Moravetz Ferenc 1958-ban kezdett dzsúdózni a Lőrinci KISZ-ben, sportolói pályafutását a Budapesti Spartacusban töltötte, ahol tizenhárom év alatt hatszor volt bajnokcsapat tagja. Igazán kiemelkedő sikereket edzőként ért el. 1969-ben kezdett el foglalkozni fiatalokkal, 1974-től öt éven át irányította az utánpótlás-válogatottat, közben párhuzamosan szakfelügyelőként is segítette a Magyar Judo Szövetség (MJSZ) munkáját.
Két időszakban is ő volt a válogatott szövetségi kapitánya. Először 1980 és 1987, majd 1991 és 1993 között. Pályafutása legsikeresebb, legtöbbet emlegetett állomása a barcelonai olimpia, amely egyben a magyar dzsúdó legfényesebb eseménye. A magyar cselgáncsozók négy érmet szereztek: Kovács Antal arany-, Hajtós Bertalan és Csák József ezüst-, Csősz Imre pedig bronzérmes lett. Moravetz Ferenc Hajtós második helyezésében duplán részt vállalt, hiszen nemcsak kapitányként, hanem a Honvédban edzőként is segítette a kiváló sportoló felkészülését.
Magyar sors, hogy a kiugró sikert nem élvezhette sokáig. Egyrészt kollégái féltékenyek lettek rá, másrészt kedvenc tanítványával megszakadt az együttműködése, amit hosszú éveken át nem tudott megemészteni. A munkát persze folytatta, 1995-től 2003-ig újabb eredményes időszakot töltött el a Honvéd vezetőedzőjeként.
Hétdanos mesterként tisztelte a dzsúdós társadalom a halk szavú edzőt, aki a sportág felejthetetlen alakja marad mindörökre.
