Világsztárok önként vállalt luxusbörtönben a Margitszigeten

Javában zajlik a budapesti Duna Arénában a Nemzetközi Úszóliga (ISL), amely az év legjelentősebb úszóversenye, miután a koronavírus-járvány miatt az Európa-bajnokság, az olimpia és a világkupa is elmaradt. Ellátogattunk a sportolók margitszigeti szállásához, hogy megnézzük, hogyan zajlik az életük a külvilágtól elzárt buborékban.

2020.11.04. Budapest A Nemzetközi Úszóliga (ISL) edzésére indulnak az úszók a Margit szigeti Grand Hotelből és a Thermal Hotelből. Magyar Nemzet Éberling András Fotó: Andras Eberling

Motorfűrész harsog a termál hotel előtt. Emelőkosaras teherautó segítségével vágják le a munkások a veszélyessé vált ágakat a meghajlott fa törzséről közvetlenül az étkező mellett. Egy átlagos évben, egy átlagos napon, amikor még reggel kilencet sem ütött az óra, biztosan lenne olyan vendég, akinek a nyugalmát zavarná a kellemetlen zaj. De a margitszigeti szerdai látogatásunkkor a szállodában csak legendásan korán kelő úszók és stábtagjaik laknak, akikre már várakoznak a buszok, hogy edzésre szállítsák őket a közeli Duna Arénába.

A 400 vegyes junior világcsúcstartója, Aposztolosz Papasztamosz jókedvűen indul edzésre Fotó: Éberling András

Október második hétvégéjén költöztek be a világ legjobb úszói a két egymás melletti hotelbe a Margitszigeten, ahol úgynevezett buborékot alakítottak ki számukra, hogy a koronavírus-járvány ellenére biztonságban versenyezhessenek az ISL-ben, amely november 22-én ér véget.

Hetekre a magyar fővárosba költözött világklasszisok egész sora, a teljesség igénye nélkül a dél-afrikai Chad le Clos, a svéd Sarah Sjöström, a brit Adam Peaty, a francia Florent Manaudou, a holland Femke Heemskerk és az amerikai aki például a 2017-es budapesti világbajnokságon hét aranyérmet szerzett, amire korábban csak Michael Phelps volt képes. Tíz csapatban összesen 320 úszó él szinte észrevétlenül a Margitszigeten, ahol olimpiai bajnokok mellett futhatnak el a hobbisportolók anélkül, hogy felismernék őket.

Nincs körülöttük rajongói hisztéria, de még csak kósza autogramvadászokat sem látunk a környéken.

– Tudjátok, kik laknak most itt? – lépünk oda a hotel melletti parkolóban egy fiatal párhoz, akik bemelegítenek futás előtt. – Nem, fogalmam sincs. Tudnom kellene? – kérdez vissza kissé meglepetten a férfi, majd miután sorolni kezdem az úszókat, az sem sokat segít, csak nevének hallatán csillannak fel a szemek. A háromszoros olimpiai bajnok az ISL tizenegy magyar versenyzőjének egyike a buborékban, ahová a szálloda személyzetén és a csapatok tagjain kívül senki sem léphet be, amire már a bejáratnál figyelmeztet egy tábla zártkörű rendezvényre hivatkozva.

Jó ebédhez szól a nóta, jó reggelihez meg a motorfűrész. Az úszok egy része a reggelijét fogyasztja, ami jól látszik kívülről is. Nem azért ül egy asztalnál csak egy ember, mert ki nem állhatják egymást, hanem mert ez a szabály. – Nincs is több szék letéve – tudjuk meg Szabó Szebasztiántól, az ISL eddigi legjobb magyarjától, persze telefonon keresztül... – Ugyan svédasztalosan vannak előkészítve az ételek, de felszolgálók hozzák ki, amit kérünk, ezzel is ügyelve a távolságtartásra.

Csak ahhoz az asztalhoz lehet leülni, amelyen kint van a „fertőtlenítve” tábla, és a különböző csapatok tagjai csak a versenyeken érintkezhetnek egymással. Külön emeleten szállásolták el őket, a szájmaszk viselése pedig kötelező a szobákon kívül. A sportolók mindössze napi másfél órára hagyhatják el a szállodát, de a Margitszigetet akkor sem, ez alól értelemszerűen csak az edzések és a versenyek jelentenek kivételt. – A bejáratnál fel kell írni egy lapra, hogy mikor mentünk ki, majd amikor visszatérünk újra, így ellenőrzik az időtartamot. De mindenkinek a saját érdeke a szabályok betartása, hiszen azért vagyunk itt, hogy ússzunk – árulja el Szabó, hozzátéve, hogy ötnaponta tesztelik őket, és természetesen csak az versenyezhet, aki negatív.

Szünnapon négy edzéslehetőség áll az úszók rendelkezésére. Két-két óra medencében és konditeremben, délelőtt és délután egyaránt. A reggeli turnusra értünk oda; hét, kilenc és tizenegy órakor indultak a buszok a Duna Arénába, ahol egyszerre három csapat edzhet három különböző medencében, két beltériben és egy téliesített kültériben. Minden csapatot két busz szállít, mert a sportolók nem ülhetnek egymás melletti székekre, így egy buszon általában nincs több 10-12 embernél. De látunk olyan járatot is, amelyre csak négyen szállnak fel.

Volt, aki papucsban, rövidnadrágban és pólóban lép ki a hotel kapuján, más jobban felöltözött, de mindenki maszkot visel. Kordonnal kijelölt részen sétálnak az épület előtt leparkolt buszokhoz a sportolók, akikkel így közelebbről érintkezni nem lehet. A buszsofőrökkel igen, de hiába próbálunk beszélgetni velük, a szerződésükre hivatkozva nem állhatnak szóba velünk.

Kordonnal elzárt ösvény vezet a bejárattól a buszokig Fotó: Éberling András

– Nem kötelező busszal menni. Jobb időben többen inkább átsétálnak az Árpád-hídon a Duna Arénába. Tizenöt perc, ami jól esik, főleg most, hogy a negyedik héten már kezdünk unatkozni bezárva – meséli Szabó. – Az a jó, amikor versenyek vannak. Amikor nincsenek, az edzések közti időt többnyire olvasással és netflixezéssel töltöm, most kezdtem nézni a Breaking Badet.

A nomád életmódról szóló könyvet, amit hoztam, már az első héten kiolvastam, úgyhogy rendeltem egy újat.

A nyáron az NBA végjátékát is hasonló buborékban töltötték a kosárlabdázók a floridai Disney Landben. A Sacramento Kings játékosa, Richaun Holmes azért került tíznapos extra karanténba, mert személyesen vette át a rendelt pizzát a futártól. Erre a margitszigeti buborékban is figyelni kell. – Rendelni lehet, de azt a recepción veszik át helyettünk, így a futárral nem érintkezhetünk – mondja el Szabó, aki nem tétlenkedik a „luxusbörtönben”, folyamatosan farag az egyéni legjobbjából. Már csak 11 századra van a rövid pályás világrekordtól 50 pillangón, miután hétfőn 21,86 másodpercre javította az országos csúcsot. Neki biztosan jót tesz a buborék, még ha nem is mondaná élete élményének a maratoni fogságot.