Amikor a bábművész előlépett a paraván mögül a hétvégi fesztivál előadása után, akkor az egyik gyermekem csodálkozva kérdezte tőlem: ő mozgatta az összes szereplőt? Igen, így volt. Egy ember bújt meg a háttérben, ő rendezte és mutatta be a többszereplősnek látszó produkciót.
A baloldali előválasztást is nyugodtan lehet bohózatnak nevezni, csinálják a fesztivált, megy a Gyurcsány-show. Ezerrel. Játsszák a demokrácia ünnepét, de ez minden, csak nem demokrácia: előre kiosztott lapok, egyezkedések, háttéralkuk és a saját szavazóik totális átverése. Ez zajlik, ezt adják el előválasztásként, aztán majd valakik valahol megszámolják a voksokat. Utána durrannak a pezsgők, Gyurcsány Ferenc meg összedörzsöli a tenyerét. Ha nem lenne absztinens, talán még koccintana is egy Unicummal a kezében Karácsony Gergellyel.
A politika nagy bábművésze akkor lépett reflektorfénybe, amikor 2004-ben „elvágta Medgyessy Péter torkát”. Utána jöttek a trükkök százai és a ripacskodás tánccal, „elveszett gyermek” megtalálásával és az elájult kormányszóvivő ölbekapásával. Ez a mese ment a színpadon, miközben a takarásban pusztult az ország politikai, gazdasági és erkölcsi értelemben is. Amikor túl közelivé vált a pénzügyi csőd, akkor lement a függöny, majd 2006 nyarán Gyurcsány Ferenc olyan megszorításokat jelentett be, amely évekre letérítette az országot a felzárkózás útjáról. Ő túlélte, de akkor a közönség hátat fordított neki. Néhány hónappal később jött a lovasroham, a kardlapozás a szemmagasságban röpködő gumilövedékekkel. Pedig Gyurcsány Ferencnek csak annyit kellett volna mondania: elvesztettem a bizalmat, eljátszottam a hitelemet, távozom. De nem mondta. Még 2009-ig kitartott, azon az áron is, hogy ismét csődközelbe vitte az országot. Akkor kapta a lakosság újra a nyakába a megszorítások özönét. Sokan eltemették akkor a bukott kormányfőt, úgy tűnt, nem lép többé a színre a világ legrosszabb országvezetője.
Gyurcsány Ferenc nem tud kormányozni, ez nem vitatható. Trükközni viszont igen. Ismét kigyúltak a fények, a függöny felgördült, a színpadon felsorakoztak a szereplők. Színes a társaság, teli torokból szidják Orbán Viktort, fenyegetőznek (másra nem nagyon telik tőlük), és talán nem is tudják, hogy a Demokratikus Koalíció elnöke előbb-utóbb őket is ledarálja. Olyan játékhoz asszisztálnak, amelynek vesztesei lesznek. Nem kell siratni őket. Árulók. Gyurcsány ott van a háttérben, rendezi az előadást, ha kell, súg a szereplőknek vagy éppen hangosan krákog.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy aki a baloldalra szavaz, az Gyurcsány Ferencet segíti hatalomba, aki alig várja, hogy bosszút álljon és az egész országra kiterjessze a hatalmát. Egy esetleges hatalomváltás után az emberek újra megkapják a bukott miniszterelnököt a kudarcra ítélt politikájával, de búcsút mondhatnak Európa legbőkezűbb családtámogatásának, az egyik legalacsonyabb személyi jövedelemadónak, a közterhek csökkentésének, a béremeléseknek, az éllovas gazdasági növekedésnek, az otthonteremtési kedvezményeknek, az autóvásárlási hozzájárulásnak, a rezsicsökkentésnek, a nemzetközi sportesemények hazai megrendezésének, a határvédelmi kerítésnek, azaz: az építkezésnek és a fejlődésnek. A nép megkapja Gyurcsány Ferencet, a globális hatalmak pedig az országot, amelyet majd úgy rángatnak, ahogy nekik tetszik. Visszatérne a teljes önfeladás és a lecsúszás időszaka.
Jövő áprilisban ez lesz a tét. Senkinek nem kívánom azt a pillanatot, amikor az előadás végén Gyurcsány Ferenc előrelép a paraván mögül, és Joker-vigyorral a képén meghajol.
Borítókép: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök beszél, miután a Magyar Szocialista Párt soron kívüli kongresszusán a szocialisták
miniszterelnök-jelöltjének választották. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
