Hosszú Katinka: Nem az új elnök mellett álltam ki, hanem az előző ellen

„Sokat beszélgetünk amerikaiakkal, kicsit tartottak attól, hova jönnek, mert számukra ez Kelet-Európa” – mondta a budapesti vb kapcsán.

fárasztó volt a parkolótól az uszodáig beérni, annyian akartak csak egy aláírást kérni, illetve csinálni egy fotót.

Ez azért nehéz, mert ilyenkor még arra sincs lehetőségem, hogy azt mondjam, ne haragudj, de most erre nincs idő. Viszont még ez is kizökkent, mert arra gondolok, hogy ezzel csalódást okoztam valakinek, aki értem szorít. Emiatt például a 200 méteres hátúszás középdöntőjében nem voltam teljesen koncentrált, majdnem kiestem, másnap pedig 2 másodpercet javítva ezüstérmes lettem abban a számban. A döntőkre általában sikerült figyelnem, de azért előfordult, hogy éreztem a fáradtságot. Viszont az öröm és az ünneplés ennek megfelelően sokkal nagyobb volt, mint bármilyen más versenyen. Az egész hét során olyan szeretet kaptunk a nézőktől, amiből minden magyar úszó tudott töltekezni. 

Az interjúban kitértek arra is, a tengerentúliak hogyan élték meg a nagyszabású júliusi eseményt: 

– A napokban mondtam anyukámnak, hogy mennyire jó, hogy itt volt a világbajnokság. A vébé miatt ugyanis már az egész világ tudja, hogy hol van Budapest, hogy néz ki, és milyen nagyszerű versenyt tudnak a magyarok rendezni. Shane és én sokat beszélgetünk például amerikai versenyzőkkel és edzőkkel, akik egy kicsit tartottak attól, hogy hova jönnek, mert számukra ez Kelet-Európa. Ezek az emberek aztán már a megérkezésük után arról beszéltek, hogy mennyire pozitívan csalódtak Budapestben, mert gyönyörű a város és fényűző, minden igényt kielégítő a Duna Aréna. Aztán a verseny közben már mindenki azt mondogatta nekem, hogy hihetetlen a hangulat és

senki a világon nem tud úgy szurkolni, mint a magyarok.

Ezt én is így éreztem mindig, ám korábban azt hittem, elfogult vagyok, de tényleg az összes úszó arról beszélt, hogy soha nem úszott még ilyen közönség előtt. A szervezéssel is elégedettek voltak. Mi ott készültünk egész évben a Duna Arénában, láttuk, hogy a versenyek előtt a szervezők kapkodnak, sok minden csak az utolsó pillanatban készült el, de mire elindult a világbajnokság, addigra az összes láncszem a helyére került, és minden tökéletesen sikerült. Hiszek abban, hogy az egész ország megítélésének nagyon jót tett ez az esemény.”

Az egyre több kritikát kapó Bienerth Gusztávval, illetve elődjével, Gyárfás Tamással kapcsolatban kijelentette:  

„Nem az új elnök mellett álltam ki januárban, hanem az előző elnök ellen. Annak örülök, hogy elindítottuk a változást,

most már a magyar úszótársadalom nem fél felállni és kimondani, ha valami nem működik. Biztos vagyok benne, hogy így most is a pozitív irányba mozdulnak majd a dolgok.” 

A jövőről is beszélt: 

„Ha nem lépek előre, akkor a következő három évben utol fognak érni. Rövid pályán, 400 vegyesen éppen a napokban döntötték meg a világcsúcsomat, mindenki engem üldöz, ha kicsit leengedem a kardomat, máris döfnek. Tudom, hogy a japánok, az amerikaiak és az ausztrálok most is azt elemzik, hogy hogyan úsztam nagymedencében 2.06.12-t 200-on, a 400 vegyesben pedig hogyan értem el a 4.26.36-os világcsúcsot. Ha nem faragok tovább ezeken az időkön, akkor esélyt adok nekik arra, hogy Tokióig utolérjenek, ezt pedig nem engedhetem meg magamnak.”

Az irtózatos edzés- és versenyterhelés közepette szükséges regenációról így mesélt: 

„Most a rövid pályás versenyek után volt egy hétfői napom, amikor semmit sem csináltam. Csak feküdtem a kanapén, és kapcsolgattam a tévét. Erről a felkészülés alatt sokat álmodoztam. Amikor 4.50-kor kelek, és este 9-re érek haza, mindig arra gondolok, hogy de jó lenne a semmittevés. Nagyon érdekes, hogy ennek ellenére hétfőn este úgy éreztem, hogy nem volt jó napom. Másnap hajnalban el is mentem edzésre.

A legjobban azt kapcsol ki, ha lemegyek Bajára a szüleimhez, illetve a nagyapámhoz, aki megtanított úszni. Neki minden verseny után van kritikája,

de a vb óta még nem voltam nála, kíváncsi vagyok, hogy most mi lesz az észrevétele.  Shane szüleivel is szeretek lenni. Ők most jártak Magyarországon először a világbajnokság miatt, és nagyon tetszett nekik Budapest, a vendégszeretet és persze a verseny is. Remélem, hogy karácsonykor újra eljönnek látogatóba San Franciscóból, és el tudom őket vinni Bajára. Ott legalább megkóstolhatják a halászlevet, meg a bajai pálinkát is.”

A távolabbi jövőt tíz év múlva, 38 évesen így képzeli: 

„Munkamániás vagyok, biztos, hogy akkor is rengeteget fogok dolgozni. Szerencsém van, mert a saját cég miatt már most is a magam ura lehetek. Az igazi változás az lesz, hogy addigra szeretnénk gyerekeket. Talán kétlakibbak leszünk, mint most, mert Shane szülei biztos, hogy sokat akarják majd látni az unokákat.

Cheryl, Shane anyukája most is sokat viccel azzal, hogy elraboltam a fiát.

Nem komolyan mondja, de tudom, hogy mennyire hiányzik nekik Shane, ha lesznek gyerekeink, akkor többet megyünk majd ki hozzájuk, és ők is gyakrabban jönnek majd hozzánk, Magyarországra.”