Remélem, tetszeni fog, és a közönség visszatalál a magyar filmekhez
– mondta a hivatalos körök (díszbemutató, sajtóvetítés) utáni valódi premieren, szerdán Madarász Isti, a Hurok című thriller rendezője.
Az elmúlt években a magyar mozilátogatók 90 százaléka hollywoodi filmekre váltott jegyet, és a maradék 10 százaléknak csak töredéke volt magyar alkotás. A Saul fia elsöprő sikere kozmetikázott valamit ezen, de nem feledtethette el a nagy bukásokat, amilyen például a közel egymilliárdból készített „gárdafilm”, a Veszettek volt. Persze – bár a dolog sajnos ennél bonyolultabb – a közönség csak úgy magától nem öleli újra keblére a magyar filmipart, ahhoz kellenek megfelelő filmek is. A Hurok – minden nyilvánvaló gyengesége ellenére – ilyen film.
Pedig nem volt könnyű vállalás, hiszen Madarász Isti rendező – akit a Rejtő-műből készített A fekete múmia átka című filmről ismerhetünk – olyan területre merészkedett, amelyre itthon ritkán lépnek: thrillert forgatott, ráadásul sci-fi thrillert. Egészen pontosan egy időhurokfilmet (innen a cím), ilyet pedig még valóban senki sem csinált magyarul. S hogy mi az időhurok? Amikor a film szereplői újra és újraélnek egy bizonyos időszakaszt. Nem időutazók tehát, csupán tisztázatlan okból mindig ugyanabban a helyzetben találják magukat, és bár ők tudják, hogy ez már megtörtént, környezetük látszólag először éli át az eseményeket. Akárcsak az Idétlen időkig című Bill Murray-filmben.
A Hurok története szerint Ádám (Száraz Dénes) illegális szereket csempész külföldre Dénes (Anger Zsolt) megbízásából, ám éppen igyekszik kiszállni a bizniszből, méghozzá úgy, hogy az utolsó nagy szállítmányt saját zsebre adja el, és nem tér haza. Barátnője, Anna (Martinovics Dorina) az indulás reggelén tudja meg, hogy terhes, így nem mehet Ádámmal, aki azonban nélküle is útnak indulna, csakhogy Dénes rájön, hogy át akarják verni, és kegyetlen bosszút áll. Egy sima thriller ezzel véget is érhetne, de Ádám az időhuroknak hála esélyt kap, hogy kijavítsa rossz döntéseit, és megmentse Annát.
Egy ilyen sztorihoz látvány kell és kreativitás. Utóbbi felértékelődik, ha az előbbire nincs elég pénz. A Hurok láthatóan – a műfajhoz mérten – szerény költségvetésből készült, és ezt nem mindig sikerült ellensúlyozni finesszel. Egy időhurok ráadásul jól átgondolt forgatókönyvet igényel, itt azonban többször futunk önellentmondásba vagy épp maradunk magyarázat nélkül. És a főhős alakja sem egyértelmű: az elején túl ellenszenves, így később nem biztos, hogy szorítunk neki.
A Hurok mindezekkel együtt is érdemes a figyelemre. Nem akar nagyobbat dobni, mint amekkorát bír, elmond egy jól megcsavart történetet, feszültséget teremt, és fenn is tartja, többnyire ügyetlen párbeszédek és modorosság nélkül. Ha csak rajta múlik, visszatérhet a közönség a magyar filmekhez.
