– Egy hónap telt csak el az idényből, de az ausztrál nyílt bajnokság vége mindig egy rövid szakasz lezárását is jelenti. Hogyan értékeli a felkészülését és az ötödik kontinensen történteket?
– Novemberben Poitiers-ban megnyertem egy 100 ezer dolláros tornát, utána öt hetet edzettem végig Monte-Carlóban. Az évet a sencseni WTA-versenyen kezdtem, egy kört mentem boka- és achilles-ín-fájással, majd a sydneyi viadal kvalifikációjában legyőztem az Australian Openen később 16 közé jutott Wickmayert, s Erakovicot is. Sajnos Herzogtól kikaptam, párosban viszont az elődöntőig jutottunk Kristina Mladenoviccsal. Melbourne-ben az év első Grand Slamjének első fordulójában nem én voltam az esélyes, csináltam egy szoros 6:4, 6:4-es vereséget a top 20-as Záhlavová Strycovával. Több lehetőségem akadt, amit nem használtam ki, ilyen szintű riválissal szemben ez megengedhetetlen. Párosban azt mondtam, ha megnyerjük a második meccsünket, akkor akár az egész versenyt megnyerhetjük, erre az ellenfelek nyerték meg, messze velünk volt a legszorosabb mérkőzésük. Vegyes párosban meg kifogtuk az első kiemeltet, a US Open bajnokát. A rossz sorsolás ellenére azt mondom, jól kezdtem az évet.
– Nem úgy, mint tavaly, hiszen egyesben halmozta a vereségeket, amik közé beillesztett egy bravúrt: itthon, a Fed-kupatornán felülmúlta a világranglistán már 3., de egy éve is top 10-es román Simona Halepet.
Most szintén jön a Fed-kupa, újra hazai környezetben, ezúttal milyen bravúrral rukkolna elő?
– Ehhez klasszis ellenfél kell, egyébként pedig számomra ennyit számít, hogy egy csapatért, a válogatottért, az országért játszhatok. Mivel már nincs magyarországi WTA-torna, a Fed-kupa az egyetlen lehetőség az itthoni szereplésre. Bonyolult volt a megegyezés a szövetséggel, s nem pénzügyi problémák miatt, végül sikerült összehozni, aminek nagyon örülök. Talán ennek a hírnek, no meg annak köszönhetően, hogy tavaly párosban döntőztünk Wimbledonban, jobban a köztudatba kerültem, így még többen jönnek ki a mérkőzéseinkre. Ez egy fiatal csapat, ahol 21 évesen én vagyok a legtapasztaltabb, ráadásul erős egyéniség, aki mutat egy utat a többieknek is.
– Ez az út esetleg a feljutás felé vezet? A szakvezetés szerint szinte minden lehetséges.
– Valóban. Annak örülök, hogy hármas csoportba kerültünk négyes helyett, tavaly négy nap alatt vagy harminc órát nyomtam le. Ha Szerbia elhozza Ivanovicot, Jankovicot, Jovanovskit, Krunicot, akkor verhetetlen, de úgy tudom, nem hozza el őket, az osztrákoknál Paszek sem jön. Mindkét meccsen van esélyünk, s bár a bentmaradás a reális cél, nem lehet feladni a siker lehetőségét.
– Ön a jelenlegi legjobb hazai teniszező, de az is növelhette az ismertségét, hogy kiderült, 2014-ben a pénzdíjak alapján a magyar sportolók közül Hosszú Katinka mellett a legtöbbet kereste.
– Ez egy teljesen profi sportág, és sokan elfelejtik, hogy nekem ezekből az összegekből kell állnom a versenyzésemet, a felkészülésemet, az utazásaimat, a stábom költségeit, ezért meg kell becsülnöm minden fillért, támogatót, szponzort. A Mol már évek óta mellettem áll, előbb a tehetségkutató programján keresztül, amit az Új Európa Alapítvány kezel, majd már felnőttként is. Ezen a szinten másképp, egyedül nem megy.
– Nem pénzügyi, hanem szakmai kérdés, hogy a párossal ellentétben, ahol remekelt, Grand Slam-torna főtábláján egyesben eddig csak egy mérkőzést nyert, 2012-ben Wimbledonban. Mi kellene az újabb győzelmekhez?
– Akkor a pályafutásom felszálló ágban volt, a 60. helyen álltam a világranglistán, utána viszont őszintén szólva egy évet elpocsékoltam. Nem készültem száz százalékkal, csak nyolcvannal, nem volt megfelelő fizikai állapotom és edzőm. Egy éve, tavaly februárban aztán váltottam, s Thomas Drouet nem akárki, ő volt például Marion Bartoli trénere annak wimbledoni győzelmekor. Jó edző és jó ember, vele sokat fejlődött a gyengémnek számító tenyeres, még stressz alatt is. Fizikailag és lelkileg jobb állapotba kerültem, s talán közben benőtt a fejem lágya, mert persze nekem is változnom kellett. Most Melbourne-ben kérdezték az ottani ismerősök, hogy mi történt velem, eljegyeztek? Mert olyan boldognak tűnök
– Lehet, hogy akkor nem véletlenül tűnt fel a múlt héten az asztaliteniszezők budapesti World Tour-versenyén a válogatott Lakatos Tamás mérkőzésein?
– Nagyon jó barátok vagyunk, szurkoltam neki, s cserébe ő is kijön a Fed-kupára. Egyébként ha hazajövök, szeretek más sportágak versenyeire járni, például kézilabdameccsekre, nem vagyok az az otthonülő típus.
– Jelenleg a 93. a világranglistán, mikor közelítheti meg eddigi legjobbját, az 59. pozíciót?
– Amikor edzőt váltottam, a 130. körül voltam, enélkül még jobban visszaestem volna. A tavalyi rossz sorozatomnak „köszönhetően” csak 30 pontot kell megvédenem, ami egy kört jelent WTA-versenyen. Keményen megtolom a Fed-kupát követő 11 hetet: Antwerpen, Dubaj, Doha, Monterrey, Indian Wells, Miami, Charleston, Bogotá Ha minden a tervek szerint zajlik, akkor a 60-70. hely környékére is előreléphetek, s akkor a Grand Slameken jobb sorsolást kaphatok. Mert nem mindegy, hogy top 20-as, vagy top 100-as ellenféllel kezd az ember.
