Varga Miklós 70.: az életműkoncertre készülő rockénekes különleges titkot árult el az Európa című sláger keletkezéséről

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

Öt évtizede áll színpadon, decemberben pedig a hetvenedik születésnapját is ünnepli Varga Miklós, aki november 21-én az Erkel Színházban ad jubileumi életmű koncertet, amelyen régi pályatársak és barátok is csatlakoznak hozzá. A Máté Péter-díjas énekessel, rockzenésszel, érdemes művésszel az elmúlt ötven évről, az Európa című dal máig érvényes üzenetéről, a rock jelenéről és a következő generációk lehetőségeiről is beszélgettünk.

2026. 11. 21. 12:22
Varga Miklós 70.: az életműkoncertre készülő rockénekes különleges titkot árult el az Európa című sláger keletkezéséről
Varga Miklós Fotó: FOTÓ: POLYÁK ATTILA

– Az NKA-támogatás és a jegyértékesítés körül kialakult helyzet kissé kellemetlenül érintette a koncert előkészületeit. Sikerült túllépnie ezen az ügyön?

– Nem szeretnék ebbe nagyon belemenni, mert nagy valószínűséggel én hibáztam egy technikai kérdésben. Örülök, hogy annak idején megkaptam az NKA támogatását, amelyet nem vontak vissza, és végül ebből valósulhat meg a koncert. Azért kezdtünk el jegyeket értékesíteni, mert úgy tűnt, hogy a támogatás önmagában nem lesz elegendő egy ilyen nagyszabású rendezvényhez. Később azonban kiderült, hogy a támogatási feltételek között ez nem szerepelt, ezért visszavontuk a jegyeket, és természetesen visszafizettük az árukat. Ez jelentős adminisztrációval járt, de a közreműködők rendkívül megértően álltak a helyzethez. Volt olyan vendégelőadó is, aki egy fillért sem fogadott el a fellépéséért. Végül sikerült úgy átalakítanunk a költségvetést, hogy a koncert a támogatásból megvalósulhasson.

– Az Európa című dal 1984-ben született, és azóta több generáció számára vált meghatározóvá. Ma is ugyanazt jelenti Önnek a dalban megénekelt Vén Európa?

– Amikor Európa állapotáról kérdeznek, két dolgot szoktam kiemelni. Az egyik, hogy 

Európát nem szabad összekeverni az Európai Unióval.

 A kettő nem ugyanaz: az Európai Unió egyre inkább politikai egység, amelyet ma már kulturális értelemben sem tekinthetünk egységesnek. Nyugat-Európa kulturális háttere alapvetően megváltozott, és úgy érzem, ez a folyamat az ott élők beleegyezésével, sőt támogatásával ment végbe.

A másik, hogy az úgynevezett európai értékeket nagyon sokszor kérték számon rajtunk, és ez nekünk anyagilag is fájt, fáj a mai napig. Én úgy látom, hogy ezek az értékek, amelyeket korábban rajtunk kértek számon, ma sokkal inkább Kelet-Európában jelennek meg. Számomra Európa egyre inkább ezt a térséget jelenti, nem pedig Nyugat-Európát.

Amikor a dal született, mi még a nyugati jólétre, szabadságra és kulturális értékekre vágytunk. A nyolcvanas években, a szocializmus idején, ezekhez nem férhettünk hozzá úgy, ahogyan szerettünk volna. Az Európa arról szólt, hogy mi is ahhoz az Európához akarunk tartozni. A dalszöveget egyébként jóbarátom, Varga Mihály írta, én pedig egy korábban megkomponált dallamomat illesztettem hozzá. Különleges találkozás volt, hiszen a szöveg és a zene egymástól függetlenül született, mégis tökéletesen összeillett. 

Varga Misit egyébként egy NATO támaszpont előtti nőkből álló tüntetés képkockái ihlették arra, hogy megírja ezt a dalt. Hiszen ne feledjük, Európa a görög mitológiában egy hölgy volt.

– Van esély arra, hogy a kontinens újra rátaláljon önmagára?

– Én alapvetően optimista vagyok, ugyanakkor le kell szögezzem, hogy én jobboldali, konzervatív, felfogású ember vagyok, amiből soha nem csináltam titkot. Soha nem vándoroltam ide-oda, ahogy az épp az érdekemnek megfelelő lett volna. Pártba sem léptem be, nem is szándékoztam. 

Manapság azt látjuk, hogy Nyugat-Európában is egyre erősebben törnek előre azok a jobboldali politikai erők, amelyek a miénkhez, vagyis a hozzám is hasonló értékrendet képviselik.

 Ausztriában, Németországban, Hollandiában és Franciaországban is megfigyelhető ez a tendencia. De azt is látjuk, milyen összefogás alakul ki velük szemben. A választási eredmények sok helyen már régóta más irányt mutatnának, ha a politikai erőviszonyok önmagukban érvényesülhetnének. A nyugat-európai társadalmakban azonban egyre többen látják, hogy változásra van szükség. Hogy ez meddig jut el, azt nem tudhatjuk, de én hiszek abban, hogy előbb-utóbb az általam helyesnek tartott értékrend fog győzni. Legfeljebb nem az én életemben.

– A Julianus barát című filmben énekelt Fehérlófia, Isten szülötte szintén emlékezetes előadása, nekem is személyes kedvencem sok más dala mellett. Hogyan született ez a felkérés?

– Ez a dal Koltay Gergelynek köszönhető, akivel nagyon régi és szoros baráti, szakmai kapcsolat köt össze. A testvérével, Koltay Gáborral is hosszú múltra tekint vissza az együttműködésem. Ő rendezte az István, a királyt is, amelynek ősbemutatóján még nem kerültem színpadra, csak az énekhangomat adtam a produkcióhoz. Később viszont számos zenés darabjában kaptam főszerepet. 

A Julianus barát különösen kedves emlék, hiszen Koltay Gábor egy prózai főszerepet is rám bízott.

 Desiderius barátot alakíthattam olyan jeles külföldi színészek mellett, mint Franco Nero, Nino Manfredi, vagy Raf Vallone. Tunéziában és Olaszországban is forgattunk, fantasztikus élmény volt.

– Korábban úgy fogalmazott, hogy kevés igazán jó új rockzenekart ismer. Mi hiányzik a mai könnyűzenéből ahhoz, hogy újra olyan meghatározó előadók és együttesek szülessenek, mint mondjuk a 60-as évektől a 90-as évekig?

– Azt azért nem mondanám, hogy a rockzene válságban van. Schuster Lóri szavait idézve: a rock örök és elpusztíthatatlan. A P.Mobil frontembere itt nagyon-nagyon ráérzett a rockzene lényegére. Inkább arról van szó, hogy az a fajta hard rock, amelyen én felnőttem, és amely az én pályámat is meghatározta, ma már sokkal kevésbé van jelen a hazai zenei életben. Nekem annak idején a Deep Purple, a P.Mobil, a P. Box vagy Vikidál Gyula jelentette a legnagyobb inspirációt. Ian Gillan, vagy Steve Perry, a Journey énekese is rengeteget tanított nekem arról, hogyan lehet ebben a műfajban énekelni, de a Toto együttes énekesét, Bobby Kimballt is említhetném. Végtelenül büszke vagyok, hogy találkoztam vele személyesen, és még névjegykártyát is kaptam tőle, azon túl, hogy 

a „tanítómesterem” két dalomat is énekelte, az Európát és az Otthonról hazafelét is.

Ma már kevesen képviselik azt a zenei világot, amelyhez én kötődöm. A rádiók annak idején sem kényeztették el a P.Mobilt vagy a P. Boxot, de a saját zenekaraim dalait sem játszották túl gyakran, kivéve az Európát és az Őrült lányt.

Varga Miklós
Varga Miklós Fotó: Polyák Attila

– A mai fiatal előadóknak a streaming és a megváltozott zeneipar mellett van egyáltalán lehetőségük tartós életművet építeni?

– Nem irigylem őket, mert rendkívül nehéz ma megkapaszkodni ezen a pályán. Tehetséges fiatalok most is vannak, ezt a tehetségkutatókban is láthattuk, amikor ezek a műsorok még valóban az új előadókról szóltak. Azok tudtak hosszabb távon érvényesülni, akik saját értékeket, saját dalokat hoztak létre, és önálló zenei világot építettek maguknak. Aki csak mások számaival próbál sikert elérni, annak sokkal nehezebb. Vannak olyan előadók is, akik a zenés színházban találták meg a helyüket. Ez egy másik út, de ugyanúgy komoly felkészültséget és elhivatottságot kíván.

– Ötven év után mit tekint a legfontosabb örökségének? A dalait, a közönséggel kialakított kapcsolatot vagy valami egészen mást?

– A két gyermekemet, mindenképpen. Szabolcs és Vivien zeneileg is viszik tovább azt, amit otthon láttak. Gyerekkoruk óta velünk jártak koncertekre és színházi előadásokra, így már egészen fiatalon magukba szívták a színpad világát. Mindketten saját tehetségük révén találták meg a helyüket a művészeti pályán, és már musical főszerepekben is bizonyíthattak. Amikor eldöntötték, hogy ezt a hivatást választják, megállapodtunk abban, hogy előbb szereznek egy egyetemi diplomát, és csak utána jelentkeznek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. 

Annak idején az én szüleim is ragaszkodtak hozzá, hogy legyen diplomám, és ezt a példát szerettem volna továbbvinni.

Szabolcs a Corvinuson, Vivien a Metropolitan Egyetemen végzett kommunikáció szakon, majd mindketten felvételt nyertek a színművészeti képzésre. Szabolcs prózai, Vivien zenés szakon tanul. Azt szerették volna, hogy ne csupán a tehetségükre és a szerencsére bízzák a boldogulásukat, hanem alaposan, professzionális szinten is elsajátítsák a választott szakmát. Számomra nagy büszkeség látni, hogy ilyen tudatossággal építik a saját pályájukat.

Ugyanakkor óriási öröm, hogy a koncertjeimen gyakran látok olyan 6–8 éves gyerekeket, akik teli tüdőből éneklik az Európát. Ilyenkor jut eszembe, hogy ezeknek a gyermekeknek még a szülei sem éltek akkor, amikor ez a dal íródott. A Jóisten kegyének tartom, hogy az Európa még ma is él, és gyakorlatilag ma is a legmeghatározóbb eleme a pályámnak.

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.