Lejárt lemezek

Tegnap két olyan aknát hatástalanított a kormány, melyeket a Gyurcsány–Bajnai-időszak alatt élesítettek.

A Fidesz nem a megoldást keresi, hanem csak a hitelfelvevők szavazatait akarja besöpörni. Az ominózus mondat 2009 szeptemberében hangzott el először Tóbiás József frakcióigazgató szájából az MSZP egyik sajtótájékoztatóján. És azóta is ugyanez a lemez forog a „baloldalon”, mindössze annyi változott, hogy Bajnai Gordon már nemcsak a szocialista párttal együtt, hanem egy papíron létező ernyőszervezet szerencsétlen hordószónokaként is ezt ismételgeti. Kéne nekik szólni, hogy közben eltelt négy év. És ez idő alatt történt egy s más.

Tegnap például két olyan aknát hatástalanított a kormány, melyeket a Gyurcsány–Bajnai-időszak alatt élesítettek, és 2010-ben megoldandó problémahalmazként szépen áttoltak az új kabinet asztalára. Csak hogy legyen elég feladatuk.

Az egyik ilyen bomba az eladósodott települések visszafizethetetlen adóssága volt, melynek utolsó nagy részletét, 420 milliárd forintot tegnap vállalta át az állam a nagyobb településektől. Azért tőlük, mert a megyéket és az ötezer fősnél kisebb települések önkormányzatait már korábban meg kellett menteni, a korábban felgyülemlett adósságteher teljes átvételével.

Emlékszünk még Lamperth Mónikára, aki a Fidesz 2006-os önkormányzati győzelme után tudatta a pártjával: tudjuk, mit kell tennünk. Tudták. Az egy kivételével Fidesz-vezetésű megyéktől a hatásköröket, a településektől pedig a forrásokat vették el, így halmozódhatott fel a most elengedett adósság. A konszolidáció a szocialista vezetésű városokat is természetesen ugyanúgy segíti, és semmiképp nem nyújthat erkölcsi menedéket azoknak a polgármestereknek, akik fenntarthatatlan és felesleges beruházásokra vettek fel kölcsönöket, miközben jól tudták, nincs rá fedezet.

A másik rejtett akna a devizahitelek elterjesztése, az eladósodás révén megvalósuló GDP-növekedés valódi gazdasági sikerként eladása (Kóka János rózsaszínű hirdetései és Veres János Beindultunk-kampánya), majd a bajba jutott 800 ezer hitelfelvevő és ötezermilliárd forintnyi adósság problémájának elegáns átpasszolása.

Hogy miként keresett megoldást Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon két éven át? Leszámítva a médiacélokra szánt nevetséges nemzeti válságkezelő kerekasztalokat és más kirakattanácskozásokat, mindössze egyetlen banki magatartáskódexet sikerült összegereblyézniük, melynek nagy része üres lózungokból állt, a bankok egyharmada írta csak alá, amúgy pedig nem is volt kötelező betartani. Ennyi.

A tegnap ismertetett, a devizában eladósodottak számára kidolgozott mentőcsomag azokon próbál segíteni, akik az eddig felkínált lehetőségekkel nem tudtak élni. A kilakoltatások leállítása télvíz idejére és az árfolyamgát teljes megnyitása több százezer adóson segíthet, de félő, hogy a devizahitelezés felfutásával kialakult szociális probléma egészét még így sem lehet megoldani. A javaslat mindenesetre a három felelős, vagyis a túl kockázatos terméket áruló bankok, a korábban ezt tétlenül néző pénzügyi felügyelet révén maga az állam és a hitelfelvevő közötti tehermegosztásra épül – a korábbi mentőcsomagokhoz hasonlóan. A megoldás nem csak az adósok érdeke: a bankoknál már veszélyesen magas a bedőlt hitelállomány, az állam szempontjából pedig az egész ország gazdasági kilábalását hátráltatja a közel egymillió főt érintő devizacsapda.

Az állítólagos baloldalon most szavazatvásárlást emlegetnek, holott a probléma az általuk vezetett kormányok tétlensége miatt alakulhatott ki, megoldás gyanánt pedig mindössze annyit tettek le az asztalra, hogy „szűk rétegként” próbálták a társadalom előtt beállítani az érintett családok százezreit, szembeállítva a forintban, illetve a devizában eladósodottakat.

Jobb, ha tudjuk, ők ennyire baloldaliak.

(Szabó Anna)