Szeptember közepétől az embercsempészek számára is új időszámítás kezdődött a magyar határokon, ugyanis szigorítottak a szabályokon. Korábban a kormány több tagja is állította, hogy elsősorban ezek a szervezetten működő bűnözői körök okozzák a migránsválságot, így harcot hirdettek ellenük. A Büntető törvénykönyv (Btk.) módosításai értelmében akár húsz év szabadságvesztés is kiszabható lesz embercsempészésért, ennyire súlyosan a tevékenység szervezőit, irányítóit lehet majd büntetni. A bűnösöktől a cselekmény elkövetésének ideje alatt szerzett vagyont is el kell kobozni.
A törvény egyébként úgy fogalmaz, hogy embercsempészésnek illegális határátlépés segítése minősül, ez alapján tehát nem feltétele a bűncselekmény megvalósulásának, hogy az illető pénzt keressen rajta, vagy hogy tevőlegesen, illetve szervezetten szállítson embereket – ezek súlyosbító tényezőknek számítanak. Az mindazonáltal önmagában még nem számít embercsempészésnek, ha egy határ menti településen élő polgár jóhiszeműen megmutatja a határhoz vezető utat a migránsoknak, csak akkor, ha az ügyész kétséget kizáróan tudja bizonyítani, hogy a tanácsadás bűnös szándékkal történt – mondta kérdésünkre Lattmann Tamás nemzetközi jogász. Ehhez a maga részéről sok szerencsét kívánt az ügyészeknek, szerinte ugyanis kétség esetén nem állapítható meg a bűnösség. A jogász úgy véli: nem világos, hogy ez a passzus egyáltalán értelmezhető-e a schengeni határok tekintetében. Ha például egy magyarországi lakos mutatja meg a határt valakinek Ausztria felé, ő megalapozottan tudja úgy, hogy ott nincs ellenőrzés, ergo az átlépés sem feltétlenül bűncselekmény.
Ugyanígy: az illegális határátlépők belföldi szállítása is csak akkor számít embercsempészésnek, ha az ügyészség bizonyítani tudja, hogy a szállítás a határsértésre irányuló egyenes vagy legalább eshetőleges szándékkal történt. Lattmann ennek igazolásához is sok szerencsét kívánt, s hozzátette: egy közforgalmú személyszállító cég vagy egy taxi nem is szelektálhat, el kell vinnie az utast. Az embercsempészés esetében a súlyosbító szempontok: ha valakik nyereségvágyból, több személyre nézve, határzár rongálásával, sanyargatással követik el a cselekedetet. A jogász szerint a szabályozás alkotmányos, de leszögezte: sok múlik majd a bírói jogalkalmazáson. Szavait így zárta:
Azaz például ha a fenti szempontokat és alapelveket (in dubio pro reo) az eljáró bíróságok nem veszik figyelembe, abból komoly baj lehet.
Tudósítóink több alkalommal is jelentették a déli határról, hogy az egyenruhás rendőrök közvetlen közelében szinte piaci kofa módjára kínálgatták szolgáltatásaikat az embercsempészek, a hatóságok mégsem tettek semmit.
„Csak arra tudok gondolni, hogy a helyszínen lévő állomány úgy vélekedik: ha a magyar állam maga is szervezetten, ezerszámra buszoztatott illegális migránsokat a szerb határ mellől Ausztria irányába, akkor ez nem lehet bűncselekmény” – mondta ezzel kapcsolatos kérdésünkre Tóth Tibor, aki korábban Magyarországon szolgált rendőrként, a tanúvédelmi program parancsnoka is volt, ám 2009-ben leszerelt.
Az azóta szakértőként és bloggerként tevékenykedő Tóth elmondta: az embercsempész-piramis alján a magányos farkasok vannak. Ők valamilyen okból jól ismerik a határt, ott szolgáltak vagy ott laknak, alkalomszerűen 50-100 eurót fogadnak el egy-két személy vagy család „átsegítéséért”. Ha nem telhetetlenek és kibírják, hogy esténként a kocsmában, a harmadik feles után nem kezdenek el dicsekedni a haveroknak, gyakorlatilag lehetetlen őket lebuktatni – húzta alá a volt rendőr.
Óriási trükk: cigány népviseletben csempészik a migránsokat
A következő szinten a laza szerveződések állnak. Ebben az esetben néhányan összeállnak, és egymást segítve rendszeresen csempésznek át embereket az államhatáron. Akárcsak a magányos farkasok, ők is opportunisták: meglovagolják a konjunktúrát, de ha lecsengett, visszamennek földművesnek, taxisnak vagy mondjuk szakácsnak – fogalmazott a szakértő.
A harmadik, legveszélyesebb csoportot alkotják a valódi, profi embercsempész-hálózatok, amelyek már rendelkeznek a szervezett bűnözés valamennyi jelentősebb ismérvével: többé-kevésbé hierarchikus szerveződés, belső munkamegosztás, határokon átnyúló kapcsolatok, fő- és mellékállású szereplők, a hatóságok soraiba beépült tagok, a keletkezett bevételek tisztára mosása, jogtanácsosok és könyvelők alkalmazása. Tóth Tibor szerint ezek a csoportok jelentik a legnagyobb kihívást az állam számára. Mivel profi bűnözőkről van szó, e hálózatok gyorsan és kreatívan alkalmazkodnak a változó körülményekhez.
Egy jól bejáratott transznacionális csempészútvonal – a hozzá szervesen kapcsolódó, lefizetett hatósági emberekkel – lehet, hogy augusztusban embert fog átjuttatni hetedhét határon, októberben kábítószert, novemberben fegyvert, decemberben pedig cigarettát. Minden attól függ, hogy mire van kereslet, melyik fizet jobban.
Tóth szerint ezekkel a csoportokkal kellene leginkább foglalkozniuk a hatóságoknak minden elképzelhető, de törvényes erővel, eszközzel és módszerrel.
Persze ez nem olyan könnyű és látványos, mint megállítani egy megszeppent autóst, aki felvett két szíriai stoppost, és gyorsított eljárással bíróság elé állítani a „gaz embercsempészt”.
Az exrendőr szerint egyébként a honvédség határon való bevetésével nagyobb erőkkel lehet majd fellépni az embercsempészéssel szemben. Úgy véli, hogy a rendőrök mentesülnek a rájuk nehezedő nyomás egy részétől, ezért olyan szakmai feladatokat is képesek lehetnek ellátni, amelyre a járőrözés és táborőrzés miatt eddig nem jutott idő. „Gondoljuk csak el: a tizenöt éves rendőri múlttal rendelkező főtörzsőrmester ott osztogatta az ivóvizet, miközben az eredeti szolgálati helyén talán hetek óta nincs gépkocsis járőr, és az autófeltörések száma is emelkedhetett” – magyarázta Tóth Tibor. Szerinte problémás, hogy olyan emberek szolgálnak a határnál, akiknek a városában a kapitányság éppen erősen csökkentett létszámmal működik.
A sikeresebb fellépéshez Tóth Tibor szerint komoly felderítőmunkára és határokon átnyúló együttműködésekre van szükség. Utóbbival kapcsolatban kijelentette: az Interpol egy túlméretezett, lassan működő, agyonbürokratizálódott „postahivatal”, túlfizetett és elkényelmesedett adminisztrátorokkal, így jobb, ha nem arra támaszkodunk. A végrehajtó rendőröknek is egyeztetniük kellene, emellett nem lenne szabad engedni, hogy az államok, politikusok közötti feszültségek rányomják a bélyegüket a nemzetközi szakmai együttműködésre.
Sem a magyar, sem a szerb, sem a román rendőrt nem szabadna érdekelje, hogy melyikük miniszterelnöke hülyézte le a másikat.
Tóth úgy véli: a titkos információgyűjtést is erősíteni kell, jogszerűen kell telefonokat lehallgatni, titkos házkutatásokat végrehajtani, informátorokat beszervezni és megfizetni, fedett nyomozókat alkalmazni, tanúvédelmet biztosítani. „Mindezekre a módszerekre évtizedek óta van törvényi lehetőség, de még mindig sokan félnek tőlük. Pedig ezek nélkül hosszú távú eredményes rendőri fellépésben reménykedni ostobaság: bármennyire is profi a tömegoszlatási technikánk, és hiába nekünk van a legcsípősebb könnygázunk, ez maximum a menekülteket zavarja, a háttérben álló bűnözőket abszolút nem” – zárta szavait a szakértő.
