Nyírségi gondok 226 más-más nézőpontból

Magyarország mezőgazdaságát jelentős károk érték az utóbbi években, az elemi csapások – ár- és belvíz, jégverés, viharkárok – az idén sem kímélték a gazdálkodókat. Ezenkívül számos kérdés foglalkoztatja mezőgazdasági termelőinket. A Nyírségben többen felvetették a birtokarányok megváltoztatásának lehetőségét. A termőföld elaprózottságán szerintük erőszakkal változtatni nem lehet, de a nyugati mintára alakult gazdaszövetkezetekben szervezetten folyhatna a termelés, és ilyenformán megosztanák egymás között a feladatokat a mezőgazdaság szereplői. Teljes körű szakértelemmel, tömbös gazdálkodással és okszerű vetésváltással lehetőség nyílna a hatékonyabb gazdálkodásra – mondják a helyi szakemberek. A mezőgazdaság helyzetét és helyi gondjait másként látja és értékelte lapunknak a polgármester, a magántermelő, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium képviselője és a szövetkezeti elnök.– 1101 hektárnyi szövetkezeti bérelt földterületből 400 hektáron a belvíz miatt nem tudtunk veteményezni – válaszolta kérdésünkre Csurka János, a vasmegyeri Rádi Mezőgazdasági, Ipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Szövetkezet elnöke. – Jelenleg azon dolgozunk, hogyan tudnánk megszabadulni a belvíz borította területektől. Mivel ezek a földterületek nincsenek kimérve, egy táblán belül akár ötven tulajdonos is lehet, ezért nem tudjuk pontosan meghatározni a rendszeresen víz alatt álló földek gazdáit. A helyzetet nehezíti, hogy öt évre kötöttük a bérleti szerződéseket. Lehetőségeket keresünk a szövetkezet bevételi forrásainak növelésére, azonban egyre kilátástalanabb a helyzet, a mezőgazdaságból nem lehet biztonságosan megélni. A termék árai nem követik a költségnövekedést, egyre magasabbak az üzemanyag-, az alkatrész- és az energiaárak. A felvásárlási árak pedig a tavalyi szinten maradtak. – Kértek támogatást a belvízkárok enyhítésére? – Természetesen, a földművelésügyi tárcától igényeltünk. A falugazdászok mérték fel és igazolták a károk mértékét. Az első körben, a június 30-ig beadott kérvényünk alapján 2,5 millió forint kárenyhítést kaptunk. A belvíz miatti veszteségünk ennek a többszöröse, még a beszántott területek költségeit sem fedezi. Az októberben felmért károkra még nem kaptunk semmit. – Milyennek látja a mezőgazdaság helyzetét? – Egyre rosszabbnak érzem. Míg régen mindenki kivette a szövetkezetből a földjét, napjainkban a kistermelők nagy része igyekszik megszabadulni tőle. A két-három hektáron termelők egyáltalán nem, a néhány száz hektáron gazdálkodók is csak nagyon nehezen tudnak megélni, inkább bérbe adják a szövetkezetnek. Az idei évben sérelmeztük, hogy a pályázatok, illetve a támogatások kiírásakor az agrárkormányzat nem szektorsemleges, mivel csak az új típusú szövetkezeteket támogatja. Az elemi kárenyhítésen kívül minden más támogatástól elestünk az idén. A 300 hektár felett gazdálkodókat teljes egészében kizárták a földhasznosítási támogatásból. Az alacsony felvásárlási árak miatt nem tudjuk a gépparkunkat továbbfejleszteni. – Elégedettek a búza felvásárlási árával? – A búzára az idén nem panaszkodhattunk, a jó minőségért 2000 forint plusz áfát kaptunk mázsánként. 2500 forintos árat tartottam volna reálisnak, hogy komolyabb jövedelmet könyveljen el a szövetkezet. A kukoricafelvásárlás ára azonban még a költségeket sem fedezi. – A tejértékesítéssel voltak gondjaik? – A 180-as létszámú fejősállományunkat bővíteni szeretnénk, hiszen 98-99 százalékban extra minőségű tejet értékesítünk. Problémánk az alacsony húsfelvásárlási árakkal van, ezért hízóbika-állományunkat folyamatosan csökkentjük. Szövetkezetünk szolgáltatásokat is nyújt, de az igény az utóbbi két évben a felére csökkent. – A megpróbáltatások ellenére is közepesen eredményes évet zártunk – nyilatkozta lapunknak Lenti István, az FVM Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei földhivatalának vezetője. – Felméréseink alapján az adatok azt bizonyítják, hogy napraforgóból a termés gyenge közepesnek mondható, kukoricából lényegesen többet vetettünk, mint tavaly, betakarítása megnyugtató ütemben halad. Burgonyából pedig – bár a tavalyihoz képest a termőterület lecsökkent – közepes termésátlagot könyvelhettünk el. A jelenlegi termelőmunkák a jövő év bizodalmát jelentik, gazdáink hisznek a mezőgazdaságban, a kezdeményezésben és a sikeres termelésben. A bevetett földek arányos támogatásának igénybevétele és a pályázatokra jelentkezők száma optimizmusra ad okot. – A nyugati típusú szövetkezeteket követendő példának tartja? – A mi feladatunk egy európai uniós csatlakozás esetén a versenyszerű agrártermelés megvalósítása, akár tetszik Nyugat-Európának, akár nem. A gazdáknak lehetőséget kell teremteni arra, hogy földjeikből megéljenek. Komolyabb birtokösszevonásokra lenne szükség, illetve szövetkezésekre, úgy, hogy a tulajdon megmaradjon, de a termelők szövetkezzenek egy-egy termékpálya mellett. A holland minta kiváló példa erre. Ami a volument illeti, egy szakmára felkészült emberről a tudása minősége dönti el, hogy milyen termelő a gyakorlatban. Kis területen a jól képzett gazda komoly és versenyképes mennyiségű és minőségű terméket tud előállítani! Ezt szolgálják megyénkben az agrárközépiskolák, a felsőoktatási intézmények, a folyamatos továbbképzések és a szaktanácsadás. Termékeinkkel el kell jutnunk Európába, és versenyképesnek kell maradnunk. A mai magyar termelőket kell felkészítenünk, azonban többségük mégsem bír azokkal az agrárismeretekkel, amit követel a szakma. Ez az államnak is érdeke. Aki földterülethez jutott, lehetőséget kell adni arra, hogy irányítsa úgy a gazdaságát, hogy versenyképes termelő legyen. Ehhez mutatunk utat. Az oktatásra és a támogatásra a magyar agrárkormányzat támogatást biztosít. Kollégáimmal rendszeresen járjuk a falvakat és agráresteket tartunk, ahol a termelőkkel közösen megtárgyalunk egy-egy aktuális témakört. – Az agrárkormányzat kiemelten kezeli Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét? – Igen, mint a legelmaradottabb megyék egyikét, ráadásul kiemelt figyelemmel fordultak felénk. A megyébe tervezett támogatásokon kívül lehetőséget kaptunk egyéb juttatásokra is. Itt említhetem a túlsúlyos sertések témakörét. 12 500 ilyen sertést sikerült így külföldre juttatnunk, ami nagy segítséget jelentett a sertéstartóknak. Felhívtuk a gazdák figyelmét, hogy ezentúl csak minőségi sertést neveljenek, mert ehhez hasonló segítséget a kormányzat nem bír el. – A családi vagy a szövetkezeti vállalkozásokat támogatták inkább? – Mindenki pályázhatott, aki agrártermeléssel foglalkozik. – Ellenőrizték a kérvények megalapozottságát? – A falugazdász-hálózaton keresztül folyamatos ellenőrzés mellett végeztük a munkát. A támogatások mindenkor jogszabályhoz kötöttek. – Elégedettek az idei almaterméssel? – Kevés alma termett, hektáronként körülbelül száz mázsa. Az idén a léalmának is megbecsült értéke volt, 16 forintról indult az ára, és megállt 42 forinton. A minőségi asztali alma ára 40 és 60 forint között volt, míg az új almafajták árai elérték a 80-100 forintot is. Akinek sikerült betárolnia minőségi asztali almából, nagy valószínűséggel magas haszonnal fogja zárni a termelőévet.– Katasztrofális évet zárt megyénkben a mezőgazdaság – válaszolta kérdésünkre Gulácsi Mihály, a csengeri mezőgazdasági szövetkezet vezetője, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Mezőgazdasági Termelők Érdekvédelmi Szövetségének elnöke. – A növénytermesztési és állattenyésztési termékeknél sem voltak meg azok a jövedelmezőségi feltételek, amelyek biztosították volna a klasszikus újratermelés feltételeit. Pozitívan értékeljük, hogy az agrárminisztérium próbált segítséget nyújtani gazdáinknak a nehéz helyzetben. – A térségben élők napjainkban is meghatározó számban foglalkoznak almatermesztéssel. A csengeri szövetkezet hogyan segíti a térség termelőit? – A szövetkezet hűtőházaiban – kihasználva a tárolási lehetőségeket – munkaalkalmat teremtünk a téli időszakra akár száz ember számára is. Az idei almaterméssel elégedettek voltunk, az utóbbi évekhez hasonlóan most is kerestük a magas kategóriájú ipari almát, hogy termelőink ne kényszerüljenek ipari léalmaként eladni terméküket. Az év folyamán integráció keretében termeltünk puding minőségű almát, amit a téli időszakban meghámozunk, majd a feldolgozóipar befőttet, konzervet és szárítmányt készít belőle. Ennek az ipari feldolgozásnak az előnye, hogy a termelő lényegesen több haszonra tesz szert. – Milyen lehetőségeket lát a mezőgazdaság helyzetének javítására? – Az egyetlen lehetőséget a szeptember végén létrehozott „agrárbékében” látom, amely az érdekképviseletek és az FVM közötti megállapodást tartalmazza. Lényege, hogy rendezni kell a mezőgazdaságban lévő kistermelők, családi vállalkozások és szövetkezetek adósságait is. Az elképzelések szerint mindez egy reorganizációs program keretében konszolidációval valósulna meg. A mezőgazdaság egyes szereplői annyira el vannak adósodva, hogy saját jövedelmükből önállóan képtelenek kilábalni az adósságterhükből. Azok a mezőgazdasági vállalkozók, akik képesek olyan programokat készíteni, amelyekhez vállalják a termelőerejük növelését és megújítását, lehetőséget kaphatnak arra a bankok közreműködésével, hogy hitelük egy része elengedésre kerüljön. Így új alapokra lehetne helyezni a mezőgazdaságot, hiszen az európai közösségi tagságért küzdünk, ezért fontos, hogy minél nagyobb termelési potenciával rendelkezzünk.Napszámos faluként emlegeti az alig több mint ezerfős Besztercét Poór József polgármester. Kicsiny szigetként lehetne jellemezni a barátságos települést, pozitív és negatív értelemben egyaránt. Néhányan próbálnak megélni a mezőgazdaságból, nem túl sok sikerrel. Önellátás szintjén azonban mindenki termel néhány száz négyszögölön zöldségféléket. A megélhetést a pékség és egy 25 főt foglalkoztató szőnyegkészítő üzem segíti. A géppark mindössze egy traktorból áll, holott a közeli, kétszer akkora lélekszámú községben 78 traktor segíti a gazdákat. Az 1800-as években a mélyen fekvő település 80 százalékát víz borította a nedves időszakokban. Az idei belvíz komoly károkat okozott a község termőföldjein, közel ezer hektár mezőgazdasági terület károsodott. A helyiek szeretnék minél hamarabb megoldani az infrastruktúra és a géppark fejlesztését. Tőkeerős, tisztességes vállalkozó régóta nem járt erre, pedig befektetett tőkére nagy szükség lenne.Beregszászi Zoltán kéki agronómus, az Ibrányi Agrárkamara alkalmazottja 18 hektáron folytat magángazdálkodást. Földjeinek több mint a felét belvíz borította, és a sors fintora, hogy kétszer érte jégverés mezőgazdasági tulajdonát. Talpon maradását szaktudásának és némi szerencsének tulajdonítja. – Kérvényezett kárenyhítést az FVM-től? – Természetesen. A belvizes földjeimre húszezer forint kárenyhítést kaptam, a jégverésre kért támogatás folyamatban van. A károm azonban közel másfél millió forint. Minden segítséget szívesen fogadnak az agrártárca részéről, de az igazi az lenne, ha segélyek és támogatások nélkül tudnánk megélni a mezőgazdaságból. Egyre nagyobbak a költségek, ezzel szemben a hozam egyre rosszabb hektárra kiszámolva; a talajmunka, azaz a szántás 15 ezer forint, a vetőmag 12 ezer forint, a felületi munka, például egy egyszeri gyomirtás tízezer forint. Ezzel szemben a kiváló minőségű terméket is nehéz eladni. A burgonyát 22 forintért sikerült eladnom, a káposztát 20 forintért sem sikerült. Néhány évvel ezelőtt egy hektár uborka termesztésével akár 200 ezer forintot is kerestem némi szorgalommal és kis szerencsével. Ma már nem. A minőségre nem túl érzékeny orosz piac bizonytalanná vált, a szigorú szabályokat követelő nyugati piacokra bejutni nagyon nehéz. – Ön szerint új piacokat kellene keresni? – Mindent meg kell próbálni, és lehetőleg minél jobb minőségben előállítani a termékeinket. Úgy gondolom, túl sokan vagyunk a mezőgazdaságban, a birtokok számát kellene csökkenteni, illetve átszervezni. A fő problémát a szervezésben látom, a termelő egyik nap öltönyben tárgyal, másnap pedig szánt. A szerepeket meg kellene osztani a mezőgazdaság szereplői között és specializálódni kellene. Összefogással megszervezni, hogy ki, hogyan és mit termeljen. A birtokos termelő tudja élethivatásszerűen, szaktudással végezni a termelést. A feldolgozóiparban és a kereskedelemben is komoly változtatásokra van szükség.