Vicces a Magyar Narancs ájuldozása: a névváltoztatással megújul a szervezet, szakítanak szélsőséges múltjukkal. Megújul, mi? Frászt! Legfeljebb kiújul. Megváltoztatod a nevet, és azzal minden korábbi karlendítés, emlékcipőbe köpés, náculás – huss! – elillan, mintha sosem lett volna? Gyöngyösi bajtársból Gyöngyösi elvtárs lesz (odahaza esetleg kettes számú szülő)? A papucsállatkák nyilván beveszik.

És ki? Hát pont ugyanaz a Gyöngyösi Márton, aki néhány éve még a magyar Országgyűlésben ülő zsidó származású képviselők összeírását szorgalmazta. Kutyából nem lesz szalonna. Ne tévesszen meg senkit a külcsín, hogy Gyöngyösinek épp Goebbels-frizurája van vagy szivárványszínű. Hogy Jobbiknak hívják-e a pártját, vagy Brüsszeli Kobzosoknak. Miközben ő ugyanaz a szélsőséges koma, aki volt. Csupán a sarzsi miatt átkérdezkedett egyik szélről a másikra.

Asztalt csapkodva Gyurcsány börtönbe zárását követelni – aztán néhány képviselői hely reményében, harminc ezüstért bekuckózni a hóna alá. Magyar szuverenitást, keleti nyitást, Európai Uniótól való távolságtartást szorgalmazni – aztán az Európai Egyesült Államok kritikátlan nyaloncává, brüsszeli csinovnyikká lenni. Putyin meghívására a krími népszavazásnál kotnyeleskedni, önrendelkezési jogról kvartyogni – majd hirtelen ráébredni, hogy Putyin egy zsarnok, az önrendelkezési jog pedig csak azoknak jár, akiknek Washington engedélyezi. Ezt sikerült pár év alatt végrehajtania a Jobbik velorexét vezető Jakab–Gyöngyösi duettnek. Ami azért nem kis teljesítmény, lássuk be, e helyről is gratulálunk hozzá.

A legfrissebb közvélemény-kutatásokból – izmos egy százalékra mérik Gyöngyösiéket – már látszik az eredmény. Sejthető: így vagy úgy, hamarosan véget érhet a kínlódásuk. Hogy milyen néven csapódnak a flaszterba, végül is mindegy.

Borítókép: Gyöngyösi Márton (Fotó: Havran Zoltán)