– Pályafutása legjobb hétvégéje nyilván az, amikor tavaly hazai közönség előtt, a BOK-csarnokban lett világbajnok, de mondhatjuk, hogy a második helyre a mögöttünk hagyott napok kerülnek?
– Mondhatjuk, de igazából nem szoktam ilyen rangsort készíteni, a nagy versenyeken is egyszerűen csak igyekszem tenni a dolgomat. Próbálom megélni azokat a pillanatokat, amikor vívok, és ez most sikerült is. Azt persze tudtam, hogy jó formában vagyok; már az év végén a magyar bajnokságon is éreztem, és bíztam benne, hogy jól megy majd a vívás.
– Nagy tett megnyerni a legrangosabbnak számító heidenheimi világkupát, az pedig egészen különleges, hogy a formáját a csapatversenyre is átmentette, és két arannyal jött haza.
– A vb-címem már adott annyi pontot az olimpiai kvalifikációban, hogy azzal is szinte biztos a tokiói indulásom, így az egyéniben gyakorlatilag tét nélkül vívhattam, és különösebben nem is készültem rá. Úgy vívtam, hogy közben már a sokkal fontosabb csapatversenyre tartalékoltam.
Már az év végén tudta, hogy nagyon jó formában van
Fotó: Mirkó István
– Így még nagyobb dolog, hogy győzött az egyéniben.
– Na jó, a döntőben már nem tartalékolhattam, az egy nagyon dinamikus asszó volt. De ezenkívül tényleg igyekeztem defenzíven, energiatakarékosan vívni, nem rontottam rá az ellenfeleimre. És amikor megnyertem a versenyt, egyből mondtam Rédlesznek (Rédli András), hogy akármit mutat az egyéni végeredménye, nyugodjon meg, én a csapatversenyre készültem. Szerintem másnap jobban is vívtam.
– Az olimpiai kvalifikációban csapatunk éppen kvótás helyre került, de nem lefutott a verseny. S mivel a leggyengébb eredményét mindenki kiejtheti, az oroszok még közelebb vannak hozzánk, mint amit most mutat a rangsor. Önök hogyan számolnak?
– Még két versenyünk lesz, február elején Vancouverbe, március végén Buenos Airesbe megyünk. Én nem nagyon számolgatok. Most mind a négyen jól vívtunk (Siklósi és Rédli mellett Berta Dániel és Andrásfi Tibor alkotta a csapatot), egységesek voltunk, határozottak és fegyelmezettek. Minden pozitívum megvolt, ami kell ahhoz, hogy egy csapat eredményes legyen. Ezt szeretnénk továbbvinni, és a következő feladatunk az, hogy Vancouverben bármilyen színű érmet szerezzünk. Ha összejön, akkor már tényleg nagyon közel leszünk az olimpiai kvótához, és Buenos Airesbe nyugodtabban mehetnénk.
– Heidenheimben a Honvéddal még a bajnokcsapatok tornáján is pástra lépett, és az ötödik hely aligha rontotta el a hétvégéjét.
– A negyeddöntőben nem volt jó érzés kikapni a németektől, főleg azért, mert egymás után harmadszor nyerhettük volna meg a BEK-et. De szombaton mindent kiadtunk magunkból. S ha már kiestünk, legalább hamarabb indulhattunk haza. Heidenheimbe mindig kisbusszal megyünk, mert repülővel sem lenne rövidebb az út, így viszont kényelmesebb, és vasárnap éjfélre már itthon is voltunk. Most kicsit pihenhetünk, de csütörtökön már újra keretedzésünk lesz.
– Aznap az Év sportolója gálán is lehetne jelenése az eredményhirdetésnél, de a sportújságírók nem szavazták be az első háromba. Ez hogyan érinti? S ha nem is lesz díjazott, a gálára legalább kapott meghívót?
– Nem, nem hívtak meg. Rajtam kívül azonban a birkózó Lőrincz Tamás és a kajakos Kopasz Bálint sem került be az első háromba, pedig tavaly ők is olimpiai számban lettek egyéni világbajnokok. Nem tagadom, jó érzés lett volna ott állni a színpadon, de nem így alakult. Ez most egy ilyen sztori, igyekszem túllépni rajta és teszem továbbra is a saját dolgomat.
