Háromnegyed órával a vasárnap esti meccs kezdete előtt, az aréna egyik szegletében avatták fel az ETO-szentélyt, benne a 2013-as és a 2014-es BL-trófeával. A két serleg között azonban még látható űr tátong a vitrinben – azt kellene idén megtölteni. Igen ám, csakhogy nem véletlenül jelentette ki a minap Ambros Martín vezetőedző, hogy ő és csapata pályafutásuk legnehezebb időszaka előtt állnak. Ennek bizonyítékaként éppen most, a középdöntő rajtján szakadt meg a 22 meccsen át őrzött veretlenségi sorozat, hiszen legutóbb a 2013. áprilisi BL-elődöntő veszprémi visszavágóján volt képes az Oltchim Valcea 25–24-re legyűrni az ETO-t.
Akkor azon a végkifejleten senki sem bánkódott, mert így is továbbjutást ért, és most sincs még semmi veszve, sőt. A új lebonyolítási rendnek megfelelően a középdöntő két hatosából négy-négy alakulat lép tovább a negyeddöntőbe; ezt a fázist Ambros Martín mester együttese biztosan eléri, és a kieséses szakaszban sem kell attól tartania, hogy a túloldalról azonnal beleakad az ott egyértelműen legerősebb, minden bizonnyal elsőként záró Buducsnoszt Podgoricába. A Final Fourban azonban ennek is meg kell majd történnie, és a Larvik elleni, vasárnapi produkció valószínűleg kevés a BL-triplázáshoz.
A két kismama, Katrine Lunde és Görbicz Anita, valamint a sérült Eduarda Amorim és Orbán Adrienn nélkül kezdő, no meg a meccs közben a lábára ütést kapó, és onnantól a kispadot koptató Susann Müller nélkül az ETO lehetőségei természetesen behatároltak voltak, de ha el is fogadjuk, hogy ez csökkentette az akciók hatékonyságát, épp ezért kellett volna mindvégig a tökéletesség határát súrolóan védekezni.
Ám ezúttal nem sikerült, és amikor az interjúzónában megkérdeztem Herr Orsolya kapust, időnként érezte-e, hogy kevesebb segítséget kap a szokásosnál, egyetértően bólintott: „Igen, így volt. Nem szeretnék erről túl sokat beszélni, de a védekezésünk most nem úgy működött, ahogyan szokott, nem azt csináltuk, amit megbeszéltünk. Így is büszke vagyok a csapatra, mert nagyon kemény meccset játszottunk, nagyon jó ellenféllel, csak azt sajnálom, hogy buta hibákat követtünk el fontos pillanatokban, a fordulópontokból mindig a Larvik tudott jobban kijönni. De álltuk a sarat, megyünk tovább, ott akarunk lenni a legjobbak között.”
Az ilyesmi a magyar futballban csupán üres szófordulat lenne, női kézilabdában azonban az ETO az elmúlt két BL-szezon győztese, és hogy mekkora tisztelettel viseltetnek iránta a riválisok, az vasárnap is kiderült. A vendéggyőzelem utáni pillanatokban például Gro Hammerseng, a norvégok emblematikus klasszisa, olimpiai bajnoka áradozott ekképpen: „Mindig azt hittük, hogy Győrben senki sem sérül meg, senki nem szül gyereket, erre most az ETO ugyanazt szenvedi meg, mint mi tavaly. Ha néha elgondolkodom azon, miért kézilabdázom még mindig, akkor az ilyen mérkőzések megadják a választ: mert ilyen hangulatban, ilyen remek játékosok és edző ellen játszani igazi megtiszteltetés.”
A skandinávok trénere, Ole Gustav Gjekstad hasonló hangnemben mondta: „Mindig örömmel jövünk Győrbe, mert jó, sportszerű közönséggel és kiváló csapattal találkozunk. Persze ha nyerni tudunk, az a legjobb. Úgy érzem, most másképp is történhetett volna. Bízom benne, hogy mi ketten végzünk a csoport első két helyén, és a Final Fourban találkozni fogunk.”
Ez nemcsak reményeink, hanem a papírforma alapján is így lesz. A hazaiak eltökéltségéről, hozzáállásáról egy-egy mondatos sziporkák is sokat elárulnak. Ambros Martín vezetőedző úgy fogalmazott, nem érdemes sírni, ez a vereség felért egy győzelemmel, amiért nem jártak pontok, Herr Orsolya kijelentette, a folytatásban azért egy picit mindenkitől többet vár, amikor pedig az átmeneti fordításban oroszlánrészt vállalt Bódi Bernadettnek felvetettem, három gyors gólja után mindent rá „húztak ki” a szélre, érthető, ha nem lőtte be az összes ziccerét, azt felelte: „Pedig erre kell törekednem. Hogy legközelebb százból százat belőjek.”
Szó se róla, száz góllal a jobbszélről mindent meg lehet nyerni.
középdöntő, 2. csoport, 1. forduló:
Győri Audi ETO KC–Larvik (norvég) 25–26 (11–14)
gól: Kovacsics 10, Löke 4, Szeny 3, Bognár-Bódi 3, Müller 1, Knedlikova 1, Hornyák 1, Szepesi 1, Aguilar 1, illetve Riegelhuth 8, Mörk 7, Wojtas 6, Solberg 3, Hammerseng-Edin 1, Johansson 1
