Imádunk nosztalgiázni! Tagadhatatlan, hogy voltak olyan fogások a menzás étlapon, amiket többen is el szeretnénk felejteni. Abban azonban egyetérthetünk, hogy kár lenne úgy tenni, mintha nem lettek volna olyan ételek is, amikre nosztalgiázva gondolunk vissza.
Betűtésztás paradicsomleves – Talán azért szerették annyian a paradicsomlevesnek ezt a változatát, mert nem sok köze volt a paradicsomhoz. A betűtésztából próbáltunk szavakat kirakni, amíg az ügyeletes tanár ránk nem szólt a malackodásért.
Bolognai spagetti – Ha valamiből mindig repetázni akartunk, az ez volt. Visszagondolva alig volt a tésztán valami szósz, az olasz konyhához mégkevesebb köze volt, mégis imádtuk.
Tejbegríz – Egy másik a kedvenc ebédeink közül. Az, hogy ki eszi összekeverve és ki tartja az összekevert kakaós tejbegrízt undorítónak, örök beszédtémát adott.
A kép illusztráció
Fotó: Pexels
Menza tea – Reggel még félig álomban bebotorkálni, és teletölteni a poharad forró teával, amiben literenként fél kiló cukor volt, azonnal felébresztett. Senki sem tudja, pontosan mitől volt annyira finom az a tea, de már érthető, honnan volt annyi energiánk.
Piskótakocka csokiöntettel – Bár a piskóta száraz volt, a csokiöntet pedig minimális kakaót látott, ez volt a legfőbb kedvenc, senki ki nem hagyta volna. Ha ez volt az ebéd, valahogy sokkal hosszabb lett a sor is.
Rántott hús – Ha karácsony tájékán, péntekenként vagy március 15-én rántott húst kaptunk céklával, már tényleg éreztük, hogy valóban ünnep van. Szépek a gyermekkor apró örömei.
Grízes tészta – Ha jobban belegondolsz, a darált búzával megszórt tészta lekvárral leöntve valójában nem egy nagy ötlet, és nem is túl egészséges, de tészta volt, édes volt és utána ragacsos arccal még boldogabban lehetett mászókázni.
Az eredeti cikket ITT érheti el.
Kiemelt kép: Pexels
