A tavalyi magyar–lengyel EU-elnöki stafétaév látványosan erősítette a két nemzet évezredes barátságát. A magyar szemeszterre esett a lengyel–magyar barátság napjának ötödik megünneplése március végén – 2007-ben a szejm és a Magyar Országgyűlés is döntött a március 23-i napról –, az egyezség értelmében pedig a tavalyi varsói Schmitt-látogatást most Bronislaw Komorowski lengyel államfő viszonozza csütörtök délután Budapesten a Bem téren, majd vendéglátó kollégájával együtt másnap Ópusztaszeren van jelenésük, nagyszabású ünnepségen. Ami némileg pikánssá teszi Komorowski magyarországi útját, hogy a lengyel államfő hivatalos honlapja nem igazán közli, hogy a baráti országban van jelenése az ország legfőbb közjogi méltóságának, így hát a Külügyi Intézet „lengyel szakosához”, Hamberger Judithoz fordultunk eligazításért.
Ez már nem Kaczynski ideje
– Öt évvel ezelőtt mindkét ország parlamentje elfogadta, hogy egyik évben az egyik, másik évben a másik államfő látogat el a másikhoz a lengyel–magyar barátság napján, de ez az utazás nincs feltüntetve az államfő honlapján, és a lapok sem tesznek róla említést. Hallgatnak, mint a sír, ez eléggé furcsa – állapította meg Hamberger Judit. Az okokat boncolgatva a szakember úgy vélekedik, hogy egyrészt a centrális európai pozícióra törekvő Lengyelországnak most nem annyira fontos egy ilyen, talán jelképes találkozó hangsúlyozása, másrészt pedig „ez az elnök már nem Kaczynski”, Tusk kurzusa idején „már nincs akkora egymás nyakába borulás” a két ország vezetése között. Tudvalévő ugyanis – mint Hamberger mondja –, hogy Lengyelországot a két nagy jobboldali erő közül most a baloldal felé is nyitó polgári liberális PO kormányozza, az egyházakkal szorosabb viszonyban lévő, a magyar kormánypártokhoz hasonló politikai értékvilágú PiS ellenzékben van.
Arra a kérdésre, hogy egyébként külpolitikailag aktívnak nevezhető-e a hol Afganisztánban, hol Csehországban feltűnő Komorowski, a visegrádi államok ügyeinek nagy ismerője így válaszolt: – A lengyel külpolitika háromfelé van felosztva, és a ’97-es alkotmány alapján az elnök saját külpolitikát folytathat, de ez a gyakorlatban, a Donald Tusk pártja által államfővé jelölt Komorowski esetében azt jelenti, hogy a nagyobbik kormányerő külpolitikájával összhangban cselekszik. Lengyelország elkötelezettsége egyébként igen erős Afganisztánba, ők már szinte „járnak” oda.
Érdekes ugyanakkor, hogy EU-s jelentősége is lehet az államfő budapesti látogatásának: – Az uniós hatalmi centrumba igyekvő, az alakuló német–francia irányítást ellensúlyozni kívánó Varsó természetesen tapogatózik, kérdezősködik itt-ott, hogy a saját szerepfelfogásukról mi a többi tagállam véleménye. Ha Komorowski részéről ez nem egyszerű rutinlátogatás lesz, akkor nem zárom ki, hogy szóba kerülnek európai uniós témák.
Bizony a gáz
Hamberger Judit figyelmeztet arra is, hogy Lengyelország természetesen nem csak a róla kialakult képet igyekszik szebbé tenni; egy nagyon fontos témában is keresi szövetségeseit. – A lengyelek azt mondják, megtalálták a jövő energiaforrását, a palagázt, amiből nagyon sok van nekik, de ennek kitermelése különböző szabályok és egyezmények miatt most igen nehézkes. Keresik annak a módját, hogy valamilyen módon mégis meggazdagodjanak ebből az energiaforrásból a jövőben. Az biztos, hogy a tekintély növelését Brüsszelben már megkezdték: olyan központot építettek maguknak, hogy mindenki a csodájára jár.
Azért az érdekes, hogy az Orbán-kormánnyal a korábbinál kissé távolságtartóbb jelenlegi varsói kabinet idején a lengyel lapok hogyan értékelik, hogy ilyen „vészterhes” időkben lengyelek ezrei egy jó nagyot utazva részt vesznek egy magyar nemzeti ünnep kormánnyal szolidáris civil rendezvényén, a Békemeneten. – Ezt nagyon nehéz megítélni, mert az utazást megszervező Gazeta Polska hetilap nyilván pozitívan tudósít. De a többi lap is megemlíti, tudnak róla – mondja Hamberger Judit. A szakértő további bepillantást is nyújtott a lengyel közhangulatba: – A Tusk-kormány nagy és mélyreható változásokat jelentett be nemrégiben, de a nyugdíj és a szociális ellátórendszerek kemény változását csak most kezdik el érzékelni az emberek, kezdenek mozgolódni, és igaz ez a kicsiny koalíciós partnerre is – érzékelteti, hozzátéve, a nem túl nagy parlamenti többség miatt viszont a kormánynak nem kell aggódnia, hisz ott van a koalíciós társon kívül a liberális ellenzéki Palikot Mozgalom is, amelyhez a kabinet adott esetben segítségért folyamodhat. Hamberger szerint Donald Tusk noha kőkemény liberálisként lépett a politika színpadára, hatalmon már érzékelte, hogy a társadalmat figyelve nem szégyen visszakozni, akár nagy kérdésekben sem – amint ez az egykulcsos adó bevezetésénél vagy az ACTA-hoz való csatlakozáskor történt.
Lengyelország közjogi méltóságai tehát otthon is és a potenciális európai szövetségeseknél is „radaroznak”.
