Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.A Dalnoki Jenő által irányított megfiatalított Fradit – Albert visszavonulása, Kű és Páncsics távozása után jelentősen csökkent a keret amúgy sem túl magas átlagéletkora – akkoriban nem véletlenül nevezték „csikócsapatnak”.
Már az 1973–74-es idény bajnoki ezüstérmét és a Komló elleni döntő megnyerésével a Magyar Kupa (akkor MNK)-sikert is fiatal és túlnyomórészt saját nevelésű, Fradi-kötődésű játékosokkal érték el a zöld fehérek. A KEK-sorozatnak pedig a fentebb említettek távozásával egészen ifjú együttes vágott neki.
1974 szeptemberében a walesi Cardiff City elleni 2-0-s hazai sikerrel indult a menetelés, a gólokat a 19 é ves Nyilasi Tibor és a 18 esztendős Szabó Ferenc szerezték.
A visszavágó előtt sokan féltették a csapatot, mondván, két gól előny a brit szigeten nem biztos, hogy elég, aztán a Ninian Park-ban senkinek nem lehetett kétsége afelől, melyik is a jobb csapat. Ezúttal Takács (20), az Üllői úton is gólt szerző Szabó és a kicsit korosabb Pusztai és Máté talált be a parádés, 4-1-es Fradi-győzelmet hozó meccsen, a kettős siker, a 6-1-es összesített gólkülönbség imponáló magyar továbbjutást eredményezett.
A második forduló sorsolásakor Fortuna istenasszony bizony nem volt kegyes a mieinkhez, hiszen az akkori állás szerint nyolcszoros angol bajnok, kétszeres FA-kupa győztes és egy KEK elsőséggel – ma már jóval veretesebb dicsőséglistával – büszkélkedő Liverpool FC-t sodorta a magyar kupagyőztes útjába.
Vagyis ismét brit rivális következett, de a különbség a két klub között már akkor is ég és föld volt.
Ha a cardiffi kirándulás előtt féltették a Fradit, akkor vajon mit gondolhattak a drukkerek a második kör első meccse előtt, amelyre a Mersey-partján kerül sor? Még az optimistábbak is a „Vörösök” 2-3 gólos győzelmére tippeltek, de nagyobb különbségű zakó is benne volt a pakliban. Messze nem így alakult az odavágó...
Bár Kevin Keegan – a későbbi kétszeres Aranylabdás futballzseni – a 37. percben szerzett találatával nagyon sokáig vezettek a hazaiak, de növelni nem tudták előnyüket, sőt. A 92. percben – már akkor is gyakori volt a néhány perces hosszabbítás – jött Máté Jani... Ma már az idős fradistáknak homályos lesz a tekintetük, ha eszükbe jut a pillanat, ahogy egy előrevágott labdával kicselezte a védőket, Clemence kapust is becsapta, majd a kapuba lőtt.
Ahogy a sportnapilap másnapi kiadása írta: „Elnémult az addig tomboló aréna...”
Szenzációs eredményt ért tehát el a magyar kupagyőztes, de még hátra volt a visszavágó, az Üllői úton, két héttel később.
Az FTC abban az évben átadott új stadionjában akkor még nem lévén villanyvilágítás – azt csak négy év múlva, Branikovitsért cserébe építette fel a Csepel Művek – a nevezetes összecsapást bizony már délután 1 órakor el kellett kezdeni. Csak sejtéseink lehetnek arról, hány diák lógott az iskolából és hány dolgozó a munkahelyéről, hiszen a lelátók zsúfolásig megteltek, 30 000 ember várta az újabb futballcsodát. A meccset – ma már ez elképzelhetetlen lenne – a Magyar Televízió nem közvetítette élő adásban.
Ez persze nem zavarta Bálintékat abban, hogy az idegenben szerzett gól tudatában a védekezés magasiskoláját mutassák be, a már akkor is a világ egyik legjobb, legnevesebb és legpatinásabb együttese ellen.
A korabeli beszámolók szerint kemény, rugdosódós, parázs hangulatú csatában a Fradi szó szerint kiharcolta a gól nélküli döntetlent s vele a továbbjutást is. A hangulat sajátos fokmérőjeként ekkor kapta az FTC kupahistóriája első UEFA-büntetését: az utolsó percben történt üvegbedobásért 1000 svájci frankot kellett a klubnak befizetnie.
Ennyit minimum megért a Vörösök kiverése...
Ezt követően immár tavasszal folytatódott a KEK-sorozat és a nagy európai kupákban egyedüli magyar együttesként versenyben maradó FTC a negyeddöntőben, az akkor sztárcsapatnak számító svéd FF Malmö ellen lépett pályára.
Az 1975. március 5-i első, malmői meccs az akkor éppenhogy 20 éves Nyilasi Tibor játékáról marad leginkább emlékezetes. No meg persze a Ferencváros idegenbeli szenzációs 3-1-es győzelméről, amelyből Nyíl mellett a liverpooli hős, Máté is kivette részét egy góllal, a svédek a Fradi kapuja mellett egyszer a sajátjukba is betaláltak.
Nyilasi játékáról a svéd sajtó is áradozott. „Egy gondolkodó játékos, aki az FFM bárkáját a tenger mélyére süllyesztette” – írták a helyi lapok róla. Egy nagy játékos nemzetközi porondon nyújtott első igazán komoly teljesítményének lehetett szemtanúja a helyszínen mintegy 7000 néző.
Az újabb két hét múlva esedékes budapesti visszavágón aztán ismét voltak vagy harmincezren az Üllői úton és ezt már a TV is adta – ez volt az első élő televíziós közvetítés az új Üllői úti stadionból. Bár a svédek Sjöberg 19. percben szerzett vezető gólja után még akár reménykedhettek is a csodában, a második félidő elején megint jött Máté Jani, és újabb fontos kupagóljával lezárta a nyitott kérdéseket.
A Fradi 4-2-es összessítéssel jutott a KEK legjobb négy csapata közé.
Az elődöntőben a szerb – akkor jugoszláv – Crvena Zvezda tornyosult akadályként a Dalnoki-csikók előtt. Olyan, európai mértékkel mérve is klasszis játékosokkal a soraiban, mint Szavics, Szusics, Radovics, Filipovics vagy éppen a délvidéki magyar, Kéri Mihály.
Cseppet sem ígérkezett tehát könnyűnek a két csata, ráadásul a hatalmas érdeklődés miatt a Ferencváros vezetősége úgy döntött, hogy a Népstadionban rendezi az első mérkőzést.
A legnagyobb magyarországi sportlétesítményben 1975. április 9-én 55 000 néző látta, ahogy Branikovits a 44. percben a Ferencvárost juttatja vezetéshez, szünet után a hatvanhatodikban Szavics kiegyenlít, majd azt, hogy az utolsó szó megint a mieinké: a négy év múlva külföldre távozó, húszéves Magyar István a 77. percben szerezte meg a győztes gólt.
Soványka előny, de legalább előny, gondolhatták a Fradi-hívők, persze az óvatosak féltették a csapatot a belgrádi Marakana poklától.
Mi tagadás, volt mitől. 110 000 (!) néző, leírhatatlan hangulat uralkodott ott április 23-án, és mégis, a drága emlékű Pusztai László – aki 12 évvel később egy borzalmas autóbalesetben vesztette életét feleségével együtt – a 7. percben szerzett góljával hamar megduplázta előnyét a Fradi.
Ami ezután történt, az maga a dráma, annak is a tetőfoka.
A második játékrész 5. percében a Zvezda magyarja, Kéri kiegyenlített – nyilván nem engedhette meg magának, hogy ne hajtson teljes erőbedobással nemzettestvérei ellen –, majd a 70. percben középhátvédünket, Bálintot kiállította a nyugatnémet bíró. És a baj, ha jön, akkor tudjuk, hogy mindig csőstül. 7 perccel később Filipovics is betalált Géczi kapujába, 2-1, összessítésben teljesen egyenlő, de minden szemtanú szerint nagyon a szerbeknek, akarom mondani a jugóknak, állt a meccs és a továbbjutás.
Ám Walter Eschweiler játékvezetőt az igazságos fajtából gyúrhatták, mert a 83. percben nem félt megadni egy jogos 11-est a mieinknek, amelyet a balhátvéd Megyesi István hidegvérrel lőtt jobbal, Ognjen Petrovics kapujának jobb alsó sarkába.
A hátralévő 7 percet pedig már emberhátrányban is kihúzta a Fradi az addigra hitüket vesztett zvezdásokkal szemben, ráadásul az idegenben szerzett több gól miatt még egy újabb bekapott is belefért volna.
De nem kapott ki a Ferencváros itt sem, ahogy Cardiffban, Liverpoolban és Malmőben sem, veretlenül jutott a Kupagyőztesek Európa Kupája 1974-75-ös kiírásának bázeli fináléjába.
Dalnoki „végtelenül örült a páratlan bravúrnak”, míg a Zvezda vezetőedzője, Miljenko Mihics sportszerűen gratulált és azt kívánta a Ferencvárosnak, hogy nyerje meg a KEK-et!
Bárcsak teljesült volna a kívánsága!
A döntőre – a Ferencváros 1965 és '68 utáni harmadik, mindez idáig utolsó nagy nemzetközi kupa-fináléjára – éppen 45 esztendővel ezelőtt, 1975. május 14-én került sor a bázeli St-Jakob parkban.
A Magyar Labdarúgó-szövetség finoman szólva sem segítette a döntőre való készülődésben a zöld fehéreket, a KEK-döntőre tekintettel sem engedélyezte az FTC-nek soron következő bajnoki mérkőzés elhalasztását.
Négy nappal a Dinamo Kijev elleni meccs előtt – a szovjet–ukrán sztárcsapat az Eindhovent 4-2-es összesítéssel verte ki az elődöntő másik párosításában – az NB I 26. fordulójában Békéscsabán kellett pályára lépnie a Fradinak, egy kőkemény bajnokin. Az ott elszenvedett 1-0-s vereséggel a lelkekben és persze az irgalmat nem ismerő csabaiakkal szembeni csata nyomaival a testükön, lábukban kellett képviselni a zöld-fehér színeket és a hazát az eltiltott Bálintot és a sérüléssel bajlódó Pusztait nélkülöző csapatnak.
Mai fejjel szinte felfoghatatlan, hogy a válogatott középhátvéd helyettese az a Pataki Miklós volt, aki abban a szezonban csupán egyszer lépett pályára a Fradiban, a Liverpool elleni kinti 1-1 alkalmával, bajnokin egyszer sem.
A fáradt, tartalékos és kissé elgyötört csapatnak sajnos a formaidőzítése sem sikerült, a kupaszezonbeli leggyengébb játékát éppen a döntőben mutatta be.
A svájci közönséget nem nagyon mozgatta meg a két kelet-európai együttes mérkőzése, alig több mint tízezren váltottak jegyet.
Az enerváltan küzdő ferencvárosiak kapujába Borisz Onyiscsenko a 18. és a 39. percben is betalált, majd a szünetet követően, az év végén az Aranylabdát is elnyerő Oleg Blohin is lőtt egy gólt Géczinek a 67. minutumban, így a vártnál is simábbra sikeredett a döntő 90 perce, kétség sem férhetett a Valerij Lobanovszkij által dirigált szovjet együttes diadalához.
11 évvel később jóval nagyobb pofont kapott labdarúgásunk, Mexikóban a szovjet válogatottat is az azóta már elhunyt mester irányította...
A Fradi viszont így is egy egészen elképesztő kupaszezont produkált, Dalnoki Jenő csikócsapata tényleg nagyot ugrott akkoriban – a bázeli meccs kivételével. Fájdalom, az volt a döntő.
Manapság mifelénk egy ilyen menetelés után hetekig ünnepelnék a csapatot, legyen az a Fradi, vagy bármelyik más együttes, utcabálok egész sorát tartanák, és a TV-ben is csak Géczi, Martos, Bálint, Pataki, Rab, Megyesi, Nyilasi, Juhász, Mucha, Branikovits, Máté, Szabó, Magyar, Pusztai, Onhausz, Kelemen, Takács, Ebedli, Viczkó és Eipel szerepelne hajnaltól napestig. Akkoriban ezt a szenzációs sportsikert valahogy szerényebben, visszafogottabban élték meg az emberek, mondhatni, az akkori kor szellemének megfelelően.
Persze talán többször fenékig ürítették volna a siker édes poharát, ha előre tudják: az ezt követő közel fél évszázad során már csak egyszer jut ilyen magasra egy magyar labdarúgó kupacsapat – Videoton 1984-85-ben az UEFA-kupa döntőjébe. Ma már annak is nagyon kell örülni, ha időnként egy-egy magyar csapat végigverekszi magát a selejtezőkön és eljut valamelyik sorozat 16, 32 vagy éppen 48 klubot felvonultató csoportkörébe.
A Ferencváros 45 évvel ezelőtt elért eredménye viszont labdarúgásunk aranybetűkkel írt lapjaira tartozik, akkor is, ha a megszerzett érem színe végül ezüst volt.
Komoly fordulatok után dőlt el, hogy lehet még sorozatban negyedszer is Európa-bajnok Magyarország.
A börtönbüntetést kapott edző fia alig várja, hogy végre kibújjon legendás apja árnyékából.
A dunaszerdahelyi klub fellebbezése nem járt sikerrel.
Négy magyar versenyző is harcolhatott volna a dobogóért, de az utolsó pillanatokban ismét változott a terv.
Komoly fordulatok után dőlt el, hogy lehet még sorozatban negyedszer is Európa-bajnok Magyarország.
A börtönbüntetést kapott edző fia alig várja, hogy végre kibújjon legendás apja árnyékából.
A dunaszerdahelyi klub fellebbezése nem járt sikerrel.
Négy magyar versenyző is harcolhatott volna a dobogóért, de az utolsó pillanatokban ismét változott a terv.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Komoly fordulatok után dőlt el, hogy lehet még sorozatban negyedszer is Európa-bajnok Magyarország.
A börtönbüntetést kapott edző fia alig várja, hogy végre kibújjon legendás apja árnyékából.
A dunaszerdahelyi klub fellebbezése nem járt sikerrel.
Négy magyar versenyző is harcolhatott volna a dobogóért, de az utolsó pillanatokban ismét változott a terv.
A papírformának megfelelő különbséggel nyert a női vízilabdacsapat a horvátok ellen.
A kérdés, hogy sikerül-e közös nevezőre jutniuk a feleknek.
A zöld-fehérek kedden késő délután hazatérnek a 10 napos ausztriai edzőtáborból
Engedély nélküli manőver miatt került vészes közelségbe a másik géphez.
Komoly fordulatok után dőlt el, hogy lehet még sorozatban negyedszer is Európa-bajnok Magyarország.
Kudarc kudarc hátán.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
