Nyírségi gondok 226 más-más nézőpontból

1999. 11. 09. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Magyarország mezőgazdaságát jelentős károk érték az utóbbi években, az elemi csapások – ár- és belvíz, jégverés, viharkárok – az idén sem kímélték a gazdálkodókat. Ezenkívül számos kérdés foglalkoztatja mezőgazdasági termelőinket. A Nyírségben többen felvetették a birtokarányok megváltoztatásának lehetőségét. A termőföld elaprózottságán szerintük erőszakkal változtatni nem lehet, de a nyugati mintára alakult gazdaszövetkezetekben szervezetten folyhatna a termelés, és ilyenformán megosztanák egymás között a feladatokat a mezőgazdaság szereplői. Teljes körű szakértelemmel, tömbös gazdálkodással és okszerű vetésváltással lehetőség nyílna a hatékonyabb gazdálkodásra – mondják a helyi szakemberek. A mezőgazdaság helyzetét és helyi gondjait másként látja és értékelte lapunknak a polgármester, a magántermelő, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium képviselője és a szövetkezeti elnök.– 1101 hektárnyi szövetkezeti bérelt földterületből 400 hektáron a belvíz miatt nem tudtunk veteményezni – válaszolta kérdésünkre Csurka János, a vasmegyeri Rádi Mezőgazdasági, Ipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Szövetkezet elnöke. – Jelenleg azon dolgozunk, hogyan tudnánk megszabadulni a belvíz borította területektől. Mivel ezek a földterületek nincsenek kimérve, egy táblán belül akár ötven tulajdonos is lehet, ezért nem tudjuk pontosan meghatározni a rendszeresen víz alatt álló földek gazdáit. A helyzetet nehezíti, hogy öt évre kötöttük a bérleti szerződéseket. Lehetőségeket keresünk a szövetkezet bevételi forrásainak növelésére, azonban egyre kilátástalanabb a helyzet, a mezőgazdaságból nem lehet biztonságosan megélni. A termék árai nem követik a költségnövekedést, egyre magasabbak az üzemanyag-, az alkatrész- és az energiaárak. A felvásárlási árak pedig a tavalyi szinten maradtak. – Kértek támogatást a belvízkárok enyhítésére? – Természetesen, a földművelésügyi tárcától igényeltünk. A falugazdászok mérték fel és igazolták a károk mértékét. Az első körben, a június 30-ig beadott kérvényünk alapján 2,5 millió forint kárenyhítést kaptunk. A belvíz miatti veszteségünk ennek a többszöröse, még a beszántott területek költségeit sem fedezi. Az októberben felmért károkra még nem kaptunk semmit. – Milyennek látja a mezőgazdaság helyzetét? – Egyre rosszabbnak érzem. Míg régen mindenki kivette a szövetkezetből a földjét, napjainkban a kistermelők nagy része igyekszik megszabadulni tőle. A két-három hektáron termelők egyáltalán nem, a néhány száz hektáron gazdálkodók is csak nagyon nehezen tudnak megélni, inkább bérbe adják a szövetkezetnek. Az idei évben sérelmeztük, hogy a pályázatok, illetve a támogatások kiírásakor az agrárkormányzat nem szektorsemleges, mivel csak az új típusú szövetkezeteket támogatja. Az elemi kárenyhítésen kívül minden más támogatástól elestünk az idén. A 300 hektár felett gazdálkodókat teljes egészében kizárták a földhasznosítási támogatásból. Az alacsony felvásárlási árak miatt nem tudjuk a gépparkunkat továbbfejleszteni. – Elégedettek a búza felvásárlási árával? – A búzára az idén nem panaszkodhattunk, a jó minőségért 2000 forint plusz áfát kaptunk mázsánként. 2500 forintos árat tartottam volna reálisnak, hogy komolyabb jövedelmet könyveljen el a szövetkezet. A kukoricafelvásárlás ára azonban még a költségeket sem fedezi. – A tejértékesítéssel voltak gondjaik? – A 180-as létszámú fejősállományunkat bővíteni szeretnénk, hiszen 98-99 százalékban extra minőségű tejet értékesítünk. Problémánk az alacsony húsfelvásárlási árakkal van, ezért hízóbika-állományunkat folyamatosan csökkentjük. Szövetkezetünk szolgáltatásokat is nyújt, de az igény az utóbbi két évben a felére csökkent. – A megpróbáltatások ellenére is közepesen eredményes évet zártunk – nyilatkozta lapunknak Lenti István, az FVM Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei földhivatalának vezetője. – Felméréseink alapján az adatok azt bizonyítják, hogy napraforgóból a termés gyenge közepesnek mondható, kukoricából lényegesen többet vetettünk, mint tavaly, betakarítása megnyugtató ütemben halad. Burgonyából pedig – bár a tavalyihoz képest a termőterület lecsökkent – közepes termésátlagot könyvelhettünk el. A jelenlegi termelőmunkák a jövő év bizodalmát jelentik, gazdáink hisznek a mezőgazdaságban, a kezdeményezésben és a sikeres termelésben. A bevetett földek arányos támogatásának igénybevétele és a pályázatokra jelentkezők száma optimizmusra ad okot. – A nyugati típusú szövetkezeteket követendő példának tartja? – A mi feladatunk egy európai uniós csatlakozás esetén a versenyszerű agrártermelés megvalósítása, akár tetszik Nyugat-Európának, akár nem. A gazdáknak lehetőséget kell teremteni arra, hogy földjeikből megéljenek. Komolyabb birtokösszevonásokra lenne szükség, illetve szövetkezésekre, úgy, hogy a tulajdon megmaradjon, de a termelők szövetkezzenek egy-egy termékpálya mellett. A holland minta kiváló példa erre. Ami a volument illeti, egy szakmára felkészült emberről a tudása minősége dönti el, hogy milyen termelő a gyakorlatban. Kis területen a jól képzett gazda komoly és versenyképes mennyiségű és minőségű terméket tud előállítani! Ezt szolgálják megyénkben az agrárközépiskolák, a felsőoktatási intézmények, a folyamatos továbbképzések és a szaktanácsadás. Termékeinkkel el kell jutnunk Európába, és versenyképesnek kell maradnunk. A mai magyar termelőket kell felkészítenünk, azonban többségük mégsem bír azokkal az agrárismeretekkel, amit követel a szakma. Ez az államnak is érdeke. Aki földterülethez jutott, lehetőséget kell adni arra, hogy irányítsa úgy a gazdaságát, hogy versenyképes termelő legyen. Ehhez mutatunk utat. Az oktatásra és a támogatásra a magyar agrárkormányzat támogatást biztosít. Kollégáimmal rendszeresen járjuk a falvakat és agráresteket tartunk, ahol a termelőkkel közösen megtárgyalunk egy-egy aktuális témakört. – Az agrárkormányzat kiemelten kezeli Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét? – Igen, mint a legelmaradottabb megyék egyikét, ráadásul kiemelt figyelemmel fordultak felénk. A megyébe tervezett támogatásokon kívül lehetőséget kaptunk egyéb juttatásokra is. Itt említhetem a túlsúlyos sertések témakörét. 12 500 ilyen sertést sikerült így külföldre juttatnunk, ami nagy segítséget jelentett a sertéstartóknak. Felhívtuk a gazdák figyelmét, hogy ezentúl csak minőségi sertést neveljenek, mert ehhez hasonló segítséget a kormányzat nem bír el. – A családi vagy a szövetkezeti vállalkozásokat támogatták inkább? – Mindenki pályázhatott, aki agrártermeléssel foglalkozik. – Ellenőrizték a kérvények megalapozottságát? – A falugazdász-hálózaton keresztül folyamatos ellenőrzés mellett végeztük a munkát. A támogatások mindenkor jogszabályhoz kötöttek. – Elégedettek az idei almaterméssel? – Kevés alma termett, hektáronként körülbelül száz mázsa. Az idén a léalmának is megbecsült értéke volt, 16 forintról indult az ára, és megállt 42 forinton. A minőségi asztali alma ára 40 és 60 forint között volt, míg az új almafajták árai elérték a 80-100 forintot is. Akinek sikerült betárolnia minőségi asztali almából, nagy valószínűséggel magas haszonnal fogja zárni a termelőévet.– Katasztrofális évet zárt megyénkben a mezőgazdaság – válaszolta kérdésünkre Gulácsi Mihály, a csengeri mezőgazdasági szövetkezet vezetője, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Mezőgazdasági Termelők Érdekvédelmi Szövetségének elnöke. – A növénytermesztési és állattenyésztési termékeknél sem voltak meg azok a jövedelmezőségi feltételek, amelyek biztosították volna a klasszikus újratermelés feltételeit. Pozitívan értékeljük, hogy az agrárminisztérium próbált segítséget nyújtani gazdáinknak a nehéz helyzetben. – A térségben élők napjainkban is meghatározó számban foglalkoznak almatermesztéssel. A csengeri szövetkezet hogyan segíti a térség termelőit? – A szövetkezet hűtőházaiban – kihasználva a tárolási lehetőségeket – munkaalkalmat teremtünk a téli időszakra akár száz ember számára is. Az idei almaterméssel elégedettek voltunk, az utóbbi évekhez hasonlóan most is kerestük a magas kategóriájú ipari almát, hogy termelőink ne kényszerüljenek ipari léalmaként eladni terméküket. Az év folyamán integráció keretében termeltünk puding minőségű almát, amit a téli időszakban meghámozunk, majd a feldolgozóipar befőttet, konzervet és szárítmányt készít belőle. Ennek az ipari feldolgozásnak az előnye, hogy a termelő lényegesen több haszonra tesz szert. – Milyen lehetőségeket lát a mezőgazdaság helyzetének javítására? – Az egyetlen lehetőséget a szeptember végén létrehozott „agrárbékében” látom, amely az érdekképviseletek és az FVM közötti megállapodást tartalmazza. Lényege, hogy rendezni kell a mezőgazdaságban lévő kistermelők, családi vállalkozások és szövetkezetek adósságait is. Az elképzelések szerint mindez egy reorganizációs program keretében konszolidációval valósulna meg. A mezőgazdaság egyes szereplői annyira el vannak adósodva, hogy saját jövedelmükből önállóan képtelenek kilábalni az adósságterhükből. Azok a mezőgazdasági vállalkozók, akik képesek olyan programokat készíteni, amelyekhez vállalják a termelőerejük növelését és megújítását, lehetőséget kaphatnak arra a bankok közreműködésével, hogy hitelük egy része elengedésre kerüljön. Így új alapokra lehetne helyezni a mezőgazdaságot, hiszen az európai közösségi tagságért küzdünk, ezért fontos, hogy minél nagyobb termelési potenciával rendelkezzünk.Napszámos faluként emlegeti az alig több mint ezerfős Besztercét Poór József polgármester. Kicsiny szigetként lehetne jellemezni a barátságos települést, pozitív és negatív értelemben egyaránt. Néhányan próbálnak megélni a mezőgazdaságból, nem túl sok sikerrel. Önellátás szintjén azonban mindenki termel néhány száz négyszögölön zöldségféléket. A megélhetést a pékség és egy 25 főt foglalkoztató szőnyegkészítő üzem segíti. A géppark mindössze egy traktorból áll, holott a közeli, kétszer akkora lélekszámú községben 78 traktor segíti a gazdákat. Az 1800-as években a mélyen fekvő település 80 százalékát víz borította a nedves időszakokban. Az idei belvíz komoly károkat okozott a község termőföldjein, közel ezer hektár mezőgazdasági terület károsodott. A helyiek szeretnék minél hamarabb megoldani az infrastruktúra és a géppark fejlesztését. Tőkeerős, tisztességes vállalkozó régóta nem járt erre, pedig befektetett tőkére nagy szükség lenne.Beregszászi Zoltán kéki agronómus, az Ibrányi Agrárkamara alkalmazottja 18 hektáron folytat magángazdálkodást. Földjeinek több mint a felét belvíz borította, és a sors fintora, hogy kétszer érte jégverés mezőgazdasági tulajdonát. Talpon maradását szaktudásának és némi szerencsének tulajdonítja. – Kérvényezett kárenyhítést az FVM-től? – Természetesen. A belvizes földjeimre húszezer forint kárenyhítést kaptam, a jégverésre kért támogatás folyamatban van. A károm azonban közel másfél millió forint. Minden segítséget szívesen fogadnak az agrártárca részéről, de az igazi az lenne, ha segélyek és támogatások nélkül tudnánk megélni a mezőgazdaságból. Egyre nagyobbak a költségek, ezzel szemben a hozam egyre rosszabb hektárra kiszámolva; a talajmunka, azaz a szántás 15 ezer forint, a vetőmag 12 ezer forint, a felületi munka, például egy egyszeri gyomirtás tízezer forint. Ezzel szemben a kiváló minőségű terméket is nehéz eladni. A burgonyát 22 forintért sikerült eladnom, a káposztát 20 forintért sem sikerült. Néhány évvel ezelőtt egy hektár uborka termesztésével akár 200 ezer forintot is kerestem némi szorgalommal és kis szerencsével. Ma már nem. A minőségre nem túl érzékeny orosz piac bizonytalanná vált, a szigorú szabályokat követelő nyugati piacokra bejutni nagyon nehéz. – Ön szerint új piacokat kellene keresni? – Mindent meg kell próbálni, és lehetőleg minél jobb minőségben előállítani a termékeinket. Úgy gondolom, túl sokan vagyunk a mezőgazdaságban, a birtokok számát kellene csökkenteni, illetve átszervezni. A fő problémát a szervezésben látom, a termelő egyik nap öltönyben tárgyal, másnap pedig szánt. A szerepeket meg kellene osztani a mezőgazdaság szereplői között és specializálódni kellene. Összefogással megszervezni, hogy ki, hogyan és mit termeljen. A birtokos termelő tudja élethivatásszerűen, szaktudással végezni a termelést. A feldolgozóiparban és a kereskedelemben is komoly változtatásokra van szükség.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.