Évtizedeken keresztül lehetetlen volt viccet űzni Németországban Adolf Hitlerből, s még Európán kívül is igen csínján kellett bánni a diktátor mozgóképes ábrázolásával a világháború után, ha humorra került sor. Timur Vermes a 21. században elérkezettnek látta az időt, hogy csípős szatírában egyenesen 2011-be transzportálja Hitlert, aki megdöbben a demokrácián, a békén, a külföldieken és a női kancelláron. Majd igazodva a kor elvárásaihoz meglepően gyorsan ér el sikereket újonnan formálódó televíziós karrierje során.
Vermes cinikus regényének 2012 óta tartó diadalmenete törvényszerűen folytatódott egy mozifeldolgozással, ám a Nézd, ki van itt mozisikere és fogadtatása még így is meglepő. Október 8-án mutatták be Németországban a filmet, amely két hónapon át volt a legnézettebb tíz film között, és mostanáig több mint 2,3 millió ember látta. Mindezt egy olyan időszakban, amikor egymást érik a nagyszabású hollywoodi produkciók. Hasonlóan fogadták Ausztriában is, a további mozibemutatókra egyéb nyelvterületen pedig még csak ezután kerül sor.
Pedig nehéz adaptációs alapanyag Vermes könyve, tekintve hogy Hitler nézőpontjából van megírva, és kevés benne a dialógus, inkább Hitler személyének a világgal való konfrontációján van a hangsúly. Ráadásul fontos visszaadni a mű cinizmusát és szarkasztikus humorát is. Az alkotók emiatt húztak egy merészet, és egy ismeretlen német színészre, Oliver Masuccira bízták a főszerepet, a filmkészítés modelljéül pedig a Borat című provokatív filmet vették alapul. A Hitlert játszó színészt valós helyzetekbe dobták be, a mit sem sejtő, gyanútlan emberek pedig hitelesítették őt váratlan reakcióikkal.
„A németeknek nevetniük kellene Hitleren ahelyett hogy szörnyetegként tekintenek rá, mert az felmenti a felelősségét a gaztettei alól, és eltereli a figyelmet a holokauszttal kapcsolatos bűnösségéről” – nyilatkozta korábban a The Guardian című brit napilapnak a rendező David Wnendt, aki hozzátette, a filmmel rámutattak arra, hogy a veszély újraéledése hihetetlenül életszerű. A filmben látható emberi reakciók legalábbis aggasztóak: az országszerte helyzetbe hozott emberek izgalommal, csodálattal reagáltak Hitlerre, szelfiztek vele, és karlendítéssel köszöntötték őt. Még a nem német bevándorlók is örömmel látták viszont a diktátort.
A producerek emiatt azt kérték a rendezőtől, tegyen a filmbe több negatív reakciót, amit Wnendt egyszerűen nem tudott megtenni: a 300 órányi forgatott anyagból mindössze ketten reagáltak negatívan Hitlerre. Volt, aki úgy fogalmazott, hogy a németek még mindig nem nyithatják ki a szájukat a régi stigma miatt, mások pedig egyértelműen a bevándorlókat tették felelőssé a jelenlegi helyzet rosszra fordulásáért – pedig a filmet több mint egy éve forgatták.
Wnendt a The Independent című lapnak nyilatkozva azt mondta, a legaggasztóbb, hogy az extrém vélemények nem neonáciktól, hanem normális, középosztálybeli emberektől érkeztek. Bár az is igaz, hogy sok német a moziból kifelé menet hitetlenkedve kérdezgette a másiktól: „Tényleg ilyen rossz a helyzet Németországban? Hitlernek ismét lenne esélye napjainkban?” A Nézd, ki van itt magyar bemutatójáról egyelőre nincs hír.
