A nyelvemen érzem leginkább a visszarendeződés csípős-keserű ízét. Mintha laposelemet nyalnék. Visszatértek hát a hetvenes évek a közbeszédbe is. Már megint ott tartunk, hogy ha mondanak valamit, annak az ellenkezője igaz. Ez járt az eszemben, amikor bele
D–209 legfrissebb jelentésében szerintem utolsó figyelmeztetésben részesítette kormányát, amiért napokig nem tudták eldönteni a szakértő urak, hányadikán is legyen hát az augusztus 20-i tűzijáték. Bizony, nehéz ügy ez. Hiszen vannak helyzetek, amely
Örvendezzünk! A kormány saját állítása szerint ötven nap alatt végrehajtotta első száznapos programját, és máris elkészültek a következő száz nap ígéretei. Ha eltekintünk attól az aprócska gyanúnktól, hogy vagy túl keveset tervezett az, aki ilyen gyorsan
Allora! Úgy jártam ezzel a „tehát”, „lássuk csak” jelentésű olasz szóval, mint a magyarul nem tudók a cipőfűzővel: hangzás után ez lett nekem a legszebb.
Azt mondta a minap a D–209-es, hogy az embereket nem érdekli a múlt. Szerinte az embereket az érdekli, hogy vastagabb-e a boríték, a fiatalokat pedig elsősorban az foglalkoztatja, hogy el tudnak-e menni hétvégén bulizni, és ott tudnak-e inni egy whi
Képzeljünk el egy országot, amelyet – szigorúan szakmai szempontból vizsgálva a kérdést – alkalmatlan emberek hada irányít. Nincs megfelelő szakértelme többek között az adóhivatal elnökének, a privatizációs szervezet teljes vezérkarának, a Sze
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
