Politikai marketingesek, elemzők és publicisták az elmúlt három évtizedben gyakran idézték az 1992-es amerikai elnökválasztási kampány szállóigévé vált szlogenjét: „It’s the economy, stupid!” Azaz: „A gazdaság, te ostoba!” Két másik mondat mellett ez volt felírva a falra Bill Clinton demokrata elnökjelölt kampányközpontjában, arra utalva, hogy a gazdaság (munkahelyek, jövedelmek, adók) a választók támogatásának elnyerése érdekében mindennél fontosabb téma.
A recept nyerőnek bizonyult Clinton és később Barack Obama számára is. Akinek azonban nem a politikai hatalom megszerzése és megtartása, hanem az országa, népe, nemzete jövője a legfontosabb, annak számára ma ez a jelszó: A demográfia, te ostoba!
A 2018-ban Szent István-renddel kitüntetett Demény Pál György világhírű demográfus régóta vallja, hogy hosszú távon semmi más nem számít, mint a demográfia. Már kétszáz éve azt tanította Kölcsey, hogy a haza nem egyéb, mint az egyes háznépek (családok) összetartozó nagy egésze, s rámutatott az (akkor még) evidens tényre, hogy aki háznépet tart fenn és táplál, az egyúttal a haza gyermekeinek egy részét táplálja, a közös hazának nevel hű polgárokat. Vagyis a legszemélyesebb magánügy a legfontosabb közügy. És ahogy Fülep Lajos református lelkész, filozófus, esztéta a két világháború között megírta:
A nemzet létének alapja nem a föld, ipar, kereskedelem, nem a jó törvények, jó közoktatás, hadsereg, hanem – a család. A nemzet létében fontos és nélkülözhetetlen a többi is, de a család a fundamentum, amelyre minden épül.
Mondhatjuk, nekünk a család az a biztos pont, amiről az európai tudomány egyik legnagyobb zsenije, Arkhimédész több mint 2200 éve azt mondta:
Adjatok egy fix pontot, és én kiforgatom sarkaiból a világot.
Ma már közhely, hogy Európa az üres bölcsők kontinensévé vált, ahol beköszöntött a demográfiai tél, s ez Novák Katalin szavai szerint most jégkorszakba fordul. Ha a gyermektelenség válik általánossá, ha továbbra is évről évre kevesebb gyermek születik majd, mint ahányan eltávoznak, szeretett és biztonságosnak hitt világunk szertefoszlik.
Ha nincs gyermek, nincs jövő. A Földre is csak akkor van értelme vigyáznunk, ha vannak gyerekeink, unokáink, akiknek továbbadhatjuk
– figyelmeztetett az államfő a Budapesti Demográfiai Csúcsot megnyitó beszédében.
A magyar kormányfő pedig aggasztónak nevezte, hogy az Európát jelenleg vezető progresszív, liberális elit Európa fontos kérdései – mint a kontinens demográfiai jövője – helyett mindenféle „sületlenséggel és képtelenséggel” van elfoglalva.
Orbán Viktor szerint az európai polgárokat leginkább az érdekli, hogyan tudnak családot alapítani, biztos otthont teremteni, a gyermekeiket békességben és biztonságban felnevelni. Ezek a demográfia fő kérdései, és ma mégsem ez a legfontosabb napirendi pont az európai politikában.
Hogy lehet ez? – tette fel a kérdést, s erre válaszolni mindőnknek kell.
Az ember tragédiája utolsó színében Ádám immár minden eszméből kiábrándulva a szirtről a mélybe ugorna, hogy véget vessen a „komédiának” – életének. Feleségének azt mondja, ez az áldozat, amit a jövőnek hozni tartozik, azonban
Éva közli vele: „ami eddig kétséges vala, most biztosítva áll már: a jövő”. Hogyan? Miért? Mert anyának érzi magát! Ez az, ami Ádámot visszatartja az öngyilkosságtól, és az Isten elleni lázadásból visszatér az engedelmességhez, elfogadva a Teremtő által rá mért sorsot.
Ezért a mi válaszunk is ez legyen: a jövőnek nem azzal tartozunk, hogy odaadjuk az életünket, hanem azzal, hogy továbbadjuk azt gyerekeinknek, unokáinknak.
