– Az NKA-támogatás és a jegyértékesítés körül kialakult helyzet kissé kellemetlenül érintette a koncert előkészületeit. Sikerült túllépnie ezen az ügyön?
– Nem szeretnék ebbe nagyon belemenni, mert nagy valószínűséggel én hibáztam egy technikai kérdésben. Örülök, hogy annak idején megkaptam az NKA támogatását, amelyet nem vontak vissza, és végül ebből valósulhat meg a koncert. Azért kezdtünk el jegyeket értékesíteni, mert úgy tűnt, hogy a támogatás önmagában nem lesz elegendő egy ilyen nagyszabású rendezvényhez. Később azonban kiderült, hogy a támogatási feltételek között ez nem szerepelt, ezért visszavontuk a jegyeket, és természetesen visszafizettük az árukat. Ez jelentős adminisztrációval járt, de a közreműködők rendkívül megértően álltak a helyzethez. Volt olyan vendégelőadó is, aki egy fillért sem fogadott el a fellépéséért. Végül sikerült úgy átalakítanunk a költségvetést, hogy a koncert a támogatásból megvalósulhasson.
– Az Európa című dal 1984-ben született, és azóta több generáció számára vált meghatározóvá. Ma is ugyanazt jelenti Önnek a dalban megénekelt Vén Európa?
– Amikor Európa állapotáról kérdeznek, két dolgot szoktam kiemelni. Az egyik, hogy
Európát nem szabad összekeverni az Európai Unióval.
A kettő nem ugyanaz: az Európai Unió egyre inkább politikai egység, amelyet ma már kulturális értelemben sem tekinthetünk egységesnek. Nyugat-Európa kulturális háttere alapvetően megváltozott, és úgy érzem, ez a folyamat az ott élők beleegyezésével, sőt támogatásával ment végbe.
A másik, hogy az úgynevezett európai értékeket nagyon sokszor kérték számon rajtunk, és ez nekünk anyagilag is fájt, fáj a mai napig. Én úgy látom, hogy ezek az értékek, amelyeket korábban rajtunk kértek számon, ma sokkal inkább Kelet-Európában jelennek meg. Számomra Európa egyre inkább ezt a térséget jelenti, nem pedig Nyugat-Európát.

























