Hogy miként keresett megoldást Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon két éven át? Leszámítva a médiacélokra szánt nevetséges nemzeti válságkezelő kerekasztalokat és más kirakattanácskozásokat, mindössze egyetlen banki magatartáskódexet sikerült összegereblyézniük, melynek nagy része üres lózungokból állt, a bankok egyharmada írta csak alá, amúgy pedig nem is volt kötelező betartani. Ennyi.
A tegnap ismertetett, a devizában eladósodottak számára kidolgozott mentőcsomag azokon próbál segíteni, akik az eddig felkínált lehetőségekkel nem tudtak élni. A kilakoltatások leállítása télvíz idejére és az árfolyamgát teljes megnyitása több százezer adóson segíthet, de félő, hogy a devizahitelezés felfutásával kialakult szociális probléma egészét még így sem lehet megoldani. A javaslat mindenesetre a három felelős, vagyis a túl kockázatos terméket áruló bankok, a korábban ezt tétlenül néző pénzügyi felügyelet révén maga az állam és a hitelfelvevő közötti tehermegosztásra épül – a korábbi mentőcsomagokhoz hasonlóan. A megoldás nem csak az adósok érdeke: a bankoknál már veszélyesen magas a bedőlt hitelállomány, az állam szempontjából pedig az egész ország gazdasági kilábalását hátráltatja a közel egymillió főt érintő devizacsapda.
Az állítólagos baloldalon most szavazatvásárlást emlegetnek, holott a probléma az általuk vezetett kormányok tétlensége miatt alakulhatott ki, megoldás gyanánt pedig mindössze annyit tettek le az asztalra, hogy „szűk rétegként” próbálták a társadalom előtt beállítani az érintett családok százezreit, szembeállítva a forintban, illetve a devizában eladósodottakat.
Jobb, ha tudjuk, ők ennyire baloldaliak.
(Szabó Anna)
