Írnánk, hogy ez az egész hídfoglalásosdi a szélsőbaloldaliak részéről olcsó játék előnytelen szellemi kapacitású, lassú felfogású gyerekeknek. Csak hát egyáltalán nem játék, ám főként nem olcsó mulatság a hidak elfoglalása, járhatatlanná tétele. Már csak amiatt sem lehet játék, mert sok ezer ember közlekedését, életét hosszú órákra ellehetetleníteni, az nem holmi csínytevés, vidám kópéság, hanem tömény rosszindulat.
Értjük mi, hogyne értenénk, hogy a kolosszálisan lökött demonstrációban részt vevő fiatalabbak ezt jó heccnek, balhénak hitték, és az iméntieket nem gondolták végig. Ám ezt a hídelzárásos dinka pankrációt nem éretlen kamaszok, sihederek találták ki, hanem mindenáron ártani akaró bosszúszomjas felnőttek, magukat politikusnak tartó személyek. Igaz, maximálisan megfelelnek az elvárt liberális infantilizmus kritériumainak, de ez nagykorú állampolgárok esetében nem enyhítő, hanem súlyosbító körülmény.
Hadházy Ákos szélsőbaloldali képviselőt és a hasonló kaliberű momentumos figurákat nem kell bemutatni. Előbbi régebben a T. Házban osztogatta nagy méretű trágár névjegyét, utóbbiak pedig a politikai túlélésükért folytatnak reménytelen küzdelmet. A többi ellenzéki NGO-szerű pártnak, például a Demokratikusnak nevezett Koalíció vezetőinek ellenben már igazán benőhetett volna a fejük lágya, hogy ne égessék magukat ilyen lakossághergelő akciók támogatásával.
Még a Tisza Párt is csak a Vörös Dani, Daniel Cohn-Bendit örökébe lépő Zöld Danival, Daniel Freunddal egyeztetett suttyomban Brüsszelben, aki az előző pride-sirató tombolásnak az egyik fő szónoka és felkarolója volt, de a főmessiásuk nyíltan nem vallott színt. Nem kívánt Pride Petivé válni, és inkább megmaradt kormánytámadó csendestársként a háttérheccelés mellett.
Ugyanilyen sunyi szerepet játszik a budapestieket fenyítő eseményekben Karácsony Gergely is, akinek pedig főpolgármesterként az lenne a dolga, hogy a főváros rendjén, biztonságán őrködjön a hivatali esküjéhez híven. Ő persze ehelyett a német szélbalos zöld párt szövetségeseként abszurd módon örül minden rendbontásnak, amit kormányellenesnek vél, és a pride megrendezése melletti hangoskodásával csak adja a lovat az arénázó tiltakozók alá. KaróGeri is áldozik tehát az agresszív globalista infantilizmus oltárán, és titkon abban bízik, hogy a konyhájára sokat hoz a debil demonstráció.
Sajnálattal kell közölnünk azonban, hogy téved, akárcsak a többi, falból pártként bejegyzett politikai aktivista brancs, amelyek ettől a hídfoglalásos őrült projekttől bármilyen hasznot, nyereséget remélnek. Azazhogy mégis van eredmény. Nézzük ugyanis a serleg bőven tele nagyobbik felét: kiderült, milyen sok normális, nem átverhető, felelősen gondolkodó ember közlekedik, él a fővárosban, akik nem dőltek be, nem mentek ki hülyülni a hidakra, és nem akartak kiszúrni városlakótársaikkal, a nagy többséggel.
Mert jól véssük észbe: ez a pár száz fő, aki a pride-nak nevezett provokatív melegreklámparti betiltása ürügyén csinálta a dedós fesztivált, tényleg csak elenyésző kisebbsége a népességnek.
Ha ragaszkodnak saját komikus narratívájukhoz, hogy ez a kisszámú üvöltő dervis, politikai pankrátor a csendes többség, akkor még az eddigieknél is kellemetlenebb meglepetések érhetik a szorgalmasan szélsőségesedő hazai baloldalt. Lehet, hogy nincs az ínyükre, de statisztikai tény: meglehetősen kevés mazochista hajlandóságú polgár él hazánkban, értelemszerűen a fővárosban is.
Azt javasoljuk jóindulatúan, hogy azoktól, akik kibicként nagy ívű választóédesgető programelemként adták el nekik a hídelzárásos hadművelet ötletét, saját érdekükben ne fogadjanak el többé utasítást, de tanácsot se.
