Átvenni a tudományos mindensz…rizmus ama alaptézisét, hogy mindenért Orbán meg a kormány a hibás, erőteljesen átpolitizálja a szegény hátrányos helyzetű gyerekek sorsáért érzett aggodalom hirdetését, jelentősen rontva annak hitelességét. Hiszen segítséget is lehetett volna kérni, meg is lehetett volna egyezni adóhivatallal, oktatásirányítással vagy egyenesen a kormányfővel, de erre való képtelenségét, a hajlandóságának hiányát ugyanabban az interjúban bizonyítja az ellenzéki aktivistává vedlett lelkész. Azt állította ugyanis, hogy Orbán Viktor a kétezres évek elején megüzente neki, ha kiáll vele egy közös fotóra, akkor kiemelt támogatást fog kapni, mire ő visszaüzent, hogy erre nem tart igényt. 

Mielőtt bárki példát merítene a hősies bátorságnak eme megnyilvánulásából, nem árt visszagondolni azokra az időkre, amikor Iványi támogatói és baráti köre abban az SZDSZ-nek nevezett csoportosulásban tobzódott, amelyik lázasan készülődött a visszatérésre a hatalomba a posztkommunistákkal karöltve. 

Hangsúlyozom, ha lett volna. Ám Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke erősen kétségbe vonta a lelkész sztorijának hitelességét, amikor azt állította, Iványi Gábor hazudik. Orbán Viktor ugyanis nem szokott üzengetni senkinek, így Iványinak sem. A sajtófőnök még hozzátette, hogy a hazugság nem szép dolog, különösen egy paptól nem. Anélkül, hogy le akarnánk ereszkedni a Tóta W.-félék szellemi pöcegödrének aljára, ahol vallási vezetőket gyalázni mindennapos és kötelező penitencia, egyet kell értenünk a sajtófőnökkel. 

Egy viszont biztos. Ha ebben a történetben valakinek szégyellnie kell magát, az nem Orbán Viktor, sokkal inkább az Orbán-fóbiások, akik most lelkészi támogatást kaptak. Kenjék a hajukra.