A háborúpárti baloldaliaknak el kellene menniük egy tüzetesebb szemlére a magyar–ukrán határra, hogy láthassák a helyszínen, milyenek az igazi menekültek, akik nem gazdasági, életszínvonal-javítási, hanem saját és családjukat mentő, kényszerű okokból hagyják el szülőföldjüket. Talán ha ezt a kirándulást megtennék, arra is vennék a fáradságot, hogy végiggondolják: vajon hová menekülnének szegény földönfutóvá tett kárpátaljai magyarok és ukránok, ha a magyar kormány, megfogadva tanácsaikat, fegyvert és katonát küldött volna egy olyan háborúba, amelyhez semmi közünk, legfeljebb annyi, hogy szeretnénk, ha mihamarább vége szakadna. Ugyan hová menekülne az az immár félmilliós embertömeg, ha már mi sem volnánk biztonságos, a háborúból felelősségteljesen és következetesen kimaradó állam? Természetesen a szivárványkoalíciósok nem törik a fejüket ilyesmiken, hisz távol áll tőlük mindenfajta előrelátás, a felelősség leghalványabb vállalása. Másrészt szó szerint mindennél fontosabb számukra, hogy Magyarországot olyan útra kényszerítsék, amely katasztrófához vezet, miután mindent az áhított választási győzelem szempontjából néznek. Szomorú, hogy számukra tényleg nem drága semennyi emberélet, ha a hatalom megragadásáról van szó. A baloldalnak nevezett külsőérdek-védelmi kompánia nem is sodorni, hanem ugrasztani, lökni akar minket a háborúba. Amiből természetesen semmi sem lesz.
Nagy szerencse azonban, hogy a kormányrúdtól biztonságos távolságban helyezkednek el ezek a radikális infantilis, csak politológiai beidegződésből baloldalinak nevezett politikusok. És az is örvendetes, hogy a közvélemény-kutatások tanúsága szerint a magyar lakosság osztozni kíván a felelősségteljes magatartásban a jobboldali konzervatív kormánnyal, amely nemcsak beszél a vakvilágba, hanem tettekre váltja elképzeléseit – a háború kiküszöbölésével, a menekültek megsegítésével kapcsolatban is.
Ennek egyik látható és mindenki számára megnyugtató megnyilvánulása, hogy Orbán Viktor bejelentette: a következő napokban leköltöznek a határ közelébe, Debrecenbe, ott szervezik meg a védekezést, hogy képesek legyünk minden bajbajutottnak segítséget nyújtani. Minderre az egyre súlyosabb jelentések késztették a kabinetet, mivel már majdnem félmillióan menekültek Magyarországra, s a miniszterelnök szavai szerint fennáll a veszélye, hogy ahogy a háború kiterjed, a jövő héten még többen érkeznek hozzánk, ami óriási kihívás elé állít bennünket. Nem árt felidézni: Debrecen szimbolikus helyszín, mivel itt volt a székhelye 1849 telén-tavaszán a kormánynak, és a Kossuth Lajos által kezdeményezett Függetlenségi nyilatkozatot itt fogadták el áprilisban.
Politikatudományi előképzettség nélkül is bárki rájöhet: ennek a stratégiai biztonságot nyújtó kormányzati magatartásnak a leképeződése a kormánypártok és a miniszterelnök népszerűségének növekedése. A magukat baloldalinak valló polgárok is egyre nagyobb számban jönnek rá: ha repülőgép vezetéséről van szó, veszélyhelyzetben a politikai szimpátia háttérbe szorul, mert érdemes igazi pilótát választani a feladatra a handabandázó szélhámosok helyett.
A magát ellenzéknek hívó, de valójában minden konzervatív, nemzeti, polgári tartalomhoz ellenségesen, támadóan viszonyuló baloldalnak lenne még visszaút a háborúpártiságból, ha hátrálna az agarakkal, és azt mondaná: előbbre való az ország és lakóinak érdeke, legalább a védekezésben legyen egységes a nemzet. Sajnos nem fognak ilyesmit mondani, pedig 1848–49-es hagyományaink is erre predesztinálnának minket, amikor a bajban tudott egyfelé húzni a nemzet.
Borítókép: Baloldali nagygyűlés (Fotó: Havran Zoltán)
