A blogposztokból lett könyvfejezetekben mégis az a legzseniálisabb, ahogy a szerző olykor dőlttel szedve kiszól az olvasóhoz. Néhol poénkodik, néhol adalékokat tesz hozzá a történetekhez, másutt pedig épp arról értekezik, miért nem fontos szólni bizonyos részletekről. Ám talán a legfontosabbak e kiszólások közül azok, amelyek a jelenkorra és a mostani magyar rendőrségre vonatkoznak. Tiboru manapság nem éppen rajongója egykori munkaadójának – az MNO-nak is beszélt már a kék egyenruhások bizonyos hiányosságairól –, és ez a Kémek krémjéből is kiderül. A Kitty Szalon-sztoriban például azt írja:
„A mai slampos magyar titokvédelmi viszonyokból kiindulva most mondhatják, hogy amit negyven ember tud, az maximum tíz percig maradhat titok. Ja: idehaza és mostanában.”
A temesvári születésű Tóth Tibor egykoron a tanúvédelmi programot is vezette, így van némi fogalma arról, miről is ír; kémsztorijait mégsem (csak) a magyar vonatkozások miatt érdemes olvasni, hanem azért, mert élvezetesek, olvasmányosak. Itt is van szex, mint A szürke ötven árnyalatában, de ehhez még fegyverek, államtitkok, le- és eltűnt birodalmak és izgalmak is társulnak a Kémek krémjében.
Tóth Tibor: Kémek krémje. Göncöl Kiadó, 2015. 336 oldal. 2940 forint.
