A tudósok szerint leginkább az veszélyezteti a gerincesek matuzsálemét, hogy nemi érése a frissen mért adatok alapján csak 150 éves kora körül fejeződik be – írta a Koppenhágai Egyetem munkatársa, Julius Nielsen vezette kutatócsoport a Science tudományos lap aktuális számában.
A grönlandi cápa (Somniosus microcephalus) az Atlanti-óceán északi részén és a Jeges-tengerben él, öt méternél jóval hosszabbra is megnő.
Abból, hogy nagyon lassan növekszik – valószínűleg évente csak egy centiméterrel lesz hosszabb –, a tudósok régóta arra következtettek, hogy igen sokáig él.
A hagyományos korbecslés ezeknél a porcos halaknál nem lehetséges, mert nincsenek elmeszesedett szöveteik – írta a Nielsen vezette kutatócsoport. Ehelyett a szemlencse fehérjéinek radiokarbonos elemzését használták a halak életkorának meghatározására.
A kutatók 28 nőstény cápát vizsgáltak meg, melyeket több expedíció alkalmával fogtak ki, nagyságuk 80 centimétertől jó öt méteresig terjedt. Átlagéletkoruk a mérések alapján 272 év volt. A legnagyobb megvizsgált példány 392 éves volt.
A gerincesek között hosszú életűnek számít a grönlandi bálna is, mely 200 évnél is tovább élhet. A grönlandi cápa rekordját az állatvilágban túlszárnyalja a Balti-tengerben is megtalálható sellőkagyló, mely akár fél évezredet is megérhet.
A friss mérések alapján a grönlandi cápa négyméteresre megnőve fejezi be a nemi érést. A jelenlegi kormeghatározás szerint ez azt jelenti, hogy 150 évig kell élnie, míg szaporodóképes nem lesz.
„Azt tudtuk, hogy a grönlandi cápa sokáig él, ám hogy ilyen sokáig, az meglepetés volt. Most azt lenne érdekes kinyomozni, miért ilyen hosszú az élettartama” – mondta Jürgen Kriwet, a Bécsi Egyetem paleontológiai intézetének munkatársa, aki nem vett részt a kutatásban.
Az élettartam nagyságát gyakran a testmérettel hozzák összefüggésbe, ám a grönlandi nem a legnagyobb testű cápa, és nem is az egyetlen, amely ilyen hideg vizekben él – magyarázta Kriwet.
A grönlandi cápát a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vöröslistáján a mérsékelten fenyegetett kategóriába sorolták. Mivel az állat gyakran kerül a halászok hálójába, Kriwet arra hívta fel a figyelmet, hogy a fajt különösen sebezhetővé teszi az igen késői nemi érés.
