Johannes Hahnt és a testületet azóta meggyőzte a magyar kormány, így június 22-én várhatóan hivatalosan is feloldják az alapok befagyasztását. A brüsszeli vezető beszélt arról is, miért akarják csökkenteni hozzájárulásaikat a közösség nettó befizető országai. Szerinte ennek pszichológiai okai vannak, de mivel egyik ország profitál a másikból, nagyon fontos, hogy a támogatások fennmaradjanak. A támogatások elosztásának változásáról szólva kijelentette, az új rendszernek lesznek vesztesei is, de minden tagállamnak az az érdeke, hogy a forrásokat hatékonyan használjuk fel. Mint mondta, Európának most a gazdasági növekedés beindítása a feladata, s fontos, hogy a befektetők lássák: 2020-ig a közösségnek jelentős forrásai vannak beruházásokra.
Nyertesek és vesztesek
Lesznek nyertesei és vesztesei az átalakuló uniós támogatási rendszernek. Magyarország az utóbbiak közé fog tartozni – legalábbis ezt állítja Johannes Hahn, az Európai Bizottság regionális politikáért felelős tagja. Mint mondta, a változtatások révén hatékonyabban lehet majd felhasználni a rendelkezésre álló forrásokat. Johannes Hahn arra is válaszolt, hogy miért támogatta a Magyarországnak szánt kohéziós források ideiglenes befagyasztását.
Egyike volt azoknak, akik év elején támogatták, hogy fagyasszák be a Magyarországnak szánt kohéziós alapok egy részét. Ön szerint milyen üzenete van az uniós támogatások megvonásával való fenyegetőzésnek?
– Több tagország, köztük Magyarország, Belgium, Lengyelország, Ciprus és Málta esetében fogalmazódott meg éles kritika a költségvetés túlságosan nagy hiánya miatt. Magyarországon kívül a többi tagállam határozott lépéseket tett a költségvetési egyenleg javítása érdekében. A bizottság szerint Budapest nem tett megnyugtató lépéseket a hiány lefaragása érdekében. Ezért döntött úgy év elején a testület, hogy motiválni fogja a magyar kabinetet.
– Hazánk tavaly teljesítette GDP-arányosan a három százalék alatti hiánycélt. Az uniós módszertan szerint a költségvetés az elmúlt évben – az egyszeri tételek figyelembevételével – 4,3 százalékos többlettel zárt. Brüsszel mégsem fogadta el ezt az eredményt.
– Az Európai Bizottság éppen az egyszeri tételek, legfőképpen a magánnyugdíjak államkasszába irányítása miatt nem minősítette hosszú távon fenntarthatónak a magyar büdzsét.
– Akárhogy is, de a kormány bizonyította Brüsszelnek, hogy elkötelezett a költségvetési hiány lefaragásában. Ez miért nem volt elég?
– Nem elégséges egy adott év költségvetési egyensúlyát megteremteni. Az egyszeri intézkedések csak a 2011-es esztendőre voltak érvényesek. A bizottság azt várta el a magyar kormánytól, hogy strukturális reformokat hajtson végre, amelyekkel a következő években is fenntartható a három százalék alatti hiánycél. A kabinet májusban olyan tervet tett le az asztalra, amely meggyőzte a bizottságot. Emiatt kérte a brüsszeli testület az uniós gazdasági és pénzügyminiszterek tanácsától a kohéziós alapok befagyasztásának felfüggesztését, amire várhatóan június 22-én hivatalosan is sor kerül.
– Gyakran kritizálja a bizottság a magyar adójogszabályokat. A második Széll Kálmán-tervvel kapcsolatban számíthatunk-e viharra Brüsszelből?
– A jelenlegi információnk szerint a konvergenciaprogram számai rendben vannak. Egy-két bizonytalansági tényező akad a tervekben, de mindenképpen tiszteletre méltó, hogy a magyar kabinet hosszú távon fenntartható egyenlegjavító intézkedéssorozatot fogalmazott meg.
– Az uniós felzárkóztatási támogatások jelentősen csökkenni fognak a 2014–2020-as uniós költségvetési ciklusban. Nem tart attól, hogy tovább mélyül a szakadék a szegény és gazdag tagállamok között?
– A nettó befizetők, vagyis azok a jobb gazdasági helyzetben lévő tagállamok, amelyek nagyobb összegeket tesznek a közös kasszába, mint amennyit visszakapnak, jelezték, hogy csökkentenék a hozzájárulásaikat. A bizottságnak nincs más választása, mint megkezdeni a támogatási összegek változásáról szóló párbeszédet a tagállamok között. Ne felejtsük el, hogy a források csak négy százalékkal csökkennek.
A teljes interjút a Magyar Nemzet csütörtöki számában olvashatják.
