A CT-vel diagnosztizált, ártalmatlan tumorok közül egy sem volt úgynevezett tévesen pozitív, vagyis a további tesztek is megerősítették, hogy tüdőrákról van szó, ám olyanról, amely nem okoz tüneteket, és nem valószínű, hogy valaha is halálosnak bizonyulna – olvasható a JAMA Internal Medicine című szaklapban megjelent tanulmányban.
Az eredmények azonban valószínűleg nem változtatnak azon, ahogy az orvosok a tüdőrákot kezelik. Egyrészt, mert a betegséget általában a tünetek megjelenése után diagnosztizálják, amikor már a közönséges mellkasi röntgen is kimutatja. Másrészt, mert az orvosok nem tudják még, hogyan állapítsák meg a tünetmentes pácienseknél a rákot, de CT-vizsgálattal kimutatott tüdőrák lehet veszélyes, ezért automatikusan agresszív kezelésnek vetik alá mindegyiket.
A kutatás eredményei rávilágítanak arra, hogy szükség lenne olyan biológiai jelzőanyagokra (markerekre), amelyek segítenek meghatározni, melyik daganat ártalmatlan és melyik kezelésre szoruló – hangsúlyozta Edward Patz, a kutatás vezetője, a Duke Egyetem orvosi központjának radiológusa. A világon évente körülbelül 1,5 millióan halnak meg tüdőrákban.
Az új tanulmány az amerikai Nemzeti Rákkutató Intézet országos tüdőrákszűrő programja során vizsgált 53 452, nagy kockázattal élő személy adatait elemezte. A vizsgálat után még hat éven át kísérték figyelemmel a résztvevők egészségét. A résztvevők felét évente háromszor szűrték alacsony dózisú CT-vel, amely a közönséges röntgen egy érzékenyebb változata –, a másik csoportot évente háromszor hagyományos röntgennel vizsgálták. A hat év alatt a CT-s csoportban 1089 páciensnél, a röntgenes csoportból 969-nél állapítottak meg tüdőrákot.
A vizsgálatban az alacsony dózisú CT-vel felderített tüdődaganatok több mint 18 százaléka bizonyult ártalmatlannak.
Len Lichtenfeld, az Amerikai Rákellenes Társaság helyettes orvosigazgatója úgy vélte, ugyan nem várt volna ennyi „felesleges” diagnózist, a tanulmány mégis azt mutatja, mennyivel többet tudnak ma a kutatók a rákról, hiszen régen „minden rák rossz rák volt”.
