– Sokkal gazdagabb a magyar űrkutatás tevékenysége, mint azt a közvélemény sejti. Miért nem lehet többet tudni erről a területről?
A magyar űrtevékenység kezdete 1946. februárjára tehető, Bay Zoltán ekkor hajtotta végre első holdradaros kísérletét. A magyar űrkutatás szakemberei az 1960-as évek végétől vesznek részt különböző programokban. Az első magyar űreszköz az Interkozmosz program keretein belül, a Vertyikal-1 rakétaszondán jutott fel az űrbe, ez egy passzív mikrometeorit-csapda volt.
1980-ban a Szojuz-36 űrhajóval Farkas Bertalan űrhajósként járt a Szaljut-6 űrállomáson. Az akkor kifejlesztett Pille sugárzásmérő újabb generációját ma a Nemzetközi Űrállomáson használják.
A Magyar Űrkutatási Iroda 1992-ben jött létre, ekkorra datálódik az Európai Űrügynökséggel való együttműködés kezdete. A magyar űripar egyik kiemelkedő sikere a MASAT-1 pikoműhold, amely 2012. február 13-án jutott fel az űrbe, és hétfőn, november 10-én jubilált, 1000. napja kering hibátlanul működve a pályáján.
A magyar űripar egyik legfrissebb, éppen aktuális projektjében Baksa Attila, Balázs András, Pálos Zoltán, az MTA Wigner FK Részecske- és Magfizikai Intézet Űrfizikai és Űrtechnikai Osztály munkatársai már elutaztak Kölnbe az ESA irányító központjába, ahol a Rosetta űrszonda általuk kifejlesztett Philae leszállóegységének a Csurjumov–Geraszimenko-üstökösre való landolását, majd adatgyűjtő és közvetítőmunkáját irányítják.
– Sajnos a jó hírek lassabban terjednek, de dolgozunk azon, hogy az űrkutatás iránt érdeklődők mindent megtudjanak a magyar űriparról. Szeretném kiemelni, hogy Közép-Európában a magyar űripar már hosszú évek óta piacvezető.
– Van-e a magyar űrkutatásnak valamilyen specifikuma?
– A magyar űripar abban a szerencsés helyzetben van, hogy munkáit széles spektrum jellemzi. Konkrétan fogalmazva Magyarország minden eszközt képes megtervezni és legyártani, amire csak az űrkutatásban szükség lehet – kivéve a hordozóeszközöket. A műholdas platform gyártásától a hasznos teherig a teljes vertikumra rendelkezünk szakértelemmel, ideértve az elektronikai, hírközlési, távérzékelési, orvostudományi és sugárzásmérő berendezéseket, speciális anyagtudományi fejlesztéseket.




