Következő mérkőzések
Németország
21:002024. június 14.
Skócia
Magyarország
15:002024. június 15.
Svájc

Lehet-e elfogult az ügyészség?

Rozgics Mária
1999. 11. 17. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kibújhat-e az igazságszolgáltatás hatálya alól valaki azért, mert egykoron a hírhedt sortűzperek ügyészeként „szol-gálta a hazát”? Grátz Endre neve hallatán sokaknak jut eszébe a Földes-per; 1957. november 23-án hét halálos ítélet kiszabásában volt oroszlánrésze. A szégyenletes mosonmagyaróvári sortűz után a forradalom és szabadságharc leverését követően Győr megyében is sokakat küldtek bitófára a népköztársaság nevében. Az országszerte zajló megfélemlítések és megtorlások idejében Grátz neve azért vált hírhedtté, mert a legtöbb halálos ítélet kiszabását kérte. A „kötelességét teljesítő” egykori ügyész azonban úgy tűnik, ma is a nyomozó hatóságok kegyeltje.Hét éve szeretné visszaszerezni elorozott vagyonát Serfőző Béla az egykori ügyész Grátz Endrétől, ez idáig azonban nem járt sikerrel. Holott a bírói döntések alapján joga volna cége irányítására, az anyagi javak feletti rendelkezésre. A kft.-ből – ahová Grátz egy ügyes trükkel még 1992-ben tette be a lábát – szabályosan kiűzték. Azóta hiába bizonyította igazát, hiába fedte föl a törvénysértéseket, a rendőrség, az ügyészség sorozatosan mellőzte, illetve megtagadta a nyomozást, a Cégbíróság pedig törvénysértő végzésekkel segítette a kiebrudalását. A bonyolult jogi procedúrák sorolásának mellőzésével megpróbáljuk vázolni a történetet. A rendszerváltozást követő évben a Gelka átszervezésekor sértettünk az egyik munkatársával és egy anyagellátó céggel Mers Kft. néven közös vállalkozásba kezdett. Elképzelésük rövid időn belül életképesnek bizonyult, ezért a Keravill vállalattal is üzleti tárgyalásba kezdtek. Amikor úgy tűnt, sikeres szerződéskötéssel pecsételik meg együttműködésüket, akkor a Keravill nyugdíjba készülő főmunkatársa – Grátz – felkereste a Mers Kft. ügyvezető igazgatóját, és furcsa ajánlatot tett. Kijelentette: vállalata csak akkor hagyja jóvá az előzetes megállapodást, ha csendestársként őt is beveszik az üzletbe. Ráadásul azzal a feltétellel, hogy az anyagellátó cég váljon ki a társaságból, valamint a 800 ezer forintnyi vételárat a későbbi bevételek terhére vállalja. Hogy neve ne szerepeljen, maga helyett ismerősét, K. Lászlónét jegyeztette be a cégnyilvántartásba. Amikor a parlamentben a kötelező vagyonbevallás szóba került, Grátz azonnal előlépett, s 1992 őszén a cég tulajdonrészének 72 százalékát átvette. Ezzel egy időben megkezdte a tulajdonostársak kiüldözését. Előbb egy húzással az egyik társtól, L. Lászlótól szabadult meg, és tízszázaléknyi üzletrészét a társaság közös tulajdonába vonta. A cégvagyon ekkor megközelítőleg nyolcmillió forint volt. Ahhoz azonban, hogy egyedül rendelkező tulajdonos maradhasson, Serfőző Bélát is félre kellett állítania. Őt 1992. november 4-én, egyszemélyes „taggyűlésen” fölmentette az ügyvezetésből, majd rövidesen – ugyanígy – cégtagságától is megfosztotta. Ezután már egyedüli tagként és ügyvezetőként Grátz – felesége kivételével – az alkalmazottak munkaszerződését azonnal megszüntette, a Mers Kft.-t saját lakáscímére, a Feldebrő utca 9. számra költöztette. Ide a károsult többé be sem tehette a lábát. Sikerült tehát az utolsó üzlettársat is eltávolítani, aki a jogellenes kizárás miatt természetesen a bírósághoz fordult. A per alatt a cég tízszázalékos üzletrésze Grátzné tulajdonába került, miután az egyszemélyes cégtulajdonos és férj ezt megszavazta. Mindez tehát 1992-ben kezdődött. Azóta hiába telt el hét év, a kárvallott üzlettárs a mai napig futhat a pénze után – reménytelenül. A kizárás törvénytelenségét a bíróság először 1993-ban állapította meg, és így azt ítéletével hatályon kívül helyezte. A jogerőt megelőzve azonban újabb kizáró határozatot kreált a Grátz házaspár; ennek következtében, valamint sorozatos fellebbezéseik miatt a vagyonjogi per a mai napig nem zárult le. Az eltelt hét év alatt a bíróság már többször is megállapította a törvénysértést, a károsult mégsem tudta elérni, hogy cégtagsága jogerős bírói ítélettel tisztázódjon. Még 1993-ban végzéssel felfüggesztették ugyan a kizáró határozat hatályát a per jogerős lezárásáig, ennek azonban Grátz Endre ellenszegülése miatt nem lehetett érvényt szerezni. 1996-ban a Fővárosi Bíróság új eljárásra kötelezte az első fokon eljáró Pesti Központi Kerületi Bíróságot, ahol előfordult, hogy több mint egy évig még tárgyalást sem tűztek ki. A sértett kárára – talán akaratlanul – időközben a Cégbíróság is könnyítette Grátz dolgát olyan törvénysértő végzésekkel, melyekkel a cégügyet sikerült úgy összekuszálni, hogy a bejegyzett és a közhiteles nyilvántartást szolgálni hivatott adatok még köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Például úgy törölték a károsult nevét a cégjegyzékből, hogy arról jogerős bírói végzés a mai napig nincs. A jogerős kifogások orvoslásáért különböző illetékek megfizetésére kötelezték a panaszost, de a törvénysértéseket és tévedéseket mégsem korrigálták. A Cégbíróság elnökéhez intézett panasz több mint hat hónapja megválaszolatlan. A károsult eltávolítását követően a kft. egyetlen ügyvezetőjévé előlépett Grátz nyomban megkezdte a cég vagyonának kimenekítését. 1993-ban az APEH-től azt kérte, tekintsenek el az esedékes nyereségadó-előleg befizetési kötelezettsége alól, mert cége várhatóan veszteséges lesz. Neki mint rokkantnyugdíjasnak – tudomásunk szerint nem az – egyebe sincs, mint a nyugdíj előtt álló felesége, valamint a tönkremenőben lévő cége és ilyen körülmények között képtelenség az adóhatóság elvárása. Ezt követően a „cég” egymillió forintért megvásárolta Grátz kocsiját. Megkezdődött a családi szoláriumvállal-kozás kialakítása, a nagynéni Bartók Béla úti lakásának teljes felújítása, a gátlástalan költekezés, azaz a „küzdelem” a veszteségért, a Mers Kft. teljes tönkretételéért. A célhoz természetesen eszközök is kellettek, hogy mindez jogszerűnek tűnjék. Alapos a gyanú, hogy Grátz a klasszikus módszerek szinte mindegyikét alkalmazta: színlelt ügyleteket, mérleg- és irathamisítást, számviteli rendsértést, félrevezetést... Ehhez illeszkedik, hogy a cég 1995 óta végelszámolás alatt áll. A végelszámoló: Grátz Endre! Az APEH először 1994-ben végzett ellenőrzést a cégnél. A működéssel és az adózással kapcsolatban súlyos hiányosságokat tárt föl, és 430 ezer forint megfizetésére köteleze a kft.-t. A szigorúbb elmarasztalást akkor Grátz megúszta azzal, hogy „önellen-őrzéssel” – a revíziót közvetlenül megelőzően – korrigálta az 1992-es mérleget a céltartalékként elrejtett 2,5 millió forinttal. Pedig a társaságnak ekkor valójában erre a befizetési kötelezettségre sem volt már pénzfedezete. A problémát úgy oldották meg, hogy Grátz a korábban tőle egymillió forintért átvett autót 430 ezerért visszavásárolta. A második APEH-vizsgálat – 1998-ban – két szakaszban zajlott, és meglehetősen furcsán végződött. Először szinte semmit, másodjára súlyos törvénytelenségeket állapítottak meg ugyanazok a főrevizorok, majd határozatban egymillió forint megfizetésére kötelezték a céget, ám annak végrehajtását már nem rendelték el. A kirekesztett tag és egykori ügyvezető a tudomására jutott törvénytelenségek miatt eddig három esetben tett büntetőfeljelentést Grátz ellen. Először 1994-ben, amikor is a nyomozó rendőrhatóságok vádemelési javaslatát az ügyészség megváltoztatta, és meglehetősen erőltetetten kimagyarázta az ügyet. A sértett szinte minden ügyészi fórumon vitatta a döntések törvényességét, tárgyszerűségét – eredménytelenül. Sőt a Fővárosi Főügyészségtől tíz hónapig még választ sem kapott. Végső elkeseredésében a legfőbb ügyészhez fordult, ám panasza akkor valamely okból nem jutott, vagy nem juthatott el a címzetthez. A kárvallott eredeti ügyvezető igazgatónak időközben további törvénytelenségek jutottak a tudomására, melyek egyértelműen csalás, sikkasztás és csődbűntett alapos gyanúját igazolták, cáfolva az ügyészség korábbi határozatát. Ezért ismételten a hatósághoz fordult. Ezúttal azonban megtagadták a nyomozást, pontosabban egy alkalommal megkérdezték Grátzot, hogy igazak-e az ellene felhozott vádak. Szinte természetes, hogy Grátz azt mondta: nem igazak. A nyomozó hatóság pedig kizárólag erre a tanúvallomásra alapozva zárta le az ügyet. A sértett ismét az ügyészségnél volt kénytelen panaszt tenni, ám érdemben ezúttal sem foglalkoztak beadványával, azt megalapozatlannak találták. Lefolytatott nyomozásra hivatkoztak, holott ez nem történt meg, sőt még azt is kimondták, hogy végelszámolás következtében a cég megszűnt. Elég lett volna csupán az aktákba betekinteni, hiszen azokból is kitűnt, hogy a végelszámolás a mai napig nincs befejezve. Nem foglalkoztak a csőd-bűntett elkövetésével sem, hol-ott Grátznak a törzstőke elköltése miatt már régen csődöt kellett volna jelentenie. Megállapították, hogy végelszámolás alatt nem lehet csődbűntettért felelősségre vonni a cégvezetőt, holott ez szintén nem igaz. A végelszámolást ugyanis – annak ellenére, hogy négy éve megkezdték – nem fejezték be, erre való hivatkozással pedig a felelősségre vonás alól kibújni nem lehet. Miután az 1998-ban lefolytatott APEH-vizsgálat is számos, eddig nem ismert részletet és tényt tárt föl Grátz üzelmeiből, az így előkerült új dokumentumok alapján a sértett az APEH Bűnügyi Igazgatóságánál tett újabb feljelentést, csődbűntett elkövetésének alapos gyanúja miatt. Ezúttal a nyomozás megszüntetésének indoka az volt, hogy a korábban kezdeményezett büntetőeljárásokat már jogerősen lezárták, újabb adatokat nem közöl a bejelentő, így új eljárás nem indítható. A panaszra hozott elutasító ügyészségi határozat mindezt megerősíti azzal a meglepő kiegészítéssel, hogy a hatóságnak nem feladata a korábban eljárt nyomozó szerv eljárásának felülvizsgálata. A határozat ellen további panasznak pedig nincs helye. Mindezek után a károsult a napokban mégis újabb panaszt nyújt be a legfőbb ügyésznek, kérve az ügyészségen belül nyomon követhető elfogultság kivizsgálását is. Az ügyész függetlensége szerinte nem azt jelenti, hogy a törvények és a tények semmibevételével dönthetnek. A gazdasági társaságba fektetett üzletrésze sorsát hét éve nem kérheti számon, miközben bűncselekményt nem állapítanak meg... Ma úgy tűnik, hogy beigazolódott Grátz korábbi fenyegetése: „Ha nem fogod be a pofádat, akkor elintéztetlek!” Bizonyára nem minden alap nélkül figyelmeztették a sértettet arra is, hogy az egykori ügyésszel szemben ne reménykedjen pártatlan ítéletben. Természetesen megpróbáltuk Grátz Endrét is elérni, ám a Mers Kft.-nek titkos a telefonszáma, a Feldebrő út 9-es számú házba pedig nem tudtunk bejutni.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.