Levél érkezett tegnap délelőtt mindegyik magyar játékos és stábtag címére. Szöveg nélkül, csak fényképet csatolva. Gereben Lívia küldte saját magáról: a keret leukémiával küzdő, 19 éves játékosa a kórházi szobájában ül a válogatott mezében, és az ujjaival szívet formálva üzen a Nagy-Britannia elleni Eb-negyeddöntőre készülő társainak.
Ehhez nincs mit hozzáfűzni. A lányok életük eddigi legfontosabb meccsére készültek Nagy-Britannia ellen, hiszen az Európa-bajnokság egyben az olimpiáról is szól, az első hat mehet a jövő évi selejtezőre, így értelemszerűen az elődöntő már biztos részvételt jelent – azaz csak jelentett volna. Amikor a csapat kiérkezett a Kombank Arénába, mindenkin jól látszott a feszültség, amit a tét mellett a türelmetlenséggel is magyaráztak. Csoportelsőként a mieinknek nem kellett nyolcaddöntőt játszaniuk, így három napig csak edzettek, illetve ültek a szállodában, és már alig várták, hogy elkezdődjön a mérkőzés.
Aztán megkezdődött – s bő másfél órával később már egymás vállán zokogtak a magyar lányok. Kikaptak 62-59-re, és ha arra gondolunk, hogy négy másodperccel a vége előtt, egypontos hátrányban Határ Bernadett viszonylag könnyű helyzetben hibázott, tehát meccslabdája volt a magyar válogatottnak, akkor, mondhatnánk, nagyon kevésen múlott a hatalmas bravúr, ám a vereséget nem lehet ezzel az egy kimaradt dobással megmagyarázni.
Jól kezdett a csapat, 7-0-ra elhúzott, ám támadásban hirtelen megzavarodott, és az 5., illetve a 18. perc között mindössze hat pontot szerzett. A britek fordítottak, s a nagy szünetben 32-22-re vezettek. A védekezésre nem lehetett panasz, az ellenfél palánkjánál viszont magyar részről a tehetetlenség volt az úr a folytatásban is.
Határ Bernadett is siratta az elszalasztott nagy esélyt
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
Chema Buceta, az ellenfél szövetségi kapitánya a találkozó előtti napon azt nyilatkozta, az egész mezőnyben senkinek sincs olyan játékosa, mint a 208 centi magas Határ Bernadett. Sejtette, hogy a magyar együttes taktikája nagy részben a centerre épül, erre remekül fel is készítette a sajátjait. Határnak tegnap nagyon nem ment, nemcsak négy másodperccel a vége előtt, hanem korábban is hagyott ki ziccereket, ha egyáltalán eljutott hozzá a labda, ráadásul a társak sem remekeltek. A játékosok ugyan a rájuk jellemzően hatalmas szívvel harcoltak, ám tizenkilenc eladott labdával szinte csak a csoda segítségével lehet négy közé kerülni egy Európa-bajnokságon.
Nem is tudtunk közelebb kerülni a britekhez. Egészen az utolsó két percig. Akkor Studer Ágnes és az addig ugyancsak betliző Turner Yvonne kosaraival sikerült két pontra felzárkózni, s váratlanul mégis felvillant a csoda lehetősége. Ám négy másodperccel a vége, egypontos hátrányban Határ Bernadett dobása nem be-, hanem kiperdült a gyűrűről.
Persze zokogott mindenki, valahol bájos is volt, ahogy Horti Dóra kisírt, vörös szemekkel így kezdte el a nyilatkozatát a vegyes zónában: „Nem szabad elkeserednünk…”
Székely Norbert szövetségi kapitány mindenkit arra kért, hadd ne kelljen konkrét okokat felsorolnia, ehhez szerinte alaposan ki kell még elemeznie a mérkőzést.
– Tény, csak az utolsó negyedben tudtuk annyira felgyorsítani a játékot, hogy az nekünk kedvezzen – tette hozzá.
– A miértre megkeressük a választ, és remélem, meg tudjuk ragadni az esélyt, amikor szombaton a hatba kerülésért játszunk majd. Elsősorban a lelkeket kell majd ápolni, túl kell jutnunk a csalódottságon.
A csalódottság azért is különösen fájdalmas, mert Nagy-Britanniát közepesen jó játékkal könnyen legyőzhettük volna, a magyar válogatott hatalmas esélyt szalasztott el.
Van lehetőség a javításra, de az biztos, hogy szombaton a belgák – akik hosszabbításban 84-80-ra kikaptak a franciáktól –, tehát a briteknél jóval erősebb csapat ellen kellene a második lehetőséget megragadni.
