékosok és edző ellen játszani igazi megtiszteltetés.”
A skandinávok trénere, Ole Gustav Gjekstad hasonló hangnemben mondta: „Mindig örömmel jövünk Győrbe, mert jó, sportszerű közönséggel és kiváló csapattal találkozunk. Persze ha nyerni tudunk, az a legjobb. Úgy érzem, most másképp is történhetett volna. Bízom benne, hogy mi ketten végzünk a csoport első két helyén, és a Final Fourban találkozni fogunk.”
Ez nemcsak reményeink, hanem a papírforma alapján is így lesz. A hazaiak eltökéltségéről, hozzáállásáról egy-egy mondatos sziporkák is sokat elárulnak. Ambros Martín vezetőedző úgy fogalmazott, nem érdemes sírni, ez a vereség felért egy győzelemmel, amiért nem jártak pontok, Herr Orsolya kijelentette, a folytatásban azért egy picit mindenkitől többet vár, amikor pedig az átmeneti fordításban oroszlánrészt vállalt Bódi Bernadettnek felvetettem, három gyors gólja után mindent rá „húztak ki” a szélre, érthető, ha nem lőtte be az összes ziccerét, azt felelte: „Pedig erre kell törekednem. Hogy legközelebb százból százat belőjek.”
Szó se róla, száz góllal a jobbszélről mindent meg lehet nyerni.
középdöntő, 2. csoport, 1. forduló:
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!