Az angol nyelv hegemóniájának sötét oldala

A legtöbb kutató úgy gondolhatja, hogy a fontos tanulmányok mind angolul íródnak. De ez korántsem igaz.

Mára az angol a tudomány nyelvévé vált. Több, nemzetközi érdeklődésre számot tartó kutatást folytató magyar tanszéken – akkor is, ha kizárólag magyar anyanyelvűek vannak jelen a teremben – a doktori védések, munkabeszámolók angolul zajlanak. Bár ez némelyeket zavarhat, mondván, így anyanyelvünk szenved hosszú távon csorbát, a realitás indokolttá teszi e gyakorlatot. A nem kizárólag magyar témákkal foglalkozó kutatók csak akkor képesek említésre méltó szakmai munkát végezni későbbi karrierjük során, ha gördülékenyen tudnak angolul előadni, vitatkozni és írni. Az angol elsődlegessége arra kényszerítette az egyébként anyanyelvüket erősen védő franciákat, hogy néhány éve a parlament törvényben engedélyezte, hogy a természettudományos szakokon angolul tarthassák az előadásokat a francia egyetemeken. Ezzel – az érvelés szerint – nemcsak a francia hallgatók felkészültségét akarják növelni, hanem a francia egyetemeket is vonzóbbá akarják tenni a franciául nem beszélő diákoknak.

Az angol egyeduralma természetesen az angol anyanyelvűeknek a legjobb. Alig behozható előnyt élveznek az élet minden területén. Függetlenül a mondandótól, a legtöbb ember „okosabbnak” tekinti azt, aki nyökögés, nyelvtani és kiejtésbeli hibák nélkül képes kifejteni érvelését. Még a tudomány legtapasztaltabb irányítói sem mindig tudják gondolkodásukat és értékítéletüket függetleníteni e késztetéstől. A nem angol anyanyelvű kutatóknak így életbe vágó, hogy tökéletesen beszéljenek és írjanak angolul, ha érvényesülni akarnak a tudományos életben. Az angol anyanyelvű országokban a többség alapvetően feleslegesnek, legfeljebb passziónak tekinti az idegennyelv-tanulást. Hiszen megszokhatták, hogy a világ összes fontos forrása, az internet jelentős része angolul van, és a föld többi országában mindenki az ő anyanyelvüket igyekszik elsajátítani.

De ez a hozzáállás egyben azt is okozza, hogy mindenkiben az a – mint kiderült, téves – elképzelés alakul ki, hogy a világ összes tudományos tanulmánya angolul íródott. A Cambridge-i Egyetem zoológiai tanszékének kutatói a Google Scholaron elérhető 100 millió tanulmány közül összegyűjtötték azt a 75 ezret, amely szűkebb tudományterületükön, a biológiai sokféleség kutatásában született 2014-ben. Ezek elemzéséből kiderült, hogy meglepően sok, 36 százaléknyi (tehát több tízezer) tanulmányt írtak más nyelveken. Ezek között 13 százaléknyi volt spanyol és 10 százalék volt portugál nyelvű, ami arra utal, hogy jelentős részük Dél-Amerikából származik. Viszonylag sok volt a francia, a kínai, a német és a svéd nyelvű cikk is, összesen 16 nyelvet találtak az angolon kívül – tudósít a Christian Science Monitor.

A nem angol nyelvű cikkek felének kivonatát (absztraktját) vagy címét angolul is közölték, de a többiben egy szó sem volt angolul. Ez pedig azt eredményezi, hogy a források után kutató tudósok (akik kizárólag angol kulcsszavakat gépelnek a keresőkbe) soha nem fogják őket megtalálni.

„A nyelvi korlátok továbbra is hátráltatják a tudományos tudás globális összegyűjtését és alkalmazását. A legnagyobb baj ezzel az, hogy szinte senki nem igyekszik ez ellen tenni semmit,   mert mindenki úgy hiszi, hogy a fontos tudás teljes egészében rendelkezésre áll angolul. Pedig ez –  mint kimutattuk – egyáltalán nem igaz – nyilatkozta a Christian Science Monitornak Amano Tacuja, a tanulmány egyik szerzője. – Természetesen elismerjük a lingua franca jelentőségét és azt a szolgálatot, amelyet az angol tett a tudománynak, de fontos lenne tudatosítani mindenkiben, hogy születnek más nyelveken is fontos tudományos közlemények.”