A cukor valójában drog?

Mágnesként vonz minket reggelente a sarki pékség, és nem tudunk ellenállni egy croissant-nak? Vigyázat, veszélyben vagyunk.

Az édes vagy a sós élelmiszerek nem okoznak testi függőséget – mondják kutatók. Ennek ellenére mégis hogyan lehetünk például egy édes croissant rabjai? Márpedig ha reggelente mágnesként vonz minket a sarki pékség, vagy délután sóvárgunk egy édes keksz vagy fagylalt után, akkor nagyon úgy tűnik, hogy a cukor függőséget tud okozni. A cukor tehát az alkoholhoz vagy a drogokhoz hasonlóan működik?

„Egyszerű magyarázat lenne, de valószínűleg nem igaz” – mondta Özgür Albayrak, a Duisburgi Egyetem (UDE) gyermekpszichiátere. A szervezetben nem működik drogként a cukor – legalábbis nem találtak erre vonatkozó bizonyítékot Albayrak és kollégái. „Magában az élelmiszerben egyetlen azonosítható, függőséget okozó összetevő sincs” – mondta Albayrak. A Neurofast projekt keretein belül különböző európai országokból érkező kutatók vizsgálták, hogy egy élelmiszer tud-e függőséget okozni. Csak egyetlen élelmiszer lehet addiktív, ez pedig a kávé a koffein miatt.

Sok minden cukor, ami nem látszik annak

Édes élet (1.): Evolúciós kötődés a szénhidrátokhoz

Az evolúció folyamán alakult ki bennünk a biztonságos és energiában gazdag ételekre utaló édes ízhez való vonzódás.

Édes élet (2.): A szénhidrátok szerepe a táplálkozásban Nem is vesszük észre, milyen gyorsan betelik a napi hozzáadottcukor-kvótánk. A többi már „csak” hizlal?

Édes élet (3.): Mit mutat az élelmiszercímke?

Az élelmiszercímkéket mindig tanulmányozzuk át, hogy tudjuk, milyen cukrot és abból mennyit tartalmaz.

Édes élet (4.): Ismerjük a szénhidrátokat?

Minden szénhidrátnak más-más jellemzői vannak. Ha ismerjük ezeket, okosabban tudjuk kiválasztani, hogy mivel édesítsük meg az ételünket.

Édes élet (5.): Íme az igazság a kukoricaszirupról

Többnyire a sejtelmes HFCS fedőnév alatt avagy izoglükózként, netán glükóz-fruktózként tüntetik fel a címkéken. Mit érdemes tudni a kukoricaszirupról?

Megvizsgálták, hogy van-e a cukornak, a zsírnak vagy a sónak addiktív jellege – mondta az UDE pszichiátere. A kutatók laboratóriumi vizsgálatok során azt észlelték, hogy a patkányoknak egyfajta függőségük alakult ki a cukorsziruptól, elvonási tüneteket is produkáltak. De a laboratóriumi patkányt nem lehet teljesen összehasonlítani az emberrel, mert a világon egyetlen olyan ember sincs, aki úgy étkezne, mint egy patkány – mondta Albayrak. Az ember nem lehet rabja egy ételnek, gondoljunk csak arra, hogy egy hegynyi croissant-t nem tudunk elfogyasztani minden áldott nap.

Okozhat-e az evés függőséget, miután csillapítottuk az éhséget? A pszichiáterek a káros szenvedélyt olyan zavarként értelmezik, amely az embert a normális szociális környezetéből kiszakítja. Azt, hogy létezik-e élelmiszer-függőség, még nem sikerült feltárni – mondta Albayrak.

Amennyiben az evés mégis függőséget okoz, akkor ez jobban hasonlít a szerencsejáték-függőséghez, mint az alkoholizmushoz. A pénznyelő automata nem bocsát ki semmilyen függőséget okozó anyagot, ami természetesen nem is kerül a játékos vérébe. A játékfüggőnél nem valamilyen anyag által kiváltott viselkedésről van szó – emelte ki Albayrak, hanem „a tevékenység célja, hogy megkönnyítse a negatív érzelmi állapotot”. Az evés aktivizálja a jutalomközpontot az agyban, ez az oka annak, hogy stresszhelyzetben magatartási függőség alakulhat ki.

Miért hat ránk élénkítően, amikor nap közben elmajszolunk egy cukorkát? A benne lévő cukor – nevezzük csak egyszerűen szénhidrátnak – igen gyorsan glükózként kerül a véráramba. A vércukorszint ekkor megugrik. Az egyszerű szénhidrátok megtalálhatók a gyümölcsökben, a zöldségekben és a tejtermékekben is. De ezekben vannak rostok és fehérjék is, amelyek lassítják a folyamatot. A cukorszirupokban, az üdítőitalokban, a cukorkákban és az étkezési cukorban nincsen semmi fékező tényező.

A testünk igyekszik a glükózt minél gyorsabban eltüntetni a vérből, a sejtekbe szállítja, ahol energiaforrásként van rá szükség. Ebben a folyamatban egy hormon, a hasnyálmirigy által kiválasztott inzulin működik közre, az eredmény pedig, hogy a vércukorszint hirtelen leesik. A vér alacsony cukorszintje bizonytalanságot és szédülést okozhat, ami további édesség fogyasztására ösztönzi az embert, hogy ismét elérje a cukorcsúcsot. Tehát a napközben elfogyasztott cukorka további „rosszalkodásra” késztet.

A cukor magában nem okoz cukorbetegséget. A sok cukorfröccs viszont nagyon nagy valószínűséggel igen. Az események olyan láncolata alakulhat ki, amely a betegséget okozza. A cukor ráadásul túlsúlyt eredményez, a túlsúlyos testek pedig nehezebben termelnek inzulint. Amikor a test inzulinrezisztens lesz, jelentősen megnő a diabétesz kockázata. Nagyon kell tehát vigyáznunk, hogy engedünk-e az esetleges viselkedési függőségnek.