
– Az a jó, hogy a Nemzeti Kulturális Alap független pénzalapként működik, mert ezt a forrást, amit ilyen módon tartalékolnak, nem lehet elvonni az alaptól. Marad a számláján – fogalmazott L. Simon. Szerinte a működési kiadások és a kötelező tartalékolás levonása után
a jelenlegi prognózis alapján nyolcmilliárd forintnál is kevesebb lehet a ténylegesen szétosztható összeg, ami a pályázatok számát és az érintett kulturális területek nagyságát tekintve igencsak szerény.
Az NKA évtizedek óta működő szakmai kollégiumi rendszerét ugyanakkor alkalmasnak tartja a tehetséges alkotók támogatására. Azt is helyesli, ha a miniszteri keret csökken és a pénzek elosztásában nagyobb szerepet kapnak a szakmai testületek.
A keretszűkítés ellen a Műkritikusok Nemzetközi Szövetségének magyar tagozata is fellépett.
A szervezet november eleji állásfoglalásában a csaknem 39 százalékos csökkentést a kulturális élet egyik legsúlyosabb problémájának nevezte, és tételes magyarázatot követelt a kormánytól.
Zsoldos Dávid, a Magyar Zenei Tanács elnöke szintén a kisebb, intézményi háttérrel nem rendelkező szereplőket tartja a leginkább veszélyeztetettnek.
– A nagy intézményeket nem féltem, a kisebbeket inkább, az intézményen kívüli formációkat, műhelyeket pedig a leginkább. De azt gondolom, hogy ha a kulturális keret csak minimálisan csökken, akkor a korábban egyedi döntéssel kiosztott pénzek és a háttérintézményeknél lévő források jó eséllyel elegendő fedezetet adnak minden fontos feladatra. Emellett még ott vannak a kekvákból visszaszerzett összegek is – mondta Zsoldos.

























