Szepes Erika a majd fél évszázada általa készített Vallomások-fordításról hangsúlyozza, ő az eredeti autográf kézirat Párizsból meghozatott másolatát – vagyis nem nyomtatott szöveget – fordította magyarra, ami nagyon nehéz volt, mert bár Rákóczi fegyelmezetten, szépen írt, de mire leért a lap aljára, a szavak végét elkunkorította, és sokszor alig tudta megfejteni, melyik jelző melyik főnévre vonatkozik.
Másfelől a fordítás során a régi szóhasználathoz kellett idomulnia, de úgy, hogy egy átlagos műveltségű ember ma is értse. Szerinte a több mint háromszáz éve írt vallomást-gyónást azért érdemes elolvasni, mert ezáltal belelátunk a szabadsághős államférfi lelkébe, szívének legbelső titkaiba, és így tudjuk igazán megérteni, milyen nagy ember volt.
A fejedelmi ősöktől származó nagyságos fejedelem, az ország legnagyobb földbirtokosa volt az első magyar politikus, aki „patria” alatt a jobbágyok pátriáját is értette, és „libertas” alatt a jobbágyok libertását is. Vagyis az ő gens- (nemzet-) fogalmába a nobilitas, a nemesség mellett az ország lakosságának többségét alkotó populus, a nép is beletartozott, s ahogy az Emlékiratok elején küldetését megvallja: „minden cselekedetem célja kizárólag a szabadság szeretete volt, és az a vágy, hogy hazámat az idegen járom alól felszabadítsam. Nem a bosszúvágy indított erre, nem is koronát vagy fejedelemséget akartam szerezni, nem is a kormányzáshoz volt kedvem: kizárólag az a hiú dicsőség vezérelt, hogy eleget tegyek kötelességemnek hazám iránt”.
Takács László klasszika-filológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a két önéletrajzi mű szövegének – Mészáros Kálmán és Tóth Ferenc történészekkel együtt – egyik sajtó alá rendezője kiemeli, hogy az 1716 karácsonya és 1719 vége között Franciaországban, majd Törökországban huszonnégy oldalas ívfüzetekbe írt Confessio peccatoris nem pusztán Rákóczi életútjának gyónásszerű áttekintése, hanem teológiai jellegű értekezés is. Szerinte aligha vonható kétségbe a fejedelemnek az az állítása, hogy az életgyónást Szent Ágoston példáját követve kezdte el írni. Az ábrázolás módja azt jelzi, hogy addigi élete bő négy évtizedére úgy tekintett, mintha életútja az Istennel való egyesülés felé vezetne, s ily módon a középkori misztikusok életútjával mutat rokon vonásokat, amennyiben az élet megtisztulást hozó szakaszát (via purificata) a megvilágosodás ideje (via illuminata) követi, amelyet az Istennel való egyesülés (via unita) koronáz meg.
A Vallomások ezen a csúcsponton kezdődik, amikor Rákóczi úgy érzi, megszületett benne a megváltó Jézus.
Az új Rákóczi-kiadás ötödik kötetében olvasható tanulmányok ráirányítják a figyelmet arra, hogy Rákóczi elsősorban nem életének dokumentumhitelű tényeit, hanem a tények metafizikai érvényű tanulságait szeretné felmutatni, hangsúlyozza a Mészáros Kálmán, Tóth Ferenc és Tüskés Gábor által szerkesztett kötet előszava. Különösen az Egy bűnös vallomása nem történeti hűségű életelbeszélés, hanem a múlt üdvtörténeti szempontú, figurális olvasata, olyan tanúságtétel, amely üzenetet hordoz a jövő, a ma embere számára is.
A nagyságos fejedelem születésének 350. évfordulója alkalmából meghirdetett emlékévben a Méry Ratio Kiadó ötkötetes kiadványa méltó módon emlékezik és emlékeztet az írónak is kiváló szabadsághős államférfi alakjára, életére és életművére.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!