204Kínában ma mindenki jóllakik224

A Napi Magyarország munkatársai két hetet tölthettek el Kínában, hogy bepillantást nyerjenek a kínai gazdaság működésébe. Az ország öt kiemelt gazdasági övezetéből a shenzhenibe, a kantoniba és a sanghaiba jutottak el, ahol állami vállalatokat, hi-tech termékeket gyártó külföldi, vegyes és magántulajdonú cégeket is meglátogattak. Beszéltek ottani közgazdászokkal, politikusokkal, jártak a kínaiak által is rosszemlékűnek minősített, ám mára átalakult pekingi tervhivatalban. Az út tapasztalatairól az e hét végi Nézet mellékletünkben számolnak be, most pedig a pekingi magyar nagykövettel, Bayer Mihállyal készült interjút adjuk közre. A Kína keleti partvidékén elhelyezkedő kiemelt gazdasági övezetek látványos növekedését tapasztalva önnek mi a véleménye: szerves fejlődésnek nevezhető folyamatról van-e szó, vagy arról, hogy az állam hihetetlen mennyiségű pénzt pumpál bele a gazdaságba? – Kína az elmúlt két évtizedben rendkívül gyors ütemű, világot is meglepő gazdasági fejlődést produkált. A Teng Hsziao Ping által meghirdetett gazdaságpolitika jelentős változást hozott a kínai kormányzásban. Az ország bizonyos területeit megnyitották a külföldi tőke előtt, s – főként az elmúlt tíz évben – a mai napig körülbelül 370 milliárd dollár értékű működő tőke jutott be az országba, főként Hongkongból, Amerikából, Japánból. A fejlesztési folyamat először a tengerparti területekre korlátozódott, ám fokozatosan tolódik beljebb, az ország nyugati, kevésbé fejlett területeire is. A gazdaságpolitika emellett folyamatosan átalakítja a gazdaság szerkezetét is, amelynek következtében a beáramló működő tőke igen gyorsan versenyképes iparágakat segített létrehozni. Kínában az elektronikai és a gépipar fantasztikus fejlődést produkált az elmúlt időszakban. Termékeiket a hazai szükségletek kielégítése mellett leginkább exportálják. A kínai fejlődés másik nagyon fontos eleme, hogy fokozatosan nő a nem állami szektorhoz tartozó vállalatok részaránya az ország gazdasági teljesítményében. A kínai magánvállalatoknak, a részlegesen vagy akár teljes mértékben külföldiek tulajdonában lévő cégeknek és az úgynevezett szövetkezeti szektornak ma már a GDP-hez való együttes hozzájárulása jelentős mértékben meghaladja az ötven százalékot, ami több, mint az állami vállalatoké. Az állam emellett igyekszik fokozatosan rendezni a nagyon sok veszteséget felhalmozó állami vállalatok helyzetét, amelynek következtében egyes vállalatok megszűnnek, másokat különböző módszerekkel feljavítanak, harmadik részét a vállalatoknak eladják, valamilyen módon jövedelmezővé teszik. A technikákon jelenleg is dolgoznak a közgazdászok, igyekeznek felhasználni azokat a külföldi módszereket, amelyek a kínai viszonyok között is alkalmazhatók. Fejlődésüknek szintén rendkívül fontos része a bankszektor átalakítása, hiszen már itt is előfordul egy-egy részben vagy teljesen magántulajdonban lévő bank. Ugyan nem ezek határozzák meg a kínai gazdaságot, de már próbálkoznak azzal, hogy a nemzetközi életben bevett banktechnikai formákat, módszereket alkalmazzák. Az elmúlt években igencsak megnőtt a shenzheni és a sanghai tőzsde forgalma, amelyek egészen jól teljesítenek, s ami szintén vívmány. A pénzügyi szektor rendbetételét is elkezdték, ami persze korántsem jelenti azt, hogy minden problémát megoldanak és megoldottak, de azt gondolom, ezek olyan folyamatok, amelyek a kínai gazdaságot egyre inkább a nyugati világ gazdaságaival teszik azonossá. Életszínvonal – Kínában nemsokára 1,3 milliárd ember él. Láthatóak-e a gazdaság eredményei az életszínvonal javulásán? – A kínai reform most elsősorban gazdasági területre koncentrálódik. Az utcán azt látja az ember, hogy a fiatalok nyugati típusú életet élnek. Mao-egyenruhát csak egy-egy öregember hord személyes meggyőződésből vagy szokásai miatt. A gazdasági változás tehát jelentős életszínvonalbeli változással is jár. Elmondható, hogy Kínában ma mindenki jóllakik, ami az előző számok tükrében nem kis teljesítmény. Az emberek életszínvonalában – akár az éves átlagjövedelmet vesszük figyelembe, akár a lakhatási feltételeket, akár az oktatási, egészségügyi viszonyokat – az elmúlt évtizedben érzékelhető fejlődést és javulást érzékel a lakosság is. Mindez az egész országot érintő változás, és jelentős mértékben extenzív folyamatokról van szó. A pénzügyi, gazdaságátalakítási kérdések komoly tanulmányozása, felmerülése jelzi, hogy e folyamatok lassan, lépésről lépésre és nem minden területen egyforma ütemben, és időzítését tekintve is különböző időpontokban lassan átmennek egy intenzív fejlődési folyamatba. Természetes, hogy ez nem egycsapásra valósul meg, hiszen Kína hatalmas ország, és a társadalom fejlettségét tekintve a különböző területek között is jelentős különbségek vannak. Folyamatosság – A gazdaság és a társadalom változásaiban ön szerint mennyire meghatározó az a tény, hogy Kínában a világon mindenütt voluntarista jellemzőkkel bíró kommunista párt az uralkodó hatalom? – Kína története nem osztható tíz-, húsz- vagy harmincéves ciklusokra. A kínai társadalom fejlődésében jelentős mértékű folyamatosság lelhető fel, ami nagyon sok európai országban nem jellemző. Kína ötezer éves országnak tartja magát, és nem igazán darabolják a történelmüket. Tény, hogy 1949-től Kína fejlődése más ütemű, mint amilyen az korábban volt, s hogy 1978–79-től az egyértelműen ideológiai alapon álló uralkodó párt egy más típusú gazdaságpolitikát vezetett be. A kínaiak emellett nagyon odafigyelnek arra, mi történik körülöttük a világban, és igyekeznek nagyon óvatosan megismerni a különböző országok tapasztalatait. Általában is jellemző, hogy nagyon nyitott, és azokat a dolgokat, amelyeket befogad, azután saját képére formálja egész történelme során. Most is valami hasonlóról van szó. Időben felismerték, hogy a kínai fejlődés követelményei akkor valósíthatók meg, ha hatékony gazdaságpolitikát vezetnek be, aminek az egyik alapköve az ország életszínvonalának jobbítása. Ehhez meglehetős pragmatizmussal keresik azokat az elemeket, amelyek a kínai viszonyok között alkalmazhatóak. Megítélésem szerint Kína rengeteget tanult abból, ahogyan az egykori szovjet gazdaság szinte elemeire hullott. Természetesen minden országban léteznek helyzetek, amikor egy reform először felgyorsul, majd visszafogottabbá válik. Kína sem csupán önmaga létezik a világban, gondoljunk csak a rá is ható ázsiai pénzügyi válságra. Lényeges mindenesetre, hogy ez a reform folyamatosan akkor is halad előre, ha azonnal nem hoz látványos eredményeket. – Magyarországon az elmúlt tíz évben jelentős politikai változások zajlottak le, hogyan jellemezhetők most a kínai–magyar kapcsolatok? – Magyarország és Kína kapcsolatait 1949-től kezdve egyfajta korrektség jellemezte. Az elsők között ismerte el a Kínai Népköztársaságot és diplomáciai kapcsolatot létesített – ahogy ők mondják – az új Kínával. Persze tudják, hogy 1949-ben ezt a lépést Magyarország az akkori történelmi körülmények között tette meg, de nem változtat azon a tényen, hogy Magyarország akkor nehéz időszakban nyújtott nagyon fontos segítséget. Később kapcsolatainkban jobb és rosszabb időszakok váltották egymást. 1990-et követően új szakasz kezdődött. E pillanatban ott tartunk, hogy lassan lezárul az az átmeneti időszak, amikor rögzítjük kapcsolataink kereteit, az együttműködés új alapelveit. A kapcsolatrendszerünkben bekövetkezett változásokat két síkon emelném ki. Kína nem rejtette véka alá, hogy NATO-csatlakozásunknak nem örül, de az alapelvek keretében tudomásul vette. EU-csatlako-zásunkat viszont kifejezetten várja, mivel arra számít, hogy Magyarországgal az EU erősebb lesz, ő pedig egy erős EU-t szeretne. Mindez kifejezetten pozitív és ösztönző eleme lehet a politikai és különösen a gazdasági együttműködésünknek, ami nem elsősorban a politikai kapcsolatoknak, hanem a két ország gazdasági átalakulásának a függvénye. Kínában jelentős tőke van, amellyel meg tudnak jelenni a világgazdaságban és önállóan tudnak lépni, Magyarországon a koncentráció jóval kisebb. Én nemcsak lehetségesnek, hanem kívánatosnak is tartom, hogy kínai cég alapítson vállalatot Magyarországon, illetve magyar cég Kínában. A gazdasági kapcsolatoknak ma a gazdasági forgalom mértéke csak egy kis szegmense. Ha a kereskedelmi forgalmat vesszük, akkor nem állunk túl jól, hiszen tavaly 345 millió dolláros kínai exporttal szemben Magyarország csak 19 millió dollár értékű árut tudott eladni a kínai piacon. Az idén folytatódik a kereskedelmi forgalom bővülése, ami nagyon kedvező tendencia, és lényegében 1995 óta ez a tendencia folyamatos. Exportunk is nőtt, mert az első nyolc hónap adatai alapján durván 29 millió dollár értékű magyar áru jutott el Kínába, s már 350 millió körül van a kínai export, ami a tavalyi szintet elérte. A kínai importunknak kétharmada elektronikai és gépipari berendezések, alkatrészek, részegységek. Vagyis azok a Magyar-országon megtelepedett, jelentős részben multinacionális vállalatok, amelyek innen látják el európai piacaikat elektronikai, gépipari eszközökkel, Kínában olyan beszerzési lehetőséget találnak, amelyet eredményesen tudnak felhasználni ahhoz, hogy a magyar export más relációban növekedjen. Befektetők – Nehezen lehet elképzelni, hogy az óriási tőkével rendelkező multik mellett magyar befektető is képes megjelenni a kínai piacon. – Sajnos Kínában a piacot elég jelentősen leosztották, minél később érkezik ide valaki, annál nehezebb megvetni a lábát. De kínai oldalról is mutatkozik érdeklődés Magyarország iránt. Eddig 100-120 millió dollárt tudunk kimutatni mint Magyarországról befektetett tőkét, ami elsősorban a kereskedelemben, a szállodaiparban, a vendéglátásban, tehát a szolgáltató ágazatbanjelentkezett. Ám a napokban hallottam olyan kínai cégről, amely Miskolcon szerszámipari területen dolgozik, és többek között a General Electric beszállítója. Vagyis ez is változik, s előbb-utóbb fel fogják ismerni, hogy Magyarországra érdemes olyan technológiát vinni vegyes vállalati formában, amellyel a kínai ipar termelésének egy részét áthelyezik Magyarországra, hogy akár a magyar piacot lássák el világszínvonalú minőséggel olcsóbb áron. Ez jó a magyar vásárlónak, hiszen keresletet támaszt egy olyan árucikk, amely minőségileg megfelelő, de árát tekintve olcsó, és segítheti a magyar exportot Magyarországról akár az európai piacokra, akár a térségben máshová. Ez az a folyamat, ami a magyar gazdaságnak a világgazdaságba való beágyazottságát tovább segíti, s egy olyan ország, mint Kína, – amely minden mértékadó számítás szerint két-három évtizeden belül akár a világ legnagyobb gazdasága lehet abszolút számokban – nem mindegy, hogy mennyire szerves kapcsolatot ápol velünk. – Magyarországon most már jelentős kínai kolónia él. Az ott élők számát igazából csak becsülni lehet, pontos adatokat senki nem tud mondani, sem a budapesti kínai nagykövetség, sem a magyar hatóságok. Milyen diplomáciai feladatot állít ez a pekingi nagykövetség elé? – A kínai kolónia nem a nagykövetségünk ügye. A Magyarországon élő kínai állampolgárok tartózkodási engedélyeit Budapesten intézik, ennek ellenére nagyon sok a teendőnk a vízumokkal. A forgalom pedig állandóan bővül, amit a Malév járatának a gyors felfutása is jelez. Ennek ellenére mi sem tudjuk megmondani, hogy Magyarországon hány kínai él, hiszen miután kiadtuk az a vízumot, nem tartjuk számon, hogy ki utazik el. Ha pedig valaki beutazott érvényes vízummal Magyarországra, nincs semmilyen eszközünk, és nem is áll szándékunkban megtudakolni, hogy meddig volt ott, ottmaradt-e, meghosszabbította-e a beutazási engedélyén szereplő tartózkodási időszakot, letelepedett-e.Bayer Mihály, született Mezőberényben 1954 december 3-án. Nős, két gyereke van. A Moszkvai Külügyi Intézetben végzett 1980-ban. 1980–81-ben a Közel-Kelet főosztály munkatársa. Kulturális és sajtóattasé a tripoli (Líbia) magyar nagykövetségen 1981 és 86 között. 1986 és 90 között ismét a Közel-Kelet főosztályon dolgozik, majd 1990-ben politikai tanácsadó a kairói (Egyiptom) magyar nagykövetségen. 1990-től 94-ig hazánk nagykövete Jemenben. 1995-ben az Afrika és Közel-Kelet főosztály helyettes vezetője, majd 1999-ig annak vezetője. 1999 augusztusától Magyarország pekingi nagykövete. Arabul, angolul, oroszul beszél.