Olimpiai bajnokunk magára talált a Dél-afrikai Köztársaságban

Pars Krisztián a 40. születésnapja előtt a régi önmagát idézi Potchefstroomban.

Tíz szombathelyi dobóatléta január 20-a óta a dél-afrikai Potchefstroom „Covid-biztosnak” mondott egyetemi sportközpontjában készül a 2022-es versenyekre. Háromhetes edzőtáborozásukat magaslatinak és meleg égövinek is lehet nevezni, ugyanis a Johannesburgtól 120 kilométerre eső település a tengerszint felett 1400 méterrel helyezkedik el, a hőmérő pedig ezekben a napokban is 28-30 fokot mutat déltájban. A szombathelyi Dobó SE legjobbjainak 1999 óta adatik meg, hogy Dél-Afrika első számú egyetemi sportközpontjának a vendégszeretetét élvezhessék, ahol tavaly, amikor a beutazási korlátozások miatt csak „félházas” volt a kihasználtság, az erősítőterem befogadóképességét megduplázták és új munkaállomásokat is kialakítottak.

A Potchefstroomban – ahogy a helybéliek nevezik, „Potchban” – már hazajárónak számító magyar sportolók között az éppen tíz éve, Londonban olimpiai aranyérmet nyert Pars Krisztián a rangidős. A 2012-es diadala után viszontagságos utat bejárt kalapácsvető, aki február 18-án a 40. születésnapját ünnepelheti, most újra olyan lendülettel fogott a munkába, és annyira motivált, mintha a naptár nem 2022-t, hanem 2012-t mutatna.

– Számomra is meglepetés, hogy egy olyan Pars Krisztiánt látok az edzéseken, aki sem az erősítésnél, sem a dobókörben nem fogja vissza magát – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Németh Zsolt, aki az edzőtábori feladatokon bátyjával, Németh Lászlóval megosztva irányítja a Dél-Afrikában acélosodó szombathelyiek munkáját. – Mintha megtáltosodott volna, úgy szökdel a gátak felett, olyan robbanékony, amilyennek régen láttam. Nem ő az egyedüli kalapácsvető, aki nem vesz tudomást az idő múlásáról: egykor Jurij Szedih, Igor Asztapkovics és az olasz Nicola Vizzoni sem vette a kalapját, amikor valójában már veterán atlétának számított. Ám nekik nem volt annyi műtétjük és kényszerszünetük, mint a magyar atlétika tizedik olimpiai bajnokának. Krisztiánnak jót tett az a háromhetes budapesti komplex klinikai kezelés, amelynek az egyik célja az volt, hogy a rossz beidegződésektől megszabadítva visszaszoktassák a testét a helyes mozgáskoordinációra. Rengeteg gyógytorna-foglalkozáson izzasztották meg, de nem volt hiába. Jó munkát végez, jól csinál mindent, újra hetvenméteres dobások nyugtatják meg arról, hogy lesz ebből még jóval nagyobb is.

Hasonlóképpen jó hírt osztott meg a „dobópápa” Németh Pál hagyatékát őrző szakember a világ- és Európa-bajnoki bronzérmes, de a tokiói olimpián a döntőről lemaradt Halász Bence edzésmunkájáról.

– Olyan jól alakulnak a dolgok, hogy Bencének már csak öt százalék hiányzik a százból, hogy teljesen egészségesnek mondhassa magát. Azt sajnos nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a térdérzékenységével a jövőben is együtt kell élnie, ráadásul olyan merev, mint a bikacsök, cserébe viszont bikaerős a törzse, aminél erősebb talán nem is lehetne. Ez utóbbiért a derekukkal bajlódó dobók irigylik is. Nem akarok semmit se elkiabálni, de ahhoz képest, hogy január végén járunk, és hatalmas terhelésű munkát végzünk, már itt Dél-Afrikában is akkorákat dobott, amikből csak jóra lehet következtetni. Annak is nagyon örülök, hogy Bencéhez hasonlóan Gyurátz Réka is egyre jobb fizikai állapotnak örvend, ha ezt át tudja vinni a dobásaiba, sokat javíthat a legjobbján.

Németh Zsolt dicsérte Rába Dánielt is, aki a krimibe illő lábujjsérülése után most kezdi felvenni azt a ritmust, ami korábban jellemző volt rá. Még nagyobb hátrányból kellett visszakapaszkodnia a súlyos térdszalagsérülés miatt harcképtelenné vált 23 esztendős Varga Balázsnak.

– Rendhagyó szabadtéri versenyidény vár 2022-ben az atlétákra, ami azért különleges, mert világbajnokságot és Eb-t is rendeznek, ráadásul előbb a vb-t, majd nem sokkal utána Európa legjobbjainak versengését – folytatta Németh Zsolt. – A dolgok mai állása szerint a szombathelyi dobók közül egyedül Halász Bence készülhet duplázásra, a többieknek a müncheni kontinensbajnokság jelenti az év kihívását. Bencét már elkezdtem felkészíteni arra, hogy a világbajnokságnak otthont adó Eugene városában nem fogják megtisztelni a kalapácsvetőket azzal, hogy a stadionban szerepelhessenek, ehelyett egy szomszédos mezőre terelik majd ki őket. Ilyen sem volt még, de a sportvilág olyan eszelős éveket kényszerül megélni, hogy én már erre a furcsa döntésre sem kaptam fel a fejemet.

Borítókép: Pars Krisztiánék felköszöntötték a dél-afrikai Tersus Liebenberg edzőt, aki már huszonöt éve segíti a magyar atléták edzőtáborozását (Forrás: Dobó SE)