Összeszámolni is alig tudták, annyi szavazat érkezett a semmire. Nagyjából ennyiben foglalható össze mindaz, amit előválasztás címén előadott a szedett-vedett ellenzék az elmúlt napokban. Mit láthatott a kívülálló? Először is, a vártnál többen hagyták magukat megbolondítani, és túl sokan hitették el magukkal, hogy akár Dobrev Klára, akár Márki-Zay Péter gyógyírt hozhat személyes kudarcaikra, enyhítheti sértettségüket, elfojthatja löttyös indulataikat. De szerencsére jóval többen tették föl maguknak az egyetlen kézenfekvő kérdést: nem mindegy?
Nem terhelném túl olvasóim fantáziáját a már előzőleg kukába dobott önjelöltek virtuális megidézésével, de képzeljük el a mostani álverseny két befutóját kormányfőként. Józanul gondolkodó ember nem tudja, sírjon-e vagy nevessen már csak a puszta tényen, hogy egyáltalán felmerült annak ötlete, ilyenek vezessék ezt a sokkal jobb sorsra érdemes országot. Pedig az igazi mércével még meg sem mérték őket, de így is látszik, hogy a tyúkólat sem érdemes rájuk bízni, nemhogy a hazánkat. Abból, amit egymás fejéhez vágtak, amivel próbálták a másikat lejáratni, ellehetetleníteni, hónapokig megél a jobboldali média. De a legbántóbb, hogy gátlás nélkül lerántották a leplet arról a szemenszedett hazugságról is, amit idáig összefogásnak becéztek. A kölcsönös vádaskodásból kiderült, hogy nagyon jól ismerik egymást, mindent tudnak a másik viselt dolgairól, nagyon jól tudják, mindegyikőjük alkalmatlan a miniszterelnökségre, de a koncért, a pénzért és a hatalomért eljátsszák választóik előtt ezt az idétlen színjátékot. És akkor még nem beszéltünk az egész procedúra álságos, félrevezető voltáról. Arról, hogy ennek az egésznek az égegyadta világon semmi jelentősége nincsen. Nem közvetlenül választjuk a miniszterelnököt, hanem a parlamentbe legtöbb képviselőt bejuttatott párt nevezi és szavazza őt meg. A dolgok jelenlegi állása szerint az ellenzék oldalán a Jobbikkal lepaktált DK az egyetlen esélyes erre. Tudják ezt azok, akik most Márki-Zayra szavaztak? Arra az emberre, aki mögött se párt, se frakció, semmi nem áll majd az igazi választás pillanatában?
Akkor majd jön Feri. Aki a maga kenetteljes, émelyítően ripacs stílusában még azt is megengedheti majd magának, hogy a felesége elé engedi a másik futóbolondot, akivel addigra szintén lepaktál. Állítólag sértett, csalódott fideszeseket is magával ránt az elszabadult hajóágyúként viselkedő hódmezővásárhelyi polgármester, amikor beugrik a pokolnak ebbe a visszautat lehetővé nem tévő, sötét, bűzös bugyrába. Tudják vajon ezek az állítólagos igazi konzervatívok, polgáriak és jobboldaliak, hogy a Jézust is baloldalinak tartó álkeresztény választásával Gyurcsány Ferencet is megnyerték maguknak? Undorító varangyként potyognak ezek szájából a legszentebb szavak. Hazafiságnak nevezik, amikor elárulják, hátba szúrják egymást, az a jogállam, ha kukába dobják az alkotmányt, az a demokrácia, ha a becsapott emberek felhatalmazásával káoszt teremtenek, amiben nagyobb merítőhálóval lehet halászni. Dermesztő, hogy ennek a vircsaftnak mennyi követője van Magyarországon. Hamarosan bejelentik, hogy Orbán Viktor kihívója Márki-Zay Péter. Miután rendeztük arcvonásainkat, kitöröltük szemünkből a röhögés könnyeit, vegyük komolyan ezt a pillanatot. „Orbán Viktor, gyere ki!” – nagyjából ennyit jelent ez, de a Gyurcsány mögött álló erőket, a külföldi hálózatok bomlasztó tevékenységét, és a kormánybuktatásra szánt dollármilliók hatását ne becsüljük le.
Soha nem volt ekkora szükség az igazi összefogásra, a szeretet erejére, hogy áprilisban végleg elküldjük ezt a lejárt szavatosságú bandát oda, ahová való.
Borítókép: A Fidesz központi kampányzáró rendezvényének kezdésére várakozók Székesfehérváron, a Városház téren az Országalmánál 2018. április 6-án. A rendezvényen Orbán Viktor miniszterelnök, pártelnök mond beszédet. Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
