A KOI-314c tömegének meghatározásához a csoport egy másik, csak a tranzitos exobolygók esetén használható eljárást vetett be, ez az ún. TTV (tranzit timing variations) módszer. Ha egy fedési rendszerben legalább két bolygó kering a csillag körül, akkor az egymásra gyakorolt gravitációs hatásuk miatt a planéták tranzitidőpontja (annak az időintervallumnak a közepe, amikor a bolygó elhalad a csillaga előtt) kissé eltolódik ahhoz képest, mintha rajtuk kívül nem lenne a rendszerben más égitest. A Kepler-űrtávcső fénygörbéi alapján ezeket a csúszásokat, ebből pedig az egymást perturbáló bolygók tömegét nagy pontossággal meg lehet határozni.
A KOI-314 rendszerében a másik planéta, a KOI-314b hasonló méretű, mint a KOI-314c, sűrűsége azonban jóval nagyobb, így tömege a Földének mintegy négyszerese. A csillagot 13 napos periódussal járja körbe, ami azt jelenti, hogy a külső bolygóval 5:3-as középmozgás-rezonanciában van. (Rezonanciáról beszélünk, ha két égitest keringési idejének hányadosa kis egész számok arányával közelíthető. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy 5-ször 13 az nagyjából 3-szor 23.) A TTV módszer viszonylag új, első sikeres alkalmazása mindössze három évvel ezelőtt történt. Az új eredmények azonban jelzik a benne rejlő potenciált, különösen a kis tömegű bolygók esetén, melyeknél a hagyományos spektroszkópiai módszer nem használható. Kipping hasonlata szerint a KOI-314c-vel a TTV módszer nagykorúvá vált.
A KOI-314c felfedezése némileg a szerencsének köszönhető, ugyanis a kutatók a Kepler-űrtávcső adatait nem újabb exobolygók, hanem exoholdak után kutatva fésülték át. A Kipping által vezetett HEK (Hunt for Exomoons with Kepler) projekt exoholdak – azaz exobolygók körül keringő kísérők – által okozott TTV-k nyomát keresték az űrtávcső ultrapontos fénygörbéiben. Kipping szerint a TTV létének felismerése után az is azonnal nyilvánvalóvá vált számukra, hogy azt nem hold, hanem a rendszer egy másik, addig ismeretlen bolygója okozta. Elmondása alapján először csalódottak voltak, hogy nem egy exoholdat – az elsőt a csillagászat történetében – detektáltak (ez kétségtelenül „nagyobb durranás” lett volna), de csalódottságukat enyhítette annak azonnali felismerése, hogy ennek ellenére is egy nagyon különleges mérést végeztek el.
