Háborús fenyegetések

Ha kitör valami fegyveres konfliktus, tuti, hogy minket, magyarokat tesz felelőssé a világ.

Megnyugtató lenne, ha a migrációs válság legsúlyosabb következményeként az Együtt és az MSZP szövetségkötésének elmaradását könyvelhetnénk el. Ugyanis szinte bizonyos, hogy nem születik meg az MSZMP utódpártja és az MSZP utódpártja között az összefogás, hiszen mint Szigetvári Viktor, az Együtt elnöke kifejtette: egy olyan párttal, amelyiknek egy felelős tagja úgy véli, hogy a határon felhúzott kerítés nem jó megoldás, de nem tud jobbat – szóval egy ilyen párttal nem működnek együtt.

Mindenképpen politikai kuriózum, hogy egy – valójában csak a médiumokban létező – párt elutasítja a kooperációt a jóval nagyobb testvérpárttal, de ebben tulajdonképpen nem is Hiller István a hibás, sokkal inkább az illegális migráció, ami ilyen szélsőséges nyilatkozatokra (a kerítésnek van haszna is) ragadtatja a higgadtságáról ismert szocialista politikust. De sajnos, a harmadik világbéli bevándorlók tömege sokkal komolyabb veszélyekkel fenyegeti az egyidejűleg egyesülőben és szétesőben lévő Európát, mint a honi baloldal tusakodása.

Ma már egyre többen vélik úgy, ha nem születik gyors, határozott, s nem utolsósorban az összes érintett fél számára elfogadható megoldás a migráció ügyében, könnyen háború törhet ki a kontinensen. Orbán Viktor, aki hónapok óta igyekszik ráirányítani Európa figyelmét a veszélyre, ismét megkondította a vészharangot. Arról beszélt, hogy az újkori népvándorlás következményeként átrendeződnek a kulturális, világhatalmi, világpiaci viszonyok, és ez a folyamat fegyveres konfliktushoz vezethet. Már Afrika lakói is Európa felé veszik az irányt. Orbán már sokszor kifejtette, hogy a bevándorlók hullámát a kontinens külső határainál kéne megállítani, mert ha már elözönlik Európát, akkor a probléma kezelhetetlenné válik.

Angela Merkel német kancellárt viszont az elmúlt hónapokban igazán nem lehetett következetességgel vádolni. Egymásnak ellentmondó megoldási javaslatai között voltak egészen reményt keltőek is, azok megvalósításába bele sem kezdtek, másokba életet csiszoltak, azok többnyire növelték is a bajokat. Ő úgy látja, ha lezárnák a német határt, az katonai összetűzéseket válthatna ki a balkáni útvonal mentén fekvő államok között. Ímé, két ellentétes nézetet valló vezető, de a konklúziójuk azonos, megoldás híján háború fenyeget. Az külön félelmetes, hogy az egyik szerint akkor törhet ki háború, ha bezárják a határokat, a másik szerint meg akkor, ha nem. Most anélkül, hogy állást foglalnánk, melyiküknek van igaza, annyit jegyeznék meg, ha kitör valami fegyveres konfliktus, tuti, hogy minket, magyarokat tesz felelőssé a világ.

Ám nem ez, a vérontás látszólagos elkerülhetetlenségét előrevetítő ellentmondás a legelkeserítőbb a nyilatkozatdömpingben, hanem a valódi hatalommal rendelkező fél (Angela Merkel) bizonytalansága, határozottságnak álcázott kapkodása. Kezdettől az ő kezében volt a megoldás kulcsa, de a zárat nem találta hozzá. Legutóbb azt nyilatkozta, hogy Törökországgal együttműködve véget kell vetni az illegális bevándorlásnak a görög–török uniós külső határon, és legalizálni kell a migrációt. Nosza! – mondjuk rá bátorítóan, de jönnek a kiábrándító részletek. Össze kell híni egy EU–Törökország-csúcstalálkozót, amelyen dönteni kell egy legális menekültkontingens áttelepítéséről Törökországból az EU-ba. Ragaszkodni kell a terheknek a tagállamok közötti méltányos megosztásához, különben nem fog működni a rendszer. Ki kell ábrándítanunk Merkel asszonyt, a rendszer a legméltányosabb teherelosztás esetén sem fog működni. Avagy a kancellárnak még nem tűnt fel, hogy nem az EU-tagállamoknak kell kiegyezniük, hanem a migránsokkal kéne egyezségre jutni? A háborús fenyegetést ők jelentik, nem Magyarország vagy Szlovénia.